Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde (II.)
Írta: Galgóczi Tamás | 2004. 10. 02.
(Az első felvonás folytatása.)
Tünde
Ah, ne újítsd kínomat:
A madárnak tolla van,
S nem repülhet annyira;
A folyamnak árja van,
S nem foly árja oly tova.
Zúgva kél a fergeteg,
S Tündérhonban üdlakig,
Hol magányos búm lakik,
Míg elér, alig piheg;
Gyenge szellőként lebegvén
A legifjabb rózsa keblén,
Mint sohajtás, úgy hal el.
A kis illatajku méh,
Mely az ifju rózsa keblén
Álmodozva ringadoz,
Föl nem ébred, nem gyanítja,
Hogy vihar fuvalma volt,
Mely miatt az ág hajolt.
Így, hová sebes madár,
Fergeteg, viz el nem érnek,
Kedves, ah, hogyan jöhetnél.
Értem sors bitangja lennél!
Csongor
Ah, ha nézlek és ha hallak,
Szívem elvész bánatában,
És ez egy lélek csekély
Meggondolni, mint birálak,
Mint vagy itt, s mint nem leendesz?
Tünde, nézz körűl utószor:
Még, ha föld ez, és az ég,
Hidd, meglátlak valaha.
Tünde
Most és többé nem soha.
Csongor, ah ne légy felejtőm.
Hű szerelmem e kebelben,
Mint az általültetett ág,
Mely tavaszt és új napot vár,
Úgy fog várni évről évre,
És örökre nem virítni -
Csongor, ah az éj múlik
Végzetemnek űz hatalma.
Tünde búcsút mond, siralmast,
Az örömnek és neked. El.
Csongor
Volt-e? vagy csak álmodám?
És az éjnek költeménye
Font körűl e gyász tünettel?
Hah, ki ez még - Böske, állj meg,
Böske, kérlek.
Ilma
jő.
Ilma, kérem.
Oly paraszt név nincs divatban,
Ahol Tünde tart lakást.
Csongor
Ilma hát -
Ilma
Kis szolgálója.
Csongor
Asszonyod ha oly kegyetlen,
Ilma, állj te meg szavamra.
Mondd el, fényes üdlakot
Tündérhonban hol keressem.
Ilma
Csongor úrfi, megbocsáss,
Már a hajnalcsillag int,
S mig hattyúvá változom,
Ahhoz is csak kell idő.
Aztán, jól tudod, melegben
Nem jó járni az egekben.
Csongor
Ilma, dévaj, mit beszélsz?
Azt csak, Ilma: merre menjek.
Napkeletre, napnyugotra -
Ilma
„Sík mezőben hármas út,
Jobbra, balra szertefut,
A középső célra jut.”
Csongor úrfi, jó szerencsét. El.
Csongor
Jaj, mi szörnyen elhagyattam!
Tündérálmaim világa,
Ah, miért is hajnalodtál,
Ily hamar hogy elborúlj?
Most fényhez szokott szememnek
E ború, az éj sötéte
Oly ijesztő, oly nehéz.
Éjfél fekszik a napon,
A szelíd hold nem világít,
Míg elvesztett üdvömet,
Tünde, téged nem talállak.
Puszta légy s kietlen, ég,
Légy vadonná, föld; szivemben
Végtelen vadon nyilik,
S benne bujdosik szerelmem
Boldogsága romjain - de
Mit tünődöm itt? Megyek:
Isten áldjon, agg apám,
Isten áldjon, agg anyám,
Megsirattok tán; de többé
Engem nem találtok itt.
Tündérhonban üdlakon
Virrad ékes hajnalom:
Arra, mint vihar, ragadnak
Őt ohajtó vágyaim.
Nincs nyugalmam, életem nincs.
Míg nem bírják karjaim. El.
Sík. Középett hármas út. Az ördögfiak háromfelől jőnek.
Legelőbb Duzzog egy rókafiat hajt által a színen.
Duzzog
Hőhe! hőhe! hőhe, hő! El.
Kurrah
Berreh! hőhe!
Berreh
Kurrah, hő!
Kurrah
Mit kerestél?
Berreh
Mit találtál?
Kurrah
Ürgecombot.
Berreh
Sárcsa-lábot.
Kurrah
Rosz ebéd.
Berreh
Szegény ebéd.
Kurrah
Vissza, vissza, vissza még. El.
Berreh
Jobbra én, te balra mégy. El.
Duzzog
kivül.
Hőhe! róka, hőhe, hő!
Csülködet már elharaptam,
Gödrödet befojtogattam;
Hőhe! róka, hőhe, hő!
Kurrah, Berreh jőnek.
Kurrah
Mit kerestél?
Berreh
Mit találtál?
Kurrah
Loptam, loptam egy tojást.
Berreh
Add, hadd lássam micsodást.
Kurrah
Tarkabarka.
Berreh
Szép tojás.
Kurrah
Vén bagolyból vén tojás.
Fészken ült, nagy álma volt:
Ifju nőnek ablakán
(Szőke volt és halovány)
Zörgetett a vén zsivány
Hármas három éjszakán;
Most alutt, majd összedűlt,
Szürke hátán bolha űlt.
Berreh
Azt megetted.
Kurrah
Elvetettem.
Berreh
Majd kikel.
Kurrah
Bagolyba tettem.
Azt álmodta, csibehús.
Berreh
A bolondos vén anyus!
Kurrah
Loptam egy tojást alóla,
S megkopasztottam magát.
Berreh
Ily csodát még nem hallottam.
Kurrah
Majd kikölti nyolc fiát.
És röpülni nyavalyás
Nem fog tudni, mászva mász,
És megesszük, jó ebéd lesz.
Berreh
Jobb, ha esszük, mint ha ő esz!
Kurrah
Mit kerestél, mit találtál?
Berreh
Parti bürkön kék bogár ült.
Kurrah
Add, hadd lássam.
Berreh
Útra készűlt,
S megfogám.
Kurrah
Nem hoztad el?
Berreh
Domb alatt tehén legel,
Annak adtam, hogy pusztúljon,
Teje tőle megromoljon,
Borja téjtől dombra hulljon.
Kurrah
Ott megesszük, jó ebéd lesz.
Berreh
Jobb, ha esszük, mint ha ő esz.
Kurrah
Vissza, vissza, vissza még. El.
Berreh
Jobbra én, te balra mégy. El.
Duzzog
kivűl.
Hőhe! róka, hőhe, hő!
Vagy megeszlek, vagy egyél meg,
Körmeim között gebedj meg.
Hőhe, róka, hőhe, hő!
Kurrah, Berreh jőnek.
Kurrah
A bagoly megkergetett,
Vén Mirígy volt a bagoly.
Berreh
A tehén megkergetett,
Vén Mirígy volt a tehén.
Kurrah
Nyolc tojását mind megitta.
Berreh
Borja tőgyét vérre szopta.
Kurrah
Megijedtem, elszaladtam,
A tojást is összezúztam.
Nincs mit inni, nincs mit enni.
Berreh
Étlen, szomjan kell heverni.
Duzzog
a rókát kergetve jő.
Sánta róka, hőhe, hő!
Már alig piheghetek;
Megharaptál, én megeszlek:
Hőhe! sánta róka, hő!
Elfogja a rókát.
Kurrah
Mit kerestél?
Berreh
Mit találtál?
Duzzog
a rókát mutogatva.
Rókahúst,
Csibehúst.
Róka a csibét megette,
Hogy keresték, csak nevette.
Most elfogtam, és megesszük,
Gyomrainkba eltemetjük.
Kurrah
Mely dicső egy lakzi ez.
Berreh
Rókahúsból csibe lesz.
Duzzog
elbocsátja a rókát.
Rókahús,
Csibehús,
El ne fuss!
Mind
a róka után futva.
Hőhe, sánta róka, hő! El.
Mirígy
jő.
Hajj ki lányom, rókalányom,
Hajj elő! -
Hogy zavartak minapában,
Félelemből lányom arcát
Rókabőrbe öltözém át,
S elbocsátám a harasztban,
Már eddig südő lehet.
Most meg visszaalakítom,
Szép aranyhajjal borítom,
Csongor majd belészeret.
Hajj ki, lányom, rókalányom,
Hajj elő! - hogy nem találom!
A majorba ment talán
Csirkeszív, lúdmáj után.
Hajj ki, lányom, rókalányom,
Hajj elő! -
A bokrokat megzörgetve, el.
Tünde, Ilma
jőnek.
Tünde
Ilma, én itt meghalok.
Ilma
Ah, ne halj meg, asszonyom,
Nincs, hová temesselek.
Tünde
Veszteségem kínja tenger,
Rajta szélvész bánatom.
Ilma
Tenger színe változandó.
Tünde
Veszteségem kínja nem.
Ilma
A szélvészek elmulandók.
Tünde
Bánatom hatalma nem.
Ilma
Ah, ez mind azért vagyon,
Mert magad sem vagy halandó.
Tünde
Ilma, mondd el, mit tegyek?
A hitetlen ész tanácsa
Lelkemet már nem szolgálja,
S szívem oly igen beteg.
Ilma
Azt igen bölcsen teszed,
Hogy tanácsomat kivánod,
Itt a földön, asszonyom,
Hol te, mint én, nem születtél,
Mert a göncöl csillagán
Úgy termettél rózsafán;
Onnan egy vihar lerázott,
S Csongor úrfi kebelén
Virradál meg, ébredél fel!
Kínos édes érzeménnyel,
S most kérsz; hogy segítsek én.
Tünde
Ilma, ily vigasztalóm vagy?
Ilma
Halld tovább: a munka nem nagy.
Csongor úrfi erre jő.
Itt a hármas útelő.
Erre, mondtam, hogy menendünk.
Tünde
S az mi hasznot hajt nekem?
Ilma
Itt az úton jelt tegyünk.
Tünde
Ilma, Ilma kedvesem,
Mondd, mi jel legyen?
Ilma
Halálfő.
Tünde
Visszaréműl.
Ilma
Hát reményfő.
Tünde
Milyen az?
Ilma
Halld asszonyom:
Hagyd itt a kisujjodat.
A kisujj már azt jelenti,
Hogy nagyobb ujj is vagyon.
Tünde
Lelkemet, ha úgy lehetne,
Hagynám, Ilma, zálogúl.
Tán elfogná társaúl,
S avval hozzám elsietne. -
Ah, de úgy sem volna jó,
Mert ha lelkem nála lenne,
Vissza hozzám nem sietne,
Amint vissza, tört hajó
Árva parthoz nem siet,
Melyen a búbánat él,
A reménység sem remél,
S mindent pusztaság temet.
Ilma
Hagyd el a nehéz tünődést.
Asszonyom, te szép virágszál,
Már tudom, mi jelt teszünk.
Nézd, a tiszta szép homok,
Ebben a kis lábnyomok
Csongor úrfinak szemében
Mind vezérlő csillagok.
Add idább hát lábadat,
Hadd nyomom le a homokba.
Tünde
Ilma, nézd, itt lábnyomom.
Ilma
Most én is nyomot hagyok
S mellé hosszú nagy fület,
Balga férjem címerét.
Tünde
A sötétben szikra is világít,
Jó reményem, el ne hagyj. El.
Ilma
Jaj, jaj! ott a telken Balga ásít;
Nincs más mentség, mint: szaladj. El.
Mirígy s a manók jőnek
Mirígy
Hah, hogy átkaim kifogytak!
Kurrah
Kell-e róka, vén Mirígy?
Mirígy
Vessz meg érte, hogy megetted.
Berreh
Kell-e róka, vén Mirígy?
Mirígy
Vére benned föllobogjon;
Égj miatta, mint pokol.
Duzzog
Hőhe, róka, sánta róka.
Kell-e rókahús, Mirígy?
Mirígy
Ordítson föl álmaidból,
Amit ettél, rosz kölyök.
Mind
Kell-e róka, vén Mirígy?
Mirígy
Mindenik falat haraggá
Forrjon össze bennetek;
A gyülölség ostorozzon,
Egymás ellen felhuszítson:
Marakodva vesszetek. El.
Kurrah
Hah, mi hő ez.
Berreh
Jaj, megégek!
Kurrah
Duzzog, Duzzog! én megütlek.
Duzzog
Kurrah, Kurrah! megharaplak.
Berreh
Kurrahhoz
Üsd fülön, rossz húst hozott. -
Jaj megégek.
Kurrah
Hah, minő hév.
Berreh
Meg ne verd, csak üsd agyon.
Duzzog
Vén szelindek, nem nagyon.
Kurrah
Összetörlek.
Berreh
Összezúzlak.
Duzzog
Megkörmöllek, megharaplak.
Kurrah
Itt a bocskor, érd utól.
Berreh
Itt az ostor, vágd pofúl.
Duzzog
A palást meg rám borúl.
Elkapkodják egymástól a pörös jószágokat.
Kurrah
Állj elébe.
Berreh
Törd agyon.
Duzzog
Vén szelindek, nem nagyon.
(folytatása következik)
A Csongor és Tünde többi része:
Csongor és Tünde (I.)
Csongor és Tünde (II.)
Csongor és Tünde (III.)
Csongor és Tünde (IV.)
Csongor és Tünde (V.)
Csongor és Tünde (VI.)
Csongor és Tünde (VII.)
Csongor és Tünde (VIII.)
Csongor és Tünde (IX.)
Csongor és Tünde (X.)
Tünde
Ah, ne újítsd kínomat:
A madárnak tolla van,
S nem repülhet annyira;
A folyamnak árja van,
S nem foly árja oly tova.
Zúgva kél a fergeteg,
S Tündérhonban üdlakig,
Hol magányos búm lakik,
Míg elér, alig piheg;
Gyenge szellőként lebegvén
A legifjabb rózsa keblén,
Mint sohajtás, úgy hal el.
A kis illatajku méh,
Mely az ifju rózsa keblén
Álmodozva ringadoz,
Föl nem ébred, nem gyanítja,
Hogy vihar fuvalma volt,
Mely miatt az ág hajolt.
Így, hová sebes madár,
Fergeteg, viz el nem érnek,
Kedves, ah, hogyan jöhetnél.
Értem sors bitangja lennél!
Csongor
Ah, ha nézlek és ha hallak,
Szívem elvész bánatában,
És ez egy lélek csekély
Meggondolni, mint birálak,
Mint vagy itt, s mint nem leendesz?
Tünde, nézz körűl utószor:
Még, ha föld ez, és az ég,
Hidd, meglátlak valaha.
Tünde
Most és többé nem soha.
Csongor, ah ne légy felejtőm.
Hű szerelmem e kebelben,
Mint az általültetett ág,
Mely tavaszt és új napot vár,
Úgy fog várni évről évre,
És örökre nem virítni -
Csongor, ah az éj múlik
Végzetemnek űz hatalma.
Tünde búcsút mond, siralmast,
Az örömnek és neked. El.
Csongor
Volt-e? vagy csak álmodám?
És az éjnek költeménye
Font körűl e gyász tünettel?
Hah, ki ez még - Böske, állj meg,
Böske, kérlek.
Ilma
jő.
Ilma, kérem.
Oly paraszt név nincs divatban,
Ahol Tünde tart lakást.
Csongor
Ilma hát -
Ilma
Kis szolgálója.
Csongor
Asszonyod ha oly kegyetlen,
Ilma, állj te meg szavamra.
Mondd el, fényes üdlakot
Tündérhonban hol keressem.
Ilma
Csongor úrfi, megbocsáss,
Már a hajnalcsillag int,
S mig hattyúvá változom,
Ahhoz is csak kell idő.
Aztán, jól tudod, melegben
Nem jó járni az egekben.
Csongor
Ilma, dévaj, mit beszélsz?
Azt csak, Ilma: merre menjek.
Napkeletre, napnyugotra -
Ilma
„Sík mezőben hármas út,
Jobbra, balra szertefut,
A középső célra jut.”
Csongor úrfi, jó szerencsét. El.
Csongor
Jaj, mi szörnyen elhagyattam!
Tündérálmaim világa,
Ah, miért is hajnalodtál,
Ily hamar hogy elborúlj?
Most fényhez szokott szememnek
E ború, az éj sötéte
Oly ijesztő, oly nehéz.
Éjfél fekszik a napon,
A szelíd hold nem világít,
Míg elvesztett üdvömet,
Tünde, téged nem talállak.
Puszta légy s kietlen, ég,
Légy vadonná, föld; szivemben
Végtelen vadon nyilik,
S benne bujdosik szerelmem
Boldogsága romjain - de
Mit tünődöm itt? Megyek:
Isten áldjon, agg apám,
Isten áldjon, agg anyám,
Megsirattok tán; de többé
Engem nem találtok itt.
Tündérhonban üdlakon
Virrad ékes hajnalom:
Arra, mint vihar, ragadnak
Őt ohajtó vágyaim.
Nincs nyugalmam, életem nincs.
Míg nem bírják karjaim. El.
Sík. Középett hármas út. Az ördögfiak háromfelől jőnek.
Legelőbb Duzzog egy rókafiat hajt által a színen.
Duzzog
Hőhe! hőhe! hőhe, hő! El.
Kurrah
Berreh! hőhe!
Berreh
Kurrah, hő!
Kurrah
Mit kerestél?
Berreh
Mit találtál?
Kurrah
Ürgecombot.
Berreh
Sárcsa-lábot.
Kurrah
Rosz ebéd.
Berreh
Szegény ebéd.
Kurrah
Vissza, vissza, vissza még. El.
Berreh
Jobbra én, te balra mégy. El.
Duzzog
kivül.
Hőhe! róka, hőhe, hő!
Csülködet már elharaptam,
Gödrödet befojtogattam;
Hőhe! róka, hőhe, hő!
Kurrah, Berreh jőnek.
Kurrah
Mit kerestél?
Berreh
Mit találtál?
Kurrah
Loptam, loptam egy tojást.
Berreh
Add, hadd lássam micsodást.
Kurrah
Tarkabarka.
Berreh
Szép tojás.
Kurrah
Vén bagolyból vén tojás.
Fészken ült, nagy álma volt:
Ifju nőnek ablakán
(Szőke volt és halovány)
Zörgetett a vén zsivány
Hármas három éjszakán;
Most alutt, majd összedűlt,
Szürke hátán bolha űlt.
Berreh
Azt megetted.
Kurrah
Elvetettem.
Berreh
Majd kikel.
Kurrah
Bagolyba tettem.
Azt álmodta, csibehús.
Berreh
A bolondos vén anyus!
Kurrah
Loptam egy tojást alóla,
S megkopasztottam magát.
Berreh
Ily csodát még nem hallottam.
Kurrah
Majd kikölti nyolc fiát.
És röpülni nyavalyás
Nem fog tudni, mászva mász,
És megesszük, jó ebéd lesz.
Berreh
Jobb, ha esszük, mint ha ő esz!
Kurrah
Mit kerestél, mit találtál?
Berreh
Parti bürkön kék bogár ült.
Kurrah
Add, hadd lássam.
Berreh
Útra készűlt,
S megfogám.
Kurrah
Nem hoztad el?
Berreh
Domb alatt tehén legel,
Annak adtam, hogy pusztúljon,
Teje tőle megromoljon,
Borja téjtől dombra hulljon.
Kurrah
Ott megesszük, jó ebéd lesz.
Berreh
Jobb, ha esszük, mint ha ő esz.
Kurrah
Vissza, vissza, vissza még. El.
Berreh
Jobbra én, te balra mégy. El.
Duzzog
kivűl.
Hőhe! róka, hőhe, hő!
Vagy megeszlek, vagy egyél meg,
Körmeim között gebedj meg.
Hőhe, róka, hőhe, hő!
Kurrah, Berreh jőnek.
Kurrah
A bagoly megkergetett,
Vén Mirígy volt a bagoly.
Berreh
A tehén megkergetett,
Vén Mirígy volt a tehén.
Kurrah
Nyolc tojását mind megitta.
Berreh
Borja tőgyét vérre szopta.
Kurrah
Megijedtem, elszaladtam,
A tojást is összezúztam.
Nincs mit inni, nincs mit enni.
Berreh
Étlen, szomjan kell heverni.
Duzzog
a rókát kergetve jő.
Sánta róka, hőhe, hő!
Már alig piheghetek;
Megharaptál, én megeszlek:
Hőhe! sánta róka, hő!
Elfogja a rókát.
Kurrah
Mit kerestél?
Berreh
Mit találtál?
Duzzog
a rókát mutogatva.
Rókahúst,
Csibehúst.
Róka a csibét megette,
Hogy keresték, csak nevette.
Most elfogtam, és megesszük,
Gyomrainkba eltemetjük.
Kurrah
Mely dicső egy lakzi ez.
Berreh
Rókahúsból csibe lesz.
Duzzog
elbocsátja a rókát.
Rókahús,
Csibehús,
El ne fuss!
Mind
a róka után futva.
Hőhe, sánta róka, hő! El.
Mirígy
jő.
Hajj ki lányom, rókalányom,
Hajj elő! -
Hogy zavartak minapában,
Félelemből lányom arcát
Rókabőrbe öltözém át,
S elbocsátám a harasztban,
Már eddig südő lehet.
Most meg visszaalakítom,
Szép aranyhajjal borítom,
Csongor majd belészeret.
Hajj ki, lányom, rókalányom,
Hajj elő! - hogy nem találom!
A majorba ment talán
Csirkeszív, lúdmáj után.
Hajj ki, lányom, rókalányom,
Hajj elő! -
A bokrokat megzörgetve, el.
Tünde, Ilma
jőnek.
Tünde
Ilma, én itt meghalok.
Ilma
Ah, ne halj meg, asszonyom,
Nincs, hová temesselek.
Tünde
Veszteségem kínja tenger,
Rajta szélvész bánatom.
Ilma
Tenger színe változandó.
Tünde
Veszteségem kínja nem.
Ilma
A szélvészek elmulandók.
Tünde
Bánatom hatalma nem.
Ilma
Ah, ez mind azért vagyon,
Mert magad sem vagy halandó.
Tünde
Ilma, mondd el, mit tegyek?
A hitetlen ész tanácsa
Lelkemet már nem szolgálja,
S szívem oly igen beteg.
Ilma
Azt igen bölcsen teszed,
Hogy tanácsomat kivánod,
Itt a földön, asszonyom,
Hol te, mint én, nem születtél,
Mert a göncöl csillagán
Úgy termettél rózsafán;
Onnan egy vihar lerázott,
S Csongor úrfi kebelén
Virradál meg, ébredél fel!
Kínos édes érzeménnyel,
S most kérsz; hogy segítsek én.
Tünde
Ilma, ily vigasztalóm vagy?
Ilma
Halld tovább: a munka nem nagy.
Csongor úrfi erre jő.
Itt a hármas útelő.
Erre, mondtam, hogy menendünk.
Tünde
S az mi hasznot hajt nekem?
Ilma
Itt az úton jelt tegyünk.
Tünde
Ilma, Ilma kedvesem,
Mondd, mi jel legyen?
Ilma
Halálfő.
Tünde
Visszaréműl.
Ilma
Hát reményfő.
Tünde
Milyen az?
Ilma
Halld asszonyom:
Hagyd itt a kisujjodat.
A kisujj már azt jelenti,
Hogy nagyobb ujj is vagyon.
Tünde
Lelkemet, ha úgy lehetne,
Hagynám, Ilma, zálogúl.
Tán elfogná társaúl,
S avval hozzám elsietne. -
Ah, de úgy sem volna jó,
Mert ha lelkem nála lenne,
Vissza hozzám nem sietne,
Amint vissza, tört hajó
Árva parthoz nem siet,
Melyen a búbánat él,
A reménység sem remél,
S mindent pusztaság temet.
Ilma
Hagyd el a nehéz tünődést.
Asszonyom, te szép virágszál,
Már tudom, mi jelt teszünk.
Nézd, a tiszta szép homok,
Ebben a kis lábnyomok
Csongor úrfinak szemében
Mind vezérlő csillagok.
Add idább hát lábadat,
Hadd nyomom le a homokba.
Tünde
Ilma, nézd, itt lábnyomom.
Ilma
Most én is nyomot hagyok
S mellé hosszú nagy fület,
Balga férjem címerét.
Tünde
A sötétben szikra is világít,
Jó reményem, el ne hagyj. El.
Ilma
Jaj, jaj! ott a telken Balga ásít;
Nincs más mentség, mint: szaladj. El.
Mirígy s a manók jőnek
Mirígy
Hah, hogy átkaim kifogytak!
Kurrah
Kell-e róka, vén Mirígy?
Mirígy
Vessz meg érte, hogy megetted.
Berreh
Kell-e róka, vén Mirígy?
Mirígy
Vére benned föllobogjon;
Égj miatta, mint pokol.
Duzzog
Hőhe, róka, sánta róka.
Kell-e rókahús, Mirígy?
Mirígy
Ordítson föl álmaidból,
Amit ettél, rosz kölyök.
Mind
Kell-e róka, vén Mirígy?
Mirígy
Mindenik falat haraggá
Forrjon össze bennetek;
A gyülölség ostorozzon,
Egymás ellen felhuszítson:
Marakodva vesszetek. El.
Kurrah
Hah, mi hő ez.
Berreh
Jaj, megégek!
Kurrah
Duzzog, Duzzog! én megütlek.
Duzzog
Kurrah, Kurrah! megharaplak.
Berreh
Kurrahhoz
Üsd fülön, rossz húst hozott. -
Jaj megégek.
Kurrah
Hah, minő hév.
Berreh
Meg ne verd, csak üsd agyon.
Duzzog
Vén szelindek, nem nagyon.
Kurrah
Összetörlek.
Berreh
Összezúzlak.
Duzzog
Megkörmöllek, megharaplak.
Kurrah
Itt a bocskor, érd utól.
Berreh
Itt az ostor, vágd pofúl.
Duzzog
A palást meg rám borúl.
Elkapkodják egymástól a pörös jószágokat.
Kurrah
Állj elébe.
Berreh
Törd agyon.
Duzzog
Vén szelindek, nem nagyon.
(folytatása következik)
A Csongor és Tünde többi része:
Csongor és Tünde (I.)
Csongor és Tünde (II.)
Csongor és Tünde (III.)
Csongor és Tünde (IV.)
Csongor és Tünde (V.)
Csongor és Tünde (VI.)
Csongor és Tünde (VII.)
Csongor és Tünde (VIII.)
Csongor és Tünde (IX.)
Csongor és Tünde (X.)