Főkép

Mielőtt elvegyülnénk a kémek között, beszéljünk pár szót a gyerekekről. Nem is, inkább a gyerekkorról. Arról az időszakról, amit szép suttyomban elvesznek az ifjúságtól. Azokat az éveket, amelyek talán manapság már nem is annyira az ártatlanságról, de még a gondtalanságról szólnak. Amikor a tizenévesek többségének nincsenek a mindennapi betevővel kapcsolatos problémái, amikor nem kell súlyos döntéseket hoznia, elég, ha tanul és játszik – ez a joga és a kötelessége is a társadalommal szemben.


Szóval nem elég, hogy a fogyasztói társadalom minél korábban igyekszik tisztes átlagembert faragni belőle, de még azokat a feladatokat is rá tukmálja, melyeket képtelen egyedül megoldani. Ez a kéretlen szerepcsere nem csupán való világunkra jellemző, de a könyvekben és – főként – a filmekben is egyre inkább divatossá válik.

Nem vitatom, hogy a tanulási folyamat szerves része a felnőtt foglalatosságok utánzása – de a lényegi eltérés azért megmarad (mármint a játéknak nincsenek súlyos kihatásai, ha a „doktor” tévesen azonosít egy betegséget, akkor abba a „beteg” nem fog belehalni, mint ahogy az indiánosdinak sem népirtás a befejezése). Egyszóval gusztustalannak tartom, hogy egyesek olyan helyzetbe tuszkolják a jobb sorsra érdemes fiatalokat, amelyet nem érdemelnek meg (de nevezhetjük jelképdöntögetésnek is ezt az irányzatot). Hiszen az így kiválasztottak ideig-óráig talán még élvezni is fogják a felnőtt szerepet, de ha korábban nem is, évek múltán menetrendszerűen érkezik majd a felismerés, valami fontos kimaradt az életükből. Hagyjuk meg a gyerekeket és a tiniket annak, amik, ráérnek még később is felnőtt módra viselkedni.

Ezt az ellenérzésemet leszámítva egy rossz szavam nincs Horowitz könyvére, amiben minden megtalálható, ami egy sikeres gyerekkönyv elengedhetetlen kelléke. Főhőse egy jóképű tizenéves, aki okos, sportos, talpraesett. Ráadásul szerfölött kíváncsi is, bár ezen tulajdonsága igazából akkor érvényesül, amikor egyetlen rokona haláláról igyekszik mind többet megtudni.


A néhai munkahelyeként emlegetett bankról menet közben egyre különösebb dolgok derülnek ki, és ennek következtében Alex választhat: vagy egy ellenszenves bentlakásos iskola, vagy kémkiképzés. Ilyen feltételekkel nem igényel túl sok időt a döntés, az olvasó ettől kezdve már Anglia legifjabb ügynökét sasolhatja bevetés közben – James Bond fiatalon, előkelő nevelés és csinos nők nélkül.