FőképMár olvasás közben is ott motoszkált a tudatalattimban, és most sem hagy nyugodni a hasonlóság A lélekgyűjtő, és egy másik nagy kedvencem, David Morrell legutóbbi regénye, a Settenkedők között. Nem-nem, senki ne gondoljon plágiumra, vagy bármi effélére, egyszerűen annyi van, hogy akadnak hasonlóságok: mindkettőben fontos szerepet kap egy-egy romos, elhagyott épület, amelyben a szereplők „kergetőznek”, mégpedig életre-halálra; illetve az épületek nevei sem különböznek annyira (az egyikben Paragon Hotel, a másikban Panamint Szálloda és Gyógyfürdő szerepel).

A halottlátóban megismert, különlegesen fejlett hatodik érzékkel rendelkező fiatalember, Odd Thomas ezúttal a korábbinál semmivel sem rázósabb, ám talán egy-két fokkal még személyesebb helyzetben találja magát. Nem telt el hosszú idő azóta, hogy azon a szerencsétlen napon elvesztette szerelmét, és most legjobb (ha nem az egyetlen) barátja került életveszélybe. Miatta. Mert aki elrabolta az üvegcsont-betegségben szenvedő fiút, valójában Oddie-t akarta. Persze Odd megint nem hallgat azokra, akik arra intik, ne tegyen semmit, pláne ne meggondolatlanságot, és pláne ne egyedül, de persze beszélhetnek neki, ő akkor is a saját feje után megy. Jó, persze később mindig kiderül, hogy miért teszi, de akkor is. Meg aztán túl sok veszíteni valója sincs. Legfeljebb az élete. De igazából már ahhoz sem ragaszkodik annyira, amióta Stormy meghalt. Sőt, sokkal szívesebben lenne odaát, együtt azzal, amit szeretett, illetve szeret most is.

Iszonyú a felelősség, ami a fiú vállát nyomja. Nem lehet könnyű látni a szellemeket, pláne még segíteni is nekik, hogy továbbhaladhassanak. Itt van például Elvis (igen, a Királyról beszélünk), akinek ugyan semmi köze Pico Mundóhoz, ehhez a békés amerikai kisvároshoz, mégis itt „kísért”. Odd nem érti a dolgot, ám a regény végére ez a részlet is a helyére kerül. És a fiú meghozza az adott helyzetben legjobbnak tűnő döntést saját jövőjét illetően. A közelmúlt eseményeinek ismeretében teljesen egyet tudok éretni vele.

Jó kis történet, bár nem kifejezetten eredeti, hiszen több részlete felbukkant már egy-egy villanás erejéig vagy másik regényben, vagy éppenséggel filmen, azért mégis jó kis történet. Mert van benne minden, amire szükség van ahhoz, hogy néhány órára ellátogathassunk a misztikum, a bűn, és az emberi gonoszság földjére. Még jó, hogy olyan idegenvezetőnk van, mint Dean R. Koontz.

Életrajz

Részlet a regényből