Főkép

Nincs még egy, a Rocky Horror Picture Show összhatásához fogható, behatárolhatatlan és beskatulyázhatatlan alkotás, ami egyszerre sci-fi, horror és paródia, ahol ötpercenként nóta és tánc tarkítja a történetet, de nyomokban sem emlékeztet egyetlen zenés darabra sem. Richard O’Brian zenéje és szövege már a színpadon is nagy sikert aratott, de igazán kultikussá a moziverzió által vált.

Gyorsan hozzáteszem, ezt a státuszt csak a szubkultúrák iránt fogékony, fiatalabb korosztályok körében érte el, nem kísérte díjeső a bemutatót, miként a hatalmas kasszasiker is elmaradt. Ez érthető is, hiszen az időnként már-már a polgárpukkasztás határáig eljutó zenés darab sem eredetiségével, sem filmes nyelvezetével nem jelent megújulást. Sokkal inkább az ötvenes-hatvanas évek másodvonalbelinek számító sci-fi és horror alkotásai kacsintanak vissza egyes jelenetekben és szereplőkben, mindez nyakonlöttyintve némi rock and roll érzéssel – na meg persze bőven használt erotikus felhangokkal.

Egyszóval O’Brian keze nyomán olyan koktél jött létre, amitől minden jobb érzésű kritikus futva menekült, és menekül azóta is a nézőtérről. De ez nem gond, mivel helyükre mindig érkeznek felkészült rajongók, akik tudják mi az Ő szerepük ebben a produkcióban. Hiszen a Rocky Horror Picture Show többek között azért vált kultikussá, mert a nézők nem passzív befogadói, hanem cselekvő részesei az előadásnak. Ennek is két változata létezik: az elsőben kedvenc szereplőik jelmezébe öltözve jelennek meg vetítésen, hogy aztán a legsikerültebbek a vászon előtt (miközben mögöttük vetítik a filmet) újra játsszák a történetet (ehhez persze megfelelően kialakított moziteremre van szükség – de vannak ilyenek). A másik, egyszerűbb esetben a nézők úgy viselkednek, mintha maguk is ott lennének a filmbéli szereplők mellett. Amikor esik az eső, esernyőt vagy újságpapírt emelnek a fejük fölé, esküvő alkalmával rizst szórnak szerteszét, stb.

A DVD egyik extrája pontos utasításokkal és helyszíni felvételekkel segíti az érdeklődőt, ehhez nem kell mást tenni, csupán bekapcsolni (on) a megfelelő menüt. Az eredmény némileg vontatottá teszi a filmet, mivel minden jelenet után ismétlés következik, csak ezúttal a nézőtér történéseit látjuk, illetve az imitátorok egyedi játékát – miközben a vásznon mögöttük pereg az eredeti. Meg sem próbálom elmagyarázni ebben mi a jó, inkább tapasztalt sziget és koncertjáró szerkesztőtársam mondatát idézem, mely szerint egy sör után érthetőbbé válnak az efféle, mélyebb jelentést nem feltétlenül tartalmazó közösségi rituálék.

A szereplők közül mindenképpen említést érdemel Susan Sarandon (az egyedüli, aki később említésre érdemes karriert ért el), Meat Loaf mint rocker csávó, O’Brian mint púpos szolga, illetve az ügyeletes örült tudós (valamint transz-szexuális izé) szerepében parádézó Tim Curry.

Egyetlen apróságot tudok csak a kétlemezes DVD kiadás hiányosságaként felróni, mégpedig a magyar feliratozás felemás mivoltát. Zenés darabról lévén szó, enyhén szólva is érthetetlen, miért csak a prózai részek kerültek lefordításra. Ennek köszönhetően a csekély, vagy nulla angoltudással rendelkező rajongók számára a cselekmény csaknem követhetetlen. Talán a következő kiadásnál (remélhetőleg lesz ilyen) ez is megoldódik.

A magyar DVD-kiadás extrái:
Audiokommentár - Richard O’Brian és Pat Quinn
Kimaradt jelenet(ek)
Alternatív befejezés - vége-főcím
Alternatív befejezés - Hibás befejezés
Rocky a VH1-on - A zenei csatorna dokumentumfilmje a Rocky Horror Picture Show-ról
Pop-up video: Hot Patootie (videoklip)
Karaoke - 2 betétdalhoz
Dokumentumfilm
Képgaléria
Két előzetes
Utasítások rajongóknak
Együtt a közönséggel

A magyar DVD-kiadás technikai adatai:
Hang: angol (DD 5.1)
Felirat: magyar, angol, lengyel, cseh, héber, svéd, dán, finn, izlandi, norvég, portugál
Kép: 1,66:1 (16:9)

Kapcsolódó írások:

Rocky Horror Picture Show (CD)
Rocky Horror Tribute Show (DVD)