FőképMaeve Haran modern, érzelemgazdag és elgondolkodtató regényének férfi főszereplője egy tipikus FÉRFI, aki szerint elég, ha ő csinál karriert, ő keres pénzt, a felesége csak maradjon szépen otthon, hogy bármikor ott legyen, ha szükség van rá. Vagyis, legyen ő a TÖKÉLETES FELESÉG (ahogy Dalma Heyn: A vágy csendje című regényében olvashattuk). De mi van akkor, ha ez a nő máshogy képzeli el az életét?

Ha harmincas éveiben járva azt veszi észre, hogy családtagjai teljes mértékben hozzászoktak ahhoz, hogy mindig ott van, amikor szükség van rá, és mindent megcsinál, amit kell, csak éppen ettől ő nem érzi jól magát. Ő ennél többre vágyik.
Ezért hirtelen felindulásból karriert csinál. Mégpedig (egészen véletlenül) annál a tévétársaságnál, ahol a férje az éppen ügyeletes sztár. A család (élen a férjjel) persze vegyes érzelmekkel fogadja Allegra sikereit. Ahelyett, hogy büszkék lennének rá, mindenki fel van háborodva, amiért a megszokott családi élet kilépett megszokott medréből, és önálló életre kelt.
A sikeres nőre egyre nagyobb nyomás nehezedik (otthon és a munkahelyén egyaránt), újabb és újabb, számára eddig ismeretlen problémával találja szemben magát (akikkel otthona biztonságos magányában nem volt dolga), de összeszorítja a fogait, és kitart. Egészen egy bizonyos pontig.

Ugyanis azt még csak-csak elfogadja, hogy férje egyre mélyebbre süllyed a depresszió mocsarában (hiszen felesége sikereivel egyenes arányban szaporodnak az ő kudarcai), egyre rosszabbul viseli a megváltozott viszonyokat (ellenkező esetben ő lenne a legjobban felháborodva, hogy miért nyafog a felesége, ahelyett, hogy vele együtt örülne a sikereinek), de azt már Allegra gyomra sem veszi be, hogy megingott trónja, és elvesztett koronája miatt az ő hőn szeretett férje egy másik nő ágyába vonul vissza a sebeit nyalogatni.
És akkor még ez a pasas van felháborodva, hogy a felesége sem a kiürült hitvesi ágyban keres vigaszt. Gyermekeik mindeközben egyre elkeseredettebben nézik a széthulló család romjait, és megpróbálnak a saját eszközeikkel megoldást találni.

Ilyen, és ehhez hasonló problémákkal foglalkozik – tudományosabb megközelítésből – Dalma Heyn: A vágy csendje című könyve. Akit érdekel, hogy napjainkban miért elégszenek meg egyre kevésbé a nők azzal, ami a társadalmi konvenciók szerint elég kéne, hogy legyen nekik, nosza, ragadja magához a könyvet, és tárja ki szívét a szöveg előtt.
Aki nem kíván változtatni nézőpontján (gondolok itt a férfiakra), az ne lepődjön meg, ha egyik napról a másikra úgy jár, mint Maeve Haran regényének férfi főszereplője. Bár az lenne a legjobb, ha felnőtt emberek módjára képesek lennénk a mindennapos „nemek háborúja” (ahol kisebb nagyobb csatákat nyerhetünk, de a háborút soha) helyett „béketárgyalásokat” folytatni – tartós eredményekkel.