Főkép

Bűvös, szép őszi ég vagy, tündöklés, rózsaszirom.
Bennem a szomorúság tengere sírva árad,
s ha visszafut, otthagyja fanyar bús ajkaimon
maró emlékezetét keserű iszapjának.

Kezed hiába csúszik alélt keblemen tova,
amit keres, barátnőm, marcangolt hely, üres rég,
széttépte azt az Asszony vad karma, éhes foga,
ó ne keresd a szívem, az állatok megették.

Palota volt a szívem, s a tömeg befertőzte,
Most benne orgiáznak, gyilkolnak, civódnak ott,
Meztelen kebled körül parfüm szálldos felhőzve.

Lelkek kemény korbácsa, ó Szépség, Te akarod,
Lobbantsd fel ünneppiros lángjával tűzszemednek
a rongyokat, amiket a rablók itt feledtek.

Ady Endre fordítása