FőképMichael Moorcock 1939. december 18-án született Angliában (Micham, Surrey). Az ő nevéhez fűződik az úgynevezett „multiverzum” elmélet. Eszerint több párhuzamos, egymástól eltérő dimenzió létezik, amelyek néha érintkeznek, és amelyekben egymáshoz nagyon hasonló hősök / anti-hősök élnek, mintha csak ugyanazon személy kivetülései lennének – különböző nevek alatt.

John Daker, Erekosë, Corum Jhaelen Irsei, Aubec, Sexton Begg, Elric, Rakhir, Ilian, Oona, Simon, Bastable, Cornelius, A Rózsa, von Bek, Asquiol, Sólyomhold – nevek, melyek személyekhez tartoznak, akik vagy voltak, vagy vannak, vagy lesznek valahol, valamikor. Egy közös vonásuk azonban mégiscsak van: mindannyian az Örökkévaló Bajnok megtestesülései.

Michael Moorcock regényében csodálatosan, lépésről-lépésre, oldalról-oldalra bontakozik ki a feltételezett mondanivaló, mely szerint a történelem és az adott feladat megváltoztathatja az embert, amikor nagy tettekre teszi képessé, de közben megerősítést nyer mélységes, többszörösen összetett, megváltoztathatatlan magánya.

Ez a magány részben olyan, mint a Hegylakó magánya, de valahogy mégis más. Ebből valahogy hiányzik a hősiesség. Bár ez nagyon viszonylagos. Mert egy ember azoknak a szemében, akiknek az oldalán harcol, és nyer, hős; az ellenfél szemében viszont ő csupán egy szörnyeteg, akinek pusztulnia kell.

Michael Moorcock zseniális mesélő.
Hiszen képes minden helyzetben úgy előadni a történéseket, a szereplők, különösen Erekosë, az Örökkévaló Bajnok tetteit, gondolatait, motivációit, hogy amikor olvassuk, teljesen normálisnak, hitelesnek fogadjuk el.
Akkor is, amikor az emberek oldalán gyalulja végig a vidéket, és akkor is, amikor az emberek ellensége, az eldrenek vezéreként pusztítja végig az útjába kerülő településeket. Csakhogy a két rombolás között van egy alapvető különbség: először még hagy túlélőket, másodszor, amikor saját faja ellen fordul, már nem.

És ami igazán ijesztő, teljesen elfogadható Erekosë ideológiája (amely egyben a történet másik mondanivalója is), mely szerint:
„Megtisztítottuk a földet az emberi fajtól. Én vagyok fajom utolsó képviselője. Úgy érzem, hogy tettünkkel helyreállítottuk a bolygó egyensúlyát, és lehetővé tettük, hogy békében, és az univerzummal harmóniában létezzen tovább. Hisz a világ öreg, talán még nálam is öregebb, és nem tűrhette, hogy az emberek, akik megtörték a békéjét, fennmaradjanak.”

Régen nem hatott rám ilyen mélységesen felkavaróan egyetlen könyv sem. Régen nem érzetem úgy, hogy nem maradtak bennem kérdések, csak mérhetetlen szomorúság. Aki nem ismeri, úgysem fogja megérteni, miről beszélek, hiába rovom egymás után a sorokat; aki viszont olvasta, lehet, hogy egyetért velem. De az is lehet, hogy nem.

Nem tudom. Abban viszont biztos vagyok, hogy aki elolvassa ezt a különleges darabot, nem lesz már ugyanolyan, mint korábban.

A szerző magyarul eddig megjelent kötetei:*
A Bika és a Dárda (The Bull and the Spear)
Corum kardjai (The Swords of Corum)
Harcikutya (The War Hound and the World’s Pain)
Fekete folyosó (The Black Corridor)
Melnibonéi Elric (Elric of Melniboné)
Az Igazgyöngy Erődje (Fortress of Pearl)
Az Örökkévaló Bajnok (The Eternal Champion)
Gloriána, avagy a kielégítetlen királynő (Gloriana; or the Unfulfill`d Queen)
Obszidián Főnix (Phoenix in Obsidian)
Sárkány a kardban (Dragon in the Sword)
Város az őszi csillagok alatt(The City in the Autumn Stars)

*Lehetséges, hogy a felsorolás nem teljes, és semmiképpen sem tükröz időrendiséget.