Főkép„Végre” ismét ármány, megtévesztés és gyilkosság áll Saylor legújabb magyar nyelven megjelent művének középpontjában. Az „egyiptomi helyzet” korában járunk (i.e. 57), Ptolemaiosz egyiptomi uralkodó Rómában keres menedéket feldühödött alattvalói elől, akik legszívesebben holtan látnák viszont királyukat.
A fennálló viszony rendezésére száz fős egyiptomi küldöttség érkezik Itáliába. Céljuk, hogy a Szenátus elé járuljanak azzal a kéréssel, hogy Ptolemaiosz helyett Bereniké királynőt ismerje el Róma a törvényes egyiptomi uralkodónak.

A küldöttség útja azonban korántsem zökkenőmentes. Ptolemaiosz király bérencei több alattomos támadást intéznek a nagyrészt tudósokból, filozófusokból álló társaság ellen. Céljuk, hogy visszafordulásra kényszerítsék a küldöttség tagjait, és így biztosítsák a király pozícióját.
Tervük azonban nem válik be teljes mértékben. Bár sokan megfutnak a tudós férfiak közük, maroknyi „csapatuk” mégis eléri Rómát. Ekkor az eddig csak elriasztásra szerződött bérencek stílust váltanak. Most már nincs kegyelem egyetlen egyiptominak sem. A – Rómában szinte fel sem tűnő – gyilkossági hullámot egyedül Dio, a filozófus, Gordianus (a nyomozó) egykori mestere, éli túl.

Lassan leszáll az éj, mikor két kétségbeesett, álruhás idegen „tör rá” Gordianusra. Hamar kiderül, hogy egyikük a halálra rémült Dio, aki a nyomozó segítségét és védelmét kéri. Nincs már bizodalma senkiben sem, és amíg a Szenátus dönt az „egyiptomi helyzetről”, feltétlen életben kell maradnia.
Hosszabb diskurzust folytatva a filozófussal Gordianus úgy dönt, hogy mivel nem kockáztathatja egyetlen családtagja életét sem, és másnap elutazni készült fiához, Metohoz Galliába, megtagadja Dio azon kérést, hogy éjszakára vendégül lássa.
Egy hónapos távollét után tér haza, így csak most értesülhet arról, hogy Diot azon a bizonyos éjszakán, amikor őt felkereste, holtan találták egy barátja házában; több késszúrással végeztek vele. Szinte még fel sem eszmélhet megdöbbenéséből és frissen érzett gyászából, amikor egy titokzatos római matróna megbízza, derítse ki, ki ölte meg az egyiptomi filozófust…

Akinek kisebb csalódást okozott a Catilina rejtélye, mert szinte alig találkozhattunk benne „nyomozós résszel”, az most biztosan elégedetten dől majd hátra a könyvet olvasva. Ízig-vérig krimivel állunk ugyanis szemben, megfűszerezve a Saylortól már megszokott, elmaradhatatlan összetevőkkel. Például ismét rettentő sok háttér-információt kaphatunk a római mindennapokról, szokásokról.
Mindebben az tetszik a legjobban, hogy Saylor mindig tud újat mondani nekünk, ha pedig netán ismétli is önmagát, ez nem tűnik fel, ha pedig valamit nem fejt ki bővebben, az „beugrik” valamelyik előző regényéből (pl. a Rostra és a Fórum részletes leírása).

Mint a római élettel teszi, olyan aprólékossággal igyekszik bennünket a római vallás körében is eligazítani – a Venus kezében című regényében elég részletesen kerül tárgyalásra Kübelé, a Nagy Istenanya kultusza.
Maga a fő cselekményszál pedig a már megszokott fordulatokkal és meglepetésekkel teletűzdelt. Gordianusnak ismét szembesülnie kell azzal, hogy semmi sem az, aminek látszik, és aki Rómában életben akar maradni, az legkevésbé az igazságot fogja neki elmondani.

Ismét üde színfolt a Rostrán zajló per vád- és védőbeszédeinek ismertetése; megint tanúi lehetünk Cicero ügyvédi és szónoki nagyságának. Aki régóta figyelemmel követi Saylor műveit, annak a regény messzemenően ki fogja elégíteni az igényeit, aki pedig most fog hozzá, hogy megismerkedjen a szerzővel, szinte biztosan „Gordianus-függővé” válik.

Kapcsolódó írás:Interjú Steven Saylorral

A szerző életrajza