FőképAmikor a Kitalált középkort olvastam, bennem is felvetődött a kérdés: mi van velünk, magyarokkal? Hiszen az Illig szerinti kitalált idő minket, és az előttünk itt élőket is érzékenyen érinti. Nos, a Magyarok a kitalált középkorban című kötetben elég érdekes, szakmai szempontból kimerítő, ezért csak kevésbé olvasmányos választ kaphatunk erre a kérdésekre.
A szerzők szisztematikusan veszik górcső alá a közeli és távolabbi népek (bizánci, szláv, ukrán, iszlám, bolgár, kaukázusi, stb.) forrásait, amelyek egyrészt a hunokról, avarokról, magyarokról, másrészt a kitalált háromszáz év történéseiről szólnak. Bocsánat, van amelyik nem szól, és ez azért már alapjában érdekes.

Mint azt már sejteni lehet, nem Illig és kollégái voltak az elsők, akik szerint valami nagyon nem stimmel ezzel a korral. Magyarázatot ugyan nem tudtak rá adni, csak rámutatni az ellentmondásokra és a hiányosságokra.
A Karoling-korszakról elmondható, alig van bármiféle tárgyi emlék Európában ebből a háromszáz évből. Sőt! Szinte semmi nincs, és gyaníthatóan egy alaposabb újraértékelés kiderítené, hogy az a „szinte semmi” valójában semmi.

Nos, a Kárpát-medencében talált tárgyi emlékekkel is ez a helyzet. Elvileg ebben az időben avaroknak kellett itt élniük, aztán megérkeztek a magyarok. Az avaroknál három nagy időszakot különböztet meg a régészet és történelemtudomány: korai, középső és késő avar-kor.
Aztán az avar nép egyszer csak eltűnt, talán még az etruszkoknál is rejtélyesebb módon. Persze Illig és Weissgerber ezzel kapcsolatban is meglehetősen merész ötlettel álltak elő, mely szerint az egész avar elmélet voltaképpen téves.
A korai avar kor ugyanis nem más, mint Atilla és a hunok megérkezése és tevékenysége; a középső avar kor a tényleges avar kor; majd Atilla birodalmának széthullása után Baján és avarjai érkeztek ide, és ezt követte az Árpád vezette magyar bejövetel.

A középső korszak az illigi elmélet szerint 560-600-ig zajlott le, és közvetlenül ez után érkeztek a magyarok a Kárpát-medencébe, tehát a 600-900-ig terjedő időszak nem létezik. Ennek bizonyítékai: nincsenek az erre a korszakra datálható leletek, illetve a honfoglalás rendkívül gyorsan és zökkenőmentesen zajlott le a középső területeken, ami csak azzal magyarázható, hogy akik itt éltek (Baján és avarjai) valójában magyarok voltak.

A fentieket olvasva ismét, mint a Kitalált középkor esetében, összeszaladt a szemöldököm, hiszen ez így elsőre nekem, a laikusnak nagyon durván hangzik. Aztán ahogy tovább haladtam a bizonyításokon, egyre emészthetőbbé, elfogadhatóbbá vált a dolog.

Eddig nem említettem az írott forrásokat, amelyek elsőre sokkalta meggyőzőbbnek tűnnek, mint az egyéb tárgyi emlékek. Azonban ezekkel is baj van. Lassan mindről kiderül, hogy amit erre a korszakra datálnak, az mind hamisítvány, és jóval később keletkezett.
A meglévő magyar források – Anonymus: Gesta Hungarorum, Kézai Simon: Gesta Hungarorum, Kálti Márk: Chronica de Gestis Hungarorum „Magyar Képes Krónika” (mindhárom jóval később született, mint a „fantomkorszak”) – sajnos sok esetben vagy ellentmondanak egymásnak, vagy rendkívül hiányosak és pontatlanok a kérdéses korszakra vonatkozóan, így meglehetős fenntartásokkal kell kezelni őket.

Mivel Illig és Weissgerber nem csak a nagyközönségnek szánta ezt a művét, hanem a szakmának is, rendkívül bonyolult és nehéz olvasmányt sikerült összehozniuk. Néhol az ember már-már elveszti a fonalat a bizánci történetírók rengetegében, vagy a különböző krónikákra illetve történészekre hivatkozva.
Mindazonáltal csak javasolni tudom azoknak, akik a Kitalált középkort már olvasták, akiknek pedig ez lenne az első könyve, melyben az illigi elmélettel találkoznak, azt hiszem az előzményeket is el fogják olvasni.

Kapcsolódó írás:Heribert Illig: Kitalált középkor (A történelem legnagyobb időhamisítása)