Anthony Horowitz: Homályos nyomok
Írta: Galgóczi Tamás | 2005. 06. 21.
Mielőtt még az ütődött londoni magándetektív (és öccse) rajongói elszomorodhattak volna, megjelent a soron következő Horowitz kötet, amely a változatosság szellemében a történetek darabszámát egyről háromra növelte. Ezek ugyan terjedelmileg rövidke írások, de mindegyik önállóan is megállja a helyét.
A testvérpáron kívül kizárólag az idősebb fiú idült hülyesége jelent folytonosságot bennük, ez utóbbi viszont már-már olyan komoly méreteket ölt, hogy valóban megfontolást érdemel a zártintézeti beutaló, vagy a közérdekből elrendelt lakatlan szigetre történő száműzés.
Legutóbbi találkozásunk óta hőseink anyagi helyzete nem változott jelentősen (ennél szegényebbek meg már nem lehetnek), és Tim továbbra is fantasztikus tehetséggel vállalja el a ráfizetős ügyeket – s ez még a jobbik eset. Amikor igazán peches napja van, az életük kerül veszélybe.
A pácból persze az ügyeletes mentőangyal távollétében Nick leleményességének segítségével másznak ki, mi több, őrá marad a gonosztevők leleplezése és kettejük tisztázása. Ez azonban nem olyan egyszerű feladat – elvégre Tim rendre a legrosszabb pillanatban szólal meg, vagy ami még tragikusabb, cselekszik.
A második történet (Nyomozás Párizsban) a huszadik, huszonegyedik század egyik marketingfogása által generált „őrületre”, a joghurfedőlapok beküldésével nyerhető mindenfélére, illetve a nyeremények „veszélyeire” hívja fel a figyelmet. Hiszen jelen esetben az ingyen kapott kirándulás alapja mindazoknak a borzasztóságoknak, amelyek hőseinkre várnak a romantikus francia fővárosban.
A harmadik történet (Tudom, mit tettél múlt szerdán) címében a néhány évvel ezelőtti közepesnek mondható tinihorrorra utal, tartalmában azonban egyértelműen Agatha Christie klasszikus regénye, a Tíz kicsi néger modernkori újragondolása. A bezárt szigetre meghirdetett osztálytalálkozót halálukig emlegetik az egybegyűltek, és természetesen a +1 főként érkező Nick.
Kifogásolni egyedül az írások terjedelmét tudom, túlságosan rövidek, így mire kezdenénk otthonosan érezni magunkat a történetekben, már be is fejeződnek. Márpedig a testvérpár nem csak rövid távú szórakoztatásra, hanem tartós figyelemelterelésre is képes. Remélem a soron következő könyv már csak egyetlen, megfelelően kidolgozott nyomozást tartalmaz majd.
Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:
Az ötök ereje sorozat
Hollókapu
Égi háború
Leszáll az éj
Diamond testvérek sorozat:
A Sólyom gyémántja
Kettes számú közellenség
Titkos szolgálat
Homályos nyomok
Alex Rider sorozat:
Az első bevetés
Veszélyes iskola
Mély vízben
A sas lecsap
Láthatatlan Kard
Harmadik Erő
Kígyófej
Krokodilkönnyek
Az utolsó bevetés
A testvérpáron kívül kizárólag az idősebb fiú idült hülyesége jelent folytonosságot bennük, ez utóbbi viszont már-már olyan komoly méreteket ölt, hogy valóban megfontolást érdemel a zártintézeti beutaló, vagy a közérdekből elrendelt lakatlan szigetre történő száműzés.
Legutóbbi találkozásunk óta hőseink anyagi helyzete nem változott jelentősen (ennél szegényebbek meg már nem lehetnek), és Tim továbbra is fantasztikus tehetséggel vállalja el a ráfizetős ügyeket – s ez még a jobbik eset. Amikor igazán peches napja van, az életük kerül veszélybe.
A pácból persze az ügyeletes mentőangyal távollétében Nick leleményességének segítségével másznak ki, mi több, őrá marad a gonosztevők leleplezése és kettejük tisztázása. Ez azonban nem olyan egyszerű feladat – elvégre Tim rendre a legrosszabb pillanatban szólal meg, vagy ami még tragikusabb, cselekszik.
A második történet (Nyomozás Párizsban) a huszadik, huszonegyedik század egyik marketingfogása által generált „őrületre”, a joghurfedőlapok beküldésével nyerhető mindenfélére, illetve a nyeremények „veszélyeire” hívja fel a figyelmet. Hiszen jelen esetben az ingyen kapott kirándulás alapja mindazoknak a borzasztóságoknak, amelyek hőseinkre várnak a romantikus francia fővárosban.
A harmadik történet (Tudom, mit tettél múlt szerdán) címében a néhány évvel ezelőtti közepesnek mondható tinihorrorra utal, tartalmában azonban egyértelműen Agatha Christie klasszikus regénye, a Tíz kicsi néger modernkori újragondolása. A bezárt szigetre meghirdetett osztálytalálkozót halálukig emlegetik az egybegyűltek, és természetesen a +1 főként érkező Nick.
Kifogásolni egyedül az írások terjedelmét tudom, túlságosan rövidek, így mire kezdenénk otthonosan érezni magunkat a történetekben, már be is fejeződnek. Márpedig a testvérpár nem csak rövid távú szórakoztatásra, hanem tartós figyelemelterelésre is képes. Remélem a soron következő könyv már csak egyetlen, megfelelően kidolgozott nyomozást tartalmaz majd.
Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:
Az ötök ereje sorozat
Hollókapu
Égi háború
Leszáll az éj
Diamond testvérek sorozat:
A Sólyom gyémántja
Kettes számú közellenség
Titkos szolgálat
Homályos nyomok
Alex Rider sorozat:
Az első bevetés
Veszélyes iskola
Mély vízben
A sas lecsap
Láthatatlan Kard
Harmadik Erő
Kígyófej
Krokodilkönnyek
Az utolsó bevetés