FőképSpielberg eddig számomra a végletek rendezőjének tűnt. Vagy feljutott az aktuális filmje a csúcsra, vagy bukás lett (kritikai és nem pénzügyi szempontból). Középútra nem nagyon emlékszem. Magyarázatot pedig nem találtam erre a dologra, míg kezembe nem akadt Baxter könyve. Ha nem is „direkt”, de a sorok közt olvasva, kiderül, hogy miért is alakultak így Spielberg filmjei.

A könyv kapcsán egy furcsa, talán különc embert ismerhetünk meg, akit még mindig nyomasztanak gyermekkori emlékei, és hiába a tucatnyi film, nem tudta magából kiadni, „kirendezni” ezt. Ha nem filmről, vagy üzletről van szó, kommunikációs képességei szinte nullára csökkennek, rém nehezen olvas, és egyáltalában nem kedves ember, ha munkáról van szó, bármennyire is annak tűnhet „szakállas-mackós” külsejével.
Rendkívül kemény üzletemberré vált, aki a nulláról kezdett a Universal Studio-nál. Szinte mindig jól használta ki az adódó alkalmakat, az embereket és a maximális hasznot sajtolta ki minden ügyletből, amihez köze volt. Mindezek szervesen közrejátszanak abban, hogy vagy kasszasiker lesz egy filmje, vagy éppen csak minimális nyereséget hoz.
(Arra most ne térjünk ki, hogy Hollywoodban elsősorban nem a filmről, hanem a pénzcsinálásról szól a történet, és ez alól Spielberg sem kivétel.)

Mindezek szinte szentségtörésnek tűnhetnek egy Spielberg-rajongónak, aki isteníti kedvenc rendezőjét, de Baxter – a maga módján – megpróbált a dolgok mélyre ásni, és a lehető legtöbb információ-morzsát összekaparni róla. Arról már a legkevésbé sem ő tehet, hogy „csak” ennyi jött össze, és így.
Néha nem tudom eldönteni, hogy ez a könyv az emberről próbál szólni, vagy arról, hogyan készült egy film, amit az ember rendezett, vagy atyáskodott felette, mint producer. Ezt a bizonytalanságot erősíti bennem a könyv tagolása is.
Baxter filmenként bontja fejezetekre a könyvet, nem pedig a Spielberg életében bekövetkezett nagy változások adják a tagozódást. Voltaképpen egy hétgyermekes családapáról beszélünk (1996-os adat.)

Mentségére legyen mondva, Spielberg nem rajong/rajongott a gondolatért, hogy önéletrajzi ihletésű mű születik róla, és nem ő írja, vagy nincs a készülő mű felett kontrollja. Ő már csak ilyen ember.
Bár a ’90-es évek közepétől próbálja kivonni magát a fő-fő irányítói szerepből, ez nem sikerült neki teljesen. Ha nem ő rendez, akkor a háttérben van ott, mint producer, vagy exkluzív producer, és bár papíron nem szólhat bele a rendezésbe, ő mégis megteszi ezt, ahogyan megtette már nem egy esetben.
Baxter nem pálcát akar törni Spielberg feje felett, de a könyvében ismertetett tények mégis ehhez hasonló szájízt hagytak maguk után. Pedig csak a helyükre kerülnek a dolgok, és ahogyan ülepszik bennünk a könyv mondanivalója, úgy ébredünk rá, hogy Spielberg sem nagyon különb bármelyik másik hollywoodi sztárnál: az elismertség, a rivaldafény és pénz körül forog az élete, mint a többieknek.

Ő az emberek szeretetére vágyik, és mindezt filmjeivel akarja elérni nálunk – nekünk rendez. De a dolog valamilyen szinten a visszájára sült el. Minél szélesebb körben vált ismerté, annál több irigye, utálója, ellensége lett. Ez azonban nem szegte kedvét, töretlenül folytatja útját felénk.