Főkép

Clara Hutt 33 éves, 175 cm magas, nem tudni hány kiló, de a mérete 44-es, a haja sötétbarna, a szeme pedig zöld. Van egy férje (Robert), két neveletlen gyermeke (Charlie hat-, Jack pedig hároméves), és részmunkaidőben egy magazinba ír.

Minden mérce szerint boldognak kéne lennie, hiszen a férje jóképű és egy női magazin szerkesztőjeként egészen jól keres, gyermekei egészségesek, bár kicsit szabadszájúak, szép nagy házban lakik, és vannak barátai. Anyukája meglehetősen sznob, kissé excentrikus, és most készül negyedszer férjhez menni. Féltestvérei (Evie és Florance) imádnak drága ajándékokat vásárolni, csak éppen nem a saját hitelkártyájukkal.

A barátnői sem sokkal egyszerűbbek. Tamsin tipikus szingli, aki kétségbeesetten szeretne férjhez menni, ezért gyakran randevúzik különböző férfiakkal. Amber önszántából bulimiás, és imádja az önfejlesztő könyveket. Naomi pedig mindig tökéletesen rendezett (ellentétben Clara-val, akivel többször is előfordul, hogy reggel pizsamaalsóban, a férje pulcsijában és lekvár vagy fogkrémmaradványokkal dekorálva viszi oviba a gyerekeit).

Egyre inkább úgy tűnik, hogy az elmúlt nyolc évben valami elveszett a házasságukból, ezért Clara és Robert egy hétvégére Párizsba utaznak, ahol ahelyett, hogy megjavulnának a dolgok, minden tönkremegy. Az elhagyott feleség ettől a traumától magához tér, rátalál régi önmagára, és újra élni kezd. Mi több, egy új kapcsolat lehetősége is ott kukucskál a kulcslyukon.

Nagyon kellemes, nagyon szórakoztató, nagyon igaz regény. Az olvasót tegező formában megszólító stílus közvetlensége különleges légkört teremt. Olyan, mintha ő is jelen lenne, mintha ő lenne Clara negyedik, egyben legfontosabb barátnője, akinek tényleg mindent elmond(hat).