Főkép

Kávé és bourbon. Inkább az utóbbi. Lepukkant és kevésbé lepukkant bárok, ismerős kocsmák, apró biccentések a csupán látásból ismert pult-támasztó cimboráknak: Matt Scudder újra a színen.

Adott Spinner. Kisstílű, piti gazember, a bűncselekmények egyik, ha nem a legszemetebb fajtáját végző fazon: zsaroló. Ha jó helyen van, jó időben, olyan információkat csipegethet fel, melyeket okosan felhasználva aztán piócaként tapadhat más emberekre. Alattomos, tisztességtelen dolog ez. Ördögi kör. De bezárul: Spinnert ugyanis egy folyóba dobva találják meg.  Csakhogy, mivel érezte, hogy szorul a hurok, emberünk halála előtt megkereste Scuddert, és egy borítékot nyomot a kezébe, melyben három áldozata neve és története van. A gyilkos ugyanis közülük kerül ki.

Henry Prager valójában nem rossz ember, csupán egy szerető apa, aki lánya végzetes hibájáért kénytelen fizetni. Cserbenhagyásos gázolás, melynek nem szabad kitudódnia - Spinner természetesen egy ilyen lehetőséget nem hagyhat ki. Beverly Etheridge társasági rovatban feladott képe teljesen véletlenül szúrt szemet zsarolónknak: már látta ugyanis korábban egy olyan filmben, amit a mozik biztosan nem vetítenének le. És nem természetfilmről van szó. Ted Huysendahl a triumvirátus utolsó, legmocskosabb tagja: a népbutításra, kormányzónak készülő férfi ugyanis ahelyett, hogy korabeli nők társaságát kereste volna, saját neméből válogatott magának alkalmi partnereket. Saját neméből, de az általános iskolás korosztályból.

Ők volnának a lehetséges elkövetők; Scudder feladata meg nem más, mint rájönni, ki a hunyó. És ezt miképp tudja legkönnyebben kideríteni? Ha Spinner bőrébe bújva ő veszi át a zsaroló (anyagiakat nem tekintve) hálátlan szerepét.
Újabb nehéz ügy, ahol a kezdetben ártatlannak tűnő áldozatok később, az események folyásával már egészen más megvilágításba kerülnek. Scudder komoly döntés előtt áll: három ember életével játszadozik ugyanis párhuzamosan, melyből csak egyvalakire lehet rábökni végül. Block „csupán szívességeket tevő” ex-zsaruja tehát beleássa magát az ügybe, hogy aztán, két véralkohol-szint növelés között megtalálja az igazi gyilkost.

A sorozat második kötete egyenesen, tisztán viszi tovább, amit az előző regényben elkezdett: sallangok nélkül, csak a lényegre koncentrálva osztja meg az olvasóval Matt Scudder újabb nyomozásának történetét, mely ugyan nem nevezhető különösebben komplikáltnak, fordulat azért mégis akad – elvégre a krimi műfajában vagyunk. Mélyebbre merülhetünk az alkohol világába, hozzácsapódhatunk Scudderhez, míg az ismerős környéket kutatja – a zsáner kedvelőinek a szórakozás, ha csak a fantázia berkein belül is, de garantált.

 

Regényrészlet:

A pusztítás és teremtés ideje


Kapcsolódó írás:

A betörő, akit Bernie Rhodenbarrnak hívnak