Főkép

Az angol származású, 1938-ban született író a BBC tudósítói állását hagyta ott 1968-ban a regényírás kedvéért. Tehetségének – és szerencséjének – köszönhetően már második regényével világhíres lett: az 1971-es A Sakál napja nem csak a könyveladási sikerlistákon ért el tisztes helyezést, hanem mozis változataival is. Ezek közül az 1973-as első feldolgozást érdemes megnézni, mivel az áll közelebb a regény hangulatához, a második túlságosan is hollywoodi lett.

Három évvel később, 1974-ben pedig megjelent a negyedik könyve, az általam eddig olvasottak közül a legjobb. Ez A háború kutyái című zsoldosregény, amelyben Forsyth az 1968-as Biafrai háborúban szerzett személyes élményeire támaszkodik (tudósítóként járt a helyszínen).

Míg Quinnell egy visszavonult zsoldosra osztja a főszerepet regényeiben, aki a korábban megszerzett tudás és kapcsolatrendszer birtokában „civil” megbízásokat, vagy személyes ügyeket vállal el, addig Forsyth „aktív” zsoldosokról ír. Könyvei alapján úgy tűnik, átfogóan ismeri a ’70-es évek zsoldosvilágának hátterét. Kezdve attól, hogyan kapnak megbízást, miként tartják egymással a kapcsolatot, hogyan utaznak és szereznek mindehhez új, legális papírokat, miként bonyolítják a pénzügyeket, alapítanak fedőcégeket. De nem feledkezik el a legfontosabbról, a különféle fegyverek és lőszerek beszerzéséről, a szükséges szállítóeszközök megszerzéséről sem. Mit kiderül, nem is olyan nehéz egy közepes csapat ellátása, csak pénz és helyismeret szükséges hozzá.

Egyszerűen bámulatos az a minden részletre kiterjedő alaposság, ahogyan Forsyth ezeket lépésről-lépésre megírja. Méghozzá nem unalmas tényfeltáró riportkönyvben, hanem egy jól átgondolt, a vaskos terjedelemhez méltóan szövevényes regényben, aminek a végére is marad váratlan fordulat.

Az események középpontjában Carlo Alfred Thomas Shannon zsoldosvezér áll, aki profi módon vezényli az előkészületeket és a fegyveres akció végrehajtását, amire csapatával együtt (az egész ügy alapja egy bányászati koncesszió megszerzése) felbérelték. Formabontó módon a terjedelem több mint kilencven százalékát a felkészülés és beszerzés teszi ki – ez is jelzi, itt nem agyatlan lövöldözésről, hanem profi munkáról van szó.

Forsythnak ezt a könyvét is megfilmesítették, ám a nyomtatott formában érdekes, a hangsúlyt nem az izgalmas akciójelentekre helyező történettel szemmel láthatóan nem tudott, vagy nem akart mit kezdeni a két forgatókönyvíró. Így aztán a főszereplő Christopher Walken sem tudta az eredetihez mérhető mozivá nemesíteni a produkciót, csupán nézhető B mozi lett a végeredmény, semmi több. Aki teheti, inkább a könyvet válassza.

Érdekességként megemlítem, hogy a regényben leírtak a való életben is megtörténtek. 2004-ben egy brit vezetésű zsoldoscsapat támogatásával Egyenlítői Guineában sikeres államcsínyt hajtottak végre. A közreműködésért cserébe bányászati koncessziót kaptak az új kormánytól.