Főkép

Mit gondoljunk arról az emberről, akinek a születési évét máig homály övezi (1949 és 1951 között bármikor), ellenben a napot majdnem pontosan ismerjük: szeptember 24. vagy 25. Talán azt, hogy ez jellemző arra a MŰVÉSZre, aki a madridi underground ismert alakjaként még kézikamerával forgatta első rövidfilmjeit (1972-től), hogy ezekkel a tapasztalatokkal felvértezve elkészítse első egészestés mozifilmjét (Pepi, Luci, Bom és a többiek).

A kritika feldarabolta, a közízlés felháborodott – s mindezek ellenére sikeres, mi több, kultikus státuszba került az alternatív nézőknél. Némi túlzással máig ez érvényes alkotásaira, legfeljebb az ismertsége változott, hiszen ma már világhírű, mi több, a filmművészet egészére nézve meghatározó hatású rendezőként tartjuk számunk. Ezt faramuci módon a 2000-ben kapott Oscar-díj is jelzi (hogy a többi díját már ne is említsem). Pedig valójában nem csinál mást, mint modern spanyol történeteket mesél a Franco utáni társadalomról, illetve megpróbálja nyitottabbá tenni honfitársait (pontosabban fogalmazva nézőit).

De itt abba is hagyom, mivel filmjeit elmesélni lehetetlen vállalkozás, sőt mi több, félrevezető próbálkozás, mivel elképzelései csak a vásznon érvényesülnek maradéktalanul. S általában ezen véreznek el a kritikusok is – a bele- és megmagyarázások ritkán találkoznak a rendező céljával. Hogy mindezt honnan tudom? Nos, maga Pedro Almodóvar árulja el mindezt, sőt még jóval többet is a Frédéric Straussal folytatott beszélgetései során.

A filmekre lebontott diskurzus nem csak a rendező személyét segít jobban megérteni (a filmjeiről már nem is beszélve), hanem bemutatja azt a fejlődést, amit az ismeretlenségtől a világhírig bekövetkezett – s úgy általában mindent, amit ők ketten érdekesnek tartanak. Mi több, Almodóvar őszintén beszél azokról a hiányosságokról, amelyek megfogalmazódtak benne saját filmjeivel szemben.

Ha valaki még egyetlen filmjét sem látta, de a közeljövőben pótolni szeretné ezt a lemaradást, akkor ehhez a programhoz Strauss könyvét nem csak útikalauzként használhatja, hanem mindjárt magyarázó segédanyagként is. Ami azért sosem árthat.

Perdo Almodóvar moziban forgalmazott filmjei:
1980 Pepi, Luci, Bom és a többiek (Pepi, Luci, Bom y ostras chicas del monton)
1982 A szenvedélyek labirintusa (Laberinto de pasiones)
1983 Áldott mélységek (Entre tinieblas)
1984 Mit vétettem, hogy ezt érdemlem? (Que he hecho yo para mercer esto?)
1986 Matador (Matador)
1986 A vágy törvénye (La ley del deseo)
1987 Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén (Mujeres al borde de un ataque de nervios)
1989 Kötözz meg! (Atame!)
1991 Tűsarok (Tacones lejanos)
1993 Kika (Kika)
1995 Titkom virága (La Fleur de mon secret)
1997 Eleven hús (En chair et en os)
1999 Mindent anyámról (Todo sobre mi madre)
2002 Beszélj hozzá! (Hable con ella)
2004 Rossz nevelés (La Mala educación)