Főkép

John Maxwell Coetzee 1940. február 9-én született a dél-afrikai Fokvárosban (nevének második betűjét időnként Michael vagy Marie változatban is használja). Ősei között búrok és angolok egyaránt vannak. Apja ügyvéd, édesanyja tanárnő volt.


Szülei a fokvárosi angol iskolába küldték a könyvkedvelő fiút, aki gyermekkorában az angolt használta anyanyelvként (a másik lehetőség a helyi búr, az afrikaans lett volna, de őt eleve angolnak szánták).


Erről „Boyhood” című önéletrajzában ír részletesebben, aminek már a folytatása is megjelent Youth: Scenes from Provincial Life II címen (a kritikusok szerint ezek csak felerészt tekinthetők valósnak).

Az 1960-as évek elején – matematikai és irodalmi tanulmányai befejeztével, nem sokkal vizsgái után – Angliába költözött, ahol kezdetben számítógép-programozóként dolgozott. Később irodalmat tanult az USA-ban (Beckettből írta disszertációját), majd 1983-ig irodalmat és angolt oktatott Buffalóban, a State University of New York egyetemen.
1984-ben az angol irodalom professzorává nevezték ki a fokvárosi University of Cape Town-on. 2002-ben Ausztráliába költözött, ahol az University of Adelaide oktatója lett. Ugyancsak 2002 óra az University of Chicago Distinguished Service Professo-i tisztét is betölti.

Coetzee 1974-ben kezdte írói pályáját. 1980-ban vált nemzetközileg ismertté Waiting for the Barbarians (A barbárokra várva) című regényével. Life and Times of Michael K (Michael K. élete és kora) című regényét 1983-ban Booker-díjjal tüntették ki Nagy-Britanniában. Ezt követően, hogy Foe (1986) című művében „felújította” Robinson Crusoe történetét, Age of Iron (1990) című regényével Coetzee visszatért Dél-Afrikába.
1999-ben elsőként kapta meg második Booker-díját, Disgrace című regényéért, melynek cselekménye csakúgy, mint az In the Heart of the Country (A semmi szívében) című 1977-es regényéé, nagyrészt egy félreeső dél-afrikai farmon játszódik.

Coetzee regényeinek alaptémája a dél-afrikai apartheid rendszer – amely, az író véleménye szerint, a világon bárhol felütheti a fejét – jellemző értékrendi és viselkedési formáinak megjelenítése. Coetzee-nek műfordításai is megjelentek, és – többek közt – a New York Review of Books-nál is közreműködik irodalomkritikusként.
Olyan neves szaklapoknak ír irodalomkritikai esszéket, mint a Comparative Literature, a Journal of Literary Semantics és a Journal of Modern Literature. Esszéit az alábbi kötetekben gyűjtötte össze: White Writing (1998), Doubling the Point (1992), Giving Offense: Essays on Censorship (1996) és Stranger Shores: Essays 1986-1999 (2001)

Coetzee legutóbbi munkájában, Elizabeth Costello: Eight Lessons (2002), az esszé és a széppróza egyaránt megtalálható, részletek belőle már korábban is megjelentek, mint például a What is Realism? És The Lives of Animals című kötetekben.

John Maxwell Coetzee-t 2003-ban irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki.

Magánéletéről nem sokat árul el. Feleségétől elvált (az asszony később rákban meghalt), és Ausztráliába költözése is részben egy nőnek, Dorothy Driver-nek köszönhető).

Művei:
1974 Dusklands
1977 In the Heart of the Country (A semmi szívében – 2003)
1980 Waiting for the Barbarians (A barbárokra várva – 2003)
1983 Life and Times of Michael K (Michael K. élete és kora – 2003)
1986 Foe
1987 A Land Apart: A Contemporary South African Reader (társszerző: André Brink)
1988 White Writing: On the Culture of Letters in South Africa
1990 Age of Iron
1992 Doubling the Point: Essays and Interviews
1994 The Master of Petersburg
1996 Giving Offense: Essays on Censorship
1997 Boyhood: Scenes from Provincial Life
1997 What is Realism?
1999 Disgrace
1999 The Lives of Animals (társszerző: Amy Gutmann)
2001 The Humanities in Africa / Die Geisteswissenschaften in Afrika
2001 Stranger Shores: Literary Essays, 1986–1999
2002 Youth: Scenes from Provincial Life II
2003 Elizabeth Costello: Eight Lessons
2005 Slow Man
2007 Diary of a Bad Year

2009 Summertime

2013 The Childhood of Jesus