FőképA „Helyszínelők” sorozat nemrégiben megjelent kötetében ismét a Las Vegas-i Rendőrkapitányság és a Las Vegas-i Kriminalisztikai Hivatal elhivatott csapatának munkáját kísérhetjük figyelemmel.
Catherine Willows és Nick Stokes a Newcombe-Gold reklámügynökségnél talált gyermekpornót ábrázoló fotók ügyében gyűjt bizonyítékot, Jim Brass százados, Gil Grissom, Sara Sidle és Warrick Brown pedig fokozódó politikai nyomás mellett igyekszik elkapni a polgármester személyi asszisztensének nekrofil gyilkosát.

Ha bárki, de főleg Grissom tudta volna előre, hogy mit takar az a 404-es hívás (ismeretlen probléma, ami a piti tolvajlástól és többszörös gyilkosságig bármi lehet), ami majdnem a műszak végén érkezett be, biztosan nem Catherine Willows és Nick Stokes lettek volna azok, akiket a helyszínre küldenek.

Merthogy különböző szempontból ugyan, de mindketten érintettek az ügyben. Catherine egyedül neveli a kislányát, Nick pedig gyermekként maga is erőszak áldozata volt. Ezek a személyes szálak színesebbé teszik ugyan az ügyet, ám veszélyesen félre is terelhetik (és sajnos terelik is) a bűnügyi labor munkatársait.
Szerencsére profik, tehát érzelmeik ellenére addig keresik a bizonyítékokat (ezúttal egy profi külső számítógépes szakértő bevonásával), amíg meg nem találják az igazi bűnöst.

Ám ha választási lehetősége lett volna, Grissom (legalábbis szerintem) szívesen cserélt volna akár Catherine-nel, akár Nick-kel, amikor a csapat többi tagjával egy 419-es (halott személy) híváshoz ment ki. Főleg, miután kiderült, hogy az áldozat nem más, mint Las Vegas polgármesterének személyi asszisztense.

Ami nagymértékben politikai színezetet ad az ügynek. Hogy miért?
1. A polgármester és a lány állítólag nem csupán munkatársak, hanem szeretők is voltak.
2. Hamarosan választások lesznek, ahol a polgármester legnagyobb politikai ellenfele, Brian Mobley seriff is indul.
3. A holttestet egy szövetségi létesítmény közelében találták, tehát az FBI minden bizonnyal részt akar venni a nyomozásban. Ha át nem veszi azt…

Minden egyben van tehát ahhoz, hogy Grissom, aki köztudottan utálja, ha politikai okok miatt nem tud nyugodtan dolgozni, rosszul érezze magát.
Szerencsére ő is profi, tehát érzelmei ellenére Sara és Warrick közreműködésével addig keresi a bizonyítékokat, amíg meg nem találják az igazi bűnöst.

Max Allan Collins ezúttal is remekelt. Na nem azért, mintha óriási fantázia kellett volna a történet megírásához, hiszen az egész sorozat a televíziós filmsorozat alapján készült, hanem mert olyan szakmai profizmussal (hiába no, jóféle bértollnok) írja le a helyszíneket, az eseményeket és a szereplőket, hogy szinte filmszerűen látjuk magunk előtt az egészet.

Akik sznobizmusból, vagy egyéb indíttatásból (műfajtól függetlenül), kizárólag minőségi olvasmánnyal kezdenek, még véletlenül se vegyék kézbe.
Akik szívesen olvasnak krimit, azoknak kellemes kikapcsolódást nyújt.
A sorozat kedvelőinek viszont mondhatni kötelező. Ha másért nem, akkor azért, mert így nem kell estig várni, amíg a képernyőn is találkozhatnak kedvenceikkel.