Főkép

A posztszovjet dilemmákat kikerülő orosz „új próza” vitathatatlanul legsikeresebb képviselője Viktor Pelevin, akinek sikerült ráéreznie az intelligens, nyelveket beszélő egyetemi értelmiség hangjára, és ezzel - az elvétve azért megjelenő colour locale, vagyis helyi színezet ellenére - az egyetemes világirodalomba ékelődik műveivel. Nem csoda, hiszen témái egyfelől a globalizálódott világ ikonjaiból fejlenek ki, másrészt viszont a jungi archetípusok, a kollektív tudattalan szimbólumai szövődnek közéjük, és erősítik meg így két irányból is a nemzetfelettiség felszabadító érzetét.

Pontosan e miatt elkerülhetetlen viszont az összevetés. Bármennyire is kerülni igyekeztem a hasonlítgatást, a Generation ,P’ olvasásakor rendre újabb meg újabb párhuzamok, reminiszcenciák lehetőségei merültek fel bennem. A regény főhőse, Babilen Tatarszkij, aki tulajdonképp jellegzetes posztmodern antihős, Philip K. Dick központi alakjaihoz hasonlatosan többnyire csak sodródik az események örvényében, és a pozitív(nak ható, írástechnikai eszközökkel mégis elbizonytalanított) végkifejletig az ő tevékeny részvételével, ám akaratától függetlenül jutunk el.

Szintén dickes motívum a drogok gerjesztette, mindenekelőtt a Tatarszkijt Istár mítoszába közvetlen élményként eljuttató hallucinációk világa. A cselekmény e második síkja először egy galócás trip során „anyagiasul”, ám a mű végére a világháborúk utáni tudományos fantasztikum és a sci-fivel közeli rokonságban álló dark fantasy hagyományainak megfelelően összeolvad a valóság fokozatosan irracionalizálódó (vagy eleve irracionális) téridejével. Ám a kábítószeres látomásosság felbukkanása más műfajokhoz - mindenekelőtt William S. Burroughs pop-prózájához, valamint Bret Easton Ellis szatirikus minimalizmusához - is köti a regényt.

Ellist ráadásul a posztmodern központtalanságán túlmutató abszolút szkepszis is idézi. A média virtuális valóság-alkotói ugyanazt az embertípust, hatalmi csoportot testesítik meg, amelyből a Wall Street céltalanul gazdag aranyifjúi is kikerülnek. Az átmediatizált világ, a ténylegesen bábok, pontosabban 3D-s grafikai alapú látszat-politikusok irányította országok kérdése lassacskán a mindennapok szintjén ugyancsak központivá érik. Mintegy ezt előlegezi meg minden „társadalomtudományok” legérzékenyebbike, a Pelevin által is képviselt népszerű magasirodalom.

Egy harmadik, mélyebb szinteken megbúvó párhuzam a vonneguti posztmodernség, és az azt megelőlegező Hermann Hesse-féle elbeszélő próza hatása. A filozófiai betétek - melyek a regény harmadik fő síkjának tekinthetők - önreflektáló rövidre zárásai végtelen játékot indukálnak a történetben kijelölt filozófiai tájékozódási pontok között, miközben rekeszizom-repesztő humorral szembesítenek minket a közgazdaság, a marketing, a reklám-tudomány ál-diszciplínáinak iszonyatos mesterkéltségével. Tatarszkij abszurd reklámötletei csupán további lökést adnak az apokaliptikus akasztófahumorral határos önirónia felé.

Pelevin közben - az egykor az Amerikai Pszicho-val előrukkoló Ellishez hasonlóan - irtózatosan magas labdát ad fel a feminista kritikusoknak. A Generation ,P’-ben ugyanis - a kultúrantropológiai eszmefuttatások istennője, a reklámokban szereplő néhány virtuális lény, valamint a tudatalatti síkjáról a reklámszakmai „látomásokba” kivetülő feminin szinekdokék (vagyis dudák és vaginák) kivételével - lényegében nem találkozni „hús-vér” nőalakkal. Ez a nőietlenség még Philip K. Dick mizögün, sőt, sokszor hímsoviniszta sci-fijeinél is sivárabb férfivilágot szül, melyből végképp kiköltözött a női princípium.

Az Oroszországban jelenleg messze a legkelendőbbnek számító író mindezek mellett saját kísérletével kérdőjelezi meg a harcos szerzői jogvédők folyamatosan hangsúlyozott aggályait. Pelevin honlapján nem csak a Generation ,P’, hanem minden eddig megjelent műve (azok orosz nyelvű eredetije) megtalálható és letölthető.

Példája azt mutatja, hogy az irodalomra fogékonyak az ingyenes hozzáférés ellenére hajlandóak a nem virtuális valóságban is beszerezni a könyveket, a webes hozzáférés legfeljebb kedvet csinál a tényleges olvasáshoz. Márpedig Pelevin műveivel feltétlenül érdemes megismerkedni, a Generation ,P’ pedig kiváló választás első olvasmányként.