FőképEz bizony egy ősi történet szerelemről, árulásról, becsületről, hazáról, meg hasonlók. Van benne sok kardozás is, és különben is az a sztori, amit így vagy úgy, de mindenki ismer (pl. mert előképe volt a Rómeó és Júliának).

Kevin Reynolds rendező a számos változatban létező legendát kevésbé a mítikus-fantasztikus oldalról közelítette meg. Sehol egy sárkány, sehol egy varázsital. A hősök hősiessége is a mai ember számára hihető határain belül marad.
Viszont szereplői emberiek, kinézetük (legyenek bár szépek vagy csúfak) természetes, s a film minden egyéb tekintetben is ódzkodik az extrémitásoktól.

Ami nem jelenti azt, hogy nem izgalmasak a csatajelenetek, vagy hogy nincs szépség és csipetnyi érzékiség a romantikus részekben.
Az ízlésesség mellett nagy szerepet kapott a valósághűség is – már amennyire lehetőség volt rá, mert hiszen azon, kora középkori viszonyokról, amik közé a történetet helyezték, olyan túl sokat azért nem lehet tudni.
De a film képeinek borongós tónusa, a jelmezek alighanem közelebb állnak a valósághoz, mint sok más hasonszőrű film esetében.

A történet, mely sokban emlékeztet Guinevra és Sir Lancelot románcára (és mely amúgy is az Arthur mondakörhöz sorolható), Trisztán (James Franco), a brit hős, és Izolda (Sophia Myles), az ír királylány tragikus szerelmét mondja el, abból az időből, amikor az írek megsarcolták a brit sziget egymással ellenségeskedő népeit.

Komótos tempójú, nem a gyors-fogyasztóknak való film, inkább azoknak fog tetszeni, akik nyitottak az egyszerű szépségre, a régi, szimbólumokkal meg archetipikus figurákkal teli legendákra, amiket azért nagyon is érthetően vitt filmre Reynolds.