Bernard Cornwell: Szorul a hurok
Írta: Galgóczi Tamás | 2004. 07. 01.
Néhány igencsak emlékezetes történelmi regény után (Az ördöglovas, Stonehenge, Excalibur trilógia) ismét Anglia számára oly kedves, és jól ismert múltjába vezet vissza bennünket a szerző. A naptár 1817-et mutat, vagyis nemrégiben ért véget a Napóleon fémjelezte kontinentális háborúskodás, ami Waterloo-nál a szerencsének és a szövetséges hadak kitartásának köszönhetően a „békazabálók” egyértelmű vereségével zárult.
A hadseregnek már nincs szüksége annyi katonára, így a szigetországot ellepik a munkát kereső férfiak, akik csak tovább fokozzák a társadalmi feszültséget (elegendő munkalehetőség nem lévén vagy koldulás, vagy más javainak megszerzése útján juthatnak hozzá a napi betevőhöz). A hatalom az erős kéz módszerével igyekszik fenntartani a rendet, és ennek következtében nagymértékben megnő a halálos ítéletek száma, valamint az ebből következő nyilvános akasztásoké is.
Történetünk főszereplője egy nemesi származású, Waterloot megjárt katonatiszt: Rider Sandman. A tisztes névvel és ennek megfelelő vagyonnal rendelkező férfi élete akkor változik meg gyökeresen, amikor önhibáján kívül elszegényedik. A tartozások kifizetése végett kénytelen megválni rangjától, de családja nőtagjainak jövője továbbra is bizonytalan. Helyzetét nem teszi könnyebbé megátalkodott becsületessége és igazságérzete sem – ezeket a tulajdonságokat egyszerűen nem engedheti meg magának az, akinek sem szolgára, sem új csizmára nem telik (egyébként éppen ezen jellemvonásainak köszönheti anyagi romlását, hiszen az érvényes törvények szerint az adósság nem öröklődik).
Talán megélhetne nem mindennapi tehetségéből, amivel komoly nevet szerzett magának a krikettpályákon, de mivel nem hajlandó beletörődni a lefizetett meccsekbe (úgy látszik ez már akkoriban is előfordult), képtelen ezen a módon elegendő jövedelemhez jutni. Mindezek tetejébe még szerelmi bánata is van, hiszen nincstelensége eljegyzésének felbontásához vezetett – és ha lehet hinni a híreszteléseknek, akkor az imádott gyönyörű leányzót egy arisztokrata léhűtő kerülgeti.
Ebben a kilátástalan helyzetben kéri fel a belügyminisztérium Sandmant egy halálraítélt festő ügyének kivizsgálására. No nem mintha kétségeik lennének az illető bűnössége felől, de annak édesanyja a királynő varrónője, és sikerült elérnie, hogy ez az igencsak befolyásos személy érdeklődjön eme jelentéktelen ügy után.
Erre nem válaszolhattak kapásból a minisztériumban, ez már felülvizsgálatot jelent. Az előző nyomozó azonban nem sokkal korábban elhalálozott, így került a képbe a volt katonatiszt. Jellemző módon nem az igazság kiderítését várják tőle, hanem az ítélet megerősítését – mindezt hét nap alatt, az akasztás időpontját ugyanis már közzétették.
Cornwell nem tud hibázni, és kiváló érzékkel keveri a rendelkezésünkre álló történelmi tényeket saját képzeletével. Egyébként a hazai könyvkiadás a mai napig adósunk a szerző napóleoni sorozatával (amely szintén egy angol katonatiszt, Sharpe kalandjait taglalja), hiszen csupán az első három kötet jelent meg magyarul (angolul a huszadik körül járnak).
Kapcsolódó írás: