FőképMagyarország kapcsolata a kelta kultúrával igen régi. A Krisztus előtti IV. században települtek hazánk területére a békés kelta népcsoportok, és magukkal hozták kézműves- és fémmegmunkáló technikájukat.
Ők verték a Kárpát-medencében az első ezüstből készült pénzérméket. Aztán a római hódítás során fokozatosan beolvadtak a hódítók soraiba, noha egy-két kivétel azért akadt. Azonban épületeiket a rómaiak is megőrizték, ezért találhatunk nagyszámú kelta leletet Győrött, Bécsben vagy Óbudán.

Ennek a rövid összefoglalónak aktualitását egy mostanában megjelent könyv adja, mely a kelta kultúra legfontosabb részét, az írott és szájról szájra terjedő mondákat, mítoszokat és legendákat gyűjti össze, tudományos alapossággal és igényességgel.

A könyv első harmada kimerítően foglalkozik a kelták kultúrájával és népszokásaival, megismertet bennünket a kelta istenek eredetével (többek között párhuzamot von, vagy inkább sejtet az ír Danu folyamistennő és a Duna között), a felségjog öröklésével, és a korai ír királysággal.
Továbbá bevezet minket a kelta ünnepek eredetébe, megmutatja, hogyan változik például a Samhain-ünnep keresztény hatásra Mindenszentek napjává, és ugyanilyen pontossággal tárja elénk a sokrétű kelta túlvilághit síkjait.

Hasonló részletességgel tárgyalja a könyv középső, jó százötven oldalában mindazt, amit a cím alapján már sejthetünk: a négy kelta mondakört. Ha eddig nem ismertük volna, most garantáltan megtudjuk, kicsoda Fionn mac Cumhaill, Cúchulainn és az is kiderül, cuailnge-i marharablásnál milyen marhákat rabolnak el.
Majd az utolsó ötven oldalban még egy kis időt szakít a szájhagyomány útján fennmaradt mítoszoknak, amint az Újvilágban, úgy Bretagne-ban, és az Ibériai-félszigeten.

Akiknek Fionn, és a többi mitológiai alak ismerősek volnának Trencsényi-Waldapfel Kelta regék és mondák című könyvéből, azok is nyugodtan újraolvashatják a történeteket, mert MacKillop jó néhány újdonsággal szolgál.

Ez a könyv a legújabb kutatásokat szintetizáló, legmélyrehatóbb mű, amit keltológiában valaha olvastam, pedig már egyen-kettőn túl vagyok.
Az arra kíváncsiak számára MacKillop olvasmányos műve, túl azon, hogy korszerűen, tisztességesen megírja a kelta mondákat, még a Stith Thompson-féle motívumkódot is megadja az egyes népmesékhez.
Nem tudom, hány szinonimán is vagyok túl pontosan, de az tény, hogy az elismert keltakutató művéhez foghatót még nem láttam.

Munkáját szívesen nyomnám azok kezébe, akik már Robert Graves, vagy éppen Trencsényi-Waldapfel óta érdeklődnek a mitológia után, és talán a nagy Michael Flatley-rajongókat is felpezsdíti egy ilyen, keltákkal foglalkozó könyv.
Noha a hátsó borító elsősorban az egyetemen tanulók és régészek számára próbálja ajánlani magát, azért ennek a kötetnek sokkal szélesebb fogadtatásra illene találnia. Mert a kelták figyelmet érdemelnek, már csak magyarországi tartózkodásuk miatt is.

Kapcsolódó írások:A vízbe fúlt szeretők (angol és skót népballadák)
Skót legendák és mesék
Lady Augusta Gregory: Istenek és harcosok – Ír mítoszok és legendák
Mabinogion