Főkép

Lawrence Block, New York elkötelezett, lankadatlanul lelkes híve a tengerentúlon hatalmas népszerűségnek örvend, elsősorban három sorozatának köszönhetően, ám lehetetlen vállalkozás elosztani ezek között a dobogó lépcsőit. Ugyan a bronzéremre leginkább Evan Tanner, az aludni képtelen, hiperaktív kém esélyes (talán nem véletlenül ő a trió legkevesebbet foglalkoztatott tagja), a maradék két helynél már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Az alkoholban menedéket kereső ex-zsaru, Matt Scudder és a könyvbarát, szeretnivaló betörő, Bernie Rhodenbarr bár két teljesen más világban mozognak, ugyanúgy megtalálják a közönségüket.
Elsősorban Scuddert szokták a szerző önéletrajzi ihletésű karakterének tekinteni (tévesen), Bernie-t mégis személyesebb kapcsolat fűzi kiagyalójához. Az élet apró iróniája, hogy ez a laza, barátságos figura könnyed hangvételű kalandjaival éppen egy válságos korszak idején született: 1977-ben Block olyan hullámvölgyben volt, amikor az ég világon semmi nem akart sikerülni. Az elkeseredett író pedig egy nap azon kapta magát, hogy komolyan fontolgatja a bűnözői pályára lépést. Már maga se emlékszik pontosan, mennyire volt ez komoly elhatározás, és mennyire csak egyszerű fantáziálgatás, de akkor a betörés tűnt az egyetlen járható útnak, az egyetlen karriernek, amiben sikeres lehet. Ráadásul a körülmények is bíztatónak látszottak: a szerző úgy okoskodott, hogyha esetleg elkapják, az se olyan nagy tragédia – priusza ugyanis nem volt.
Aztán egy nap felmerült benne a gondolat: mi lenne, ha egy hulla heverne az egyik szobában? Egyszerű, krimibe illő ötlet, ami el is indított Blockban valamit: pár nap múlva hozzá is látott a munkához. Az isteni szikra eredménye A betörő, aki parókát viselt, és még kilenc, egyes szám első személyben írt Bernie Rhodenbarr-regény. Ezeket olvasva mindenki meggyőződhet róla, hogy a szerző szerencsésen nem változtatott karriert.
Block saját bevallása szerint a legtöbb energiáját többnyire a Rhodenbarr-kötetek emésztik fel; mint mondja, nem egyszerű feladat kidolgozni a betörő szövevényes, fordulatokban bővelkedő történeteit. A változatosságra pedig igazán nem lehet panasz: Bernie volt már gyilkosság gyanúsítottja (mindjárt a sorozat elején); egyszer megbízták Rudyard Kipling egy elfeledett, antiszemita könyvének megszerzésével; lopott már el Mondrian festményt; került már Agatha Christie-t idéző szorult kamaradarab-jellegű helyzetbe – a sor folytatható, de már ebből is látszik, hogy betörőnk igen változatos kalandokba keveredett az elmúlt több mint huszonöt évben.
A gyakorta lehetetlen, szituációkat, amelyekbe Bernie lépten-nyomon belefut, a betörőn kívül két dolog kapcsolja össze: az, hogy a műfajtól elvárható módon az összes történetben felbukkan legalább egy hulla (nem kis bajt okozva ezzel főhősünknek), és a nők. A hölgyek a 007-eshez hasonlóan Mr. Rhodenbarra is tapadnak: népszerűségéről minden kötetben tanúbizonyságot tesz.
A hullák számától függetlenül a sorozat nem nevezhető erőszakosnak: Matt Scudder sötét, noiros világához, az ott ábrázolt mocskos, reménytelenséget sugárzó utcákhoz képest Bernie New Yorkja sokkal barátságosabb, kimondottan vidám hely. Bár rosszfiúk természetesen itt is akadnak, a könnyen megszerethető főhős (megint csak Scuddertől eltérően) fiatalos, laza jelleme és felfogása által sokkal elviselhetőbbé válik az alapvetően bűnös környezet.
Blocknak valamilyen rejtett, különleges érzéke van az elítélendő foglalkozások jó, legalábbis elfogadható színben feltüntetéséhez: a magányos nagyvárosi bérgyilkos, JP Keller remekül kidolgozott figurája után a szintén rossz oldalon álló Bernie-t könnyen szívünkbe zárhatjuk, noha alaphelyzetben nem szoktunk szimpatizálni egy betörővel. Ő ugyanis nem a kisembereknek árt, nem a szegényeket fosztja meg vagyonuktól, s nem is a meggazdagodásért tör be minduntalan – egyedül a megélhetés vezérli.
Az elképesztő pontossággal előadott betörések (melyeknél a hitelesség kedvéért Block nem volt rest konzultálni barátaival: ex-zsarukkal és ex-bűnözőkkel) pedig szinte kedvet csinálnak Bernie foglalatosságához.
A legtöbbször az éjszaka leple alatt zajló besurranásokhoz a harmadik könyvben törvényes foglalkozás is társul: a főhős megnyitja a Barnegat Booksot, kis antikváriumát, ahol nappal békés könyvmolyként bújja a regényeket.
A sorozatban egyébként akadnak fontosabb mellékszereplők is: a leglényegesebb közülük – szintén a harmadik kötetben színre lépő – Carolyn, a leszbikus kutyatenyésztő. A hölgy betörőnk legjobb barátja, és – az olvasóhoz hasonlóan – ő is tudja, mivel foglalkozik Bernie, mégsem ítéli el érte.
Block második legtöbb kötetet felvonultató sorozata egyszer még a filmesek fantáziáját is megmozgatta: 1987-ben Hugh Wilson készített Betörő címmel egy finoman fogalmazva is gyorsan feledhető opuszt. A szentségtörést már alapjaiban sikerült elkövetnie a film készítőinek: a regények sármos, talán még nőcsábásznak is nevezhető Bernie-jéből ugyanis Bernice lett, akit a férfiasnak nehezen nevezhető Whoopi Goldberg alakított. Mindezt megspékelték az elviekben második kötetből (Betörő a szekrényben) , gyakorlatban azonban az elsőből és a harmadikból is merítő ostoba forgatókönyvvel – nem csoda hát, ha a félresikerült vállalkozást az igazi Bernie rajongói elutasították.
A jelen állás szerint tíz regényt számláló szérián kívül Block betörője három novellában is feltűnt: az egyikben egy újság megbízásából kellett fotót készítenie Elvis behatolhatatlannak tűnő, fokozottan ellenőrzött birtokán (The Burglar Who Dropped in on Elvis); a másikban Bernie-t munka közben lepte meg egy nem várt látogató (Like a Thief in the Night); a harmadik, Block feleségével, Lynne-nel közösen írt történet pedig egy megszállott könyvgyűjtővel hozta kapcsolatba a tolvajt (The Burglar Who Smelled Smoke).
Lawrence Block sorozata (melyet egyik kötetéért a Nero Wolfe-, másikért pedig a Phillip Marlowe-díjjal tüntettek ki) huszonhét évvel indulása után is töretlen népszerűségnek örvend. A kellemes, jól adagolt iróniával és humorral megírt könyvek Block talán legkönnyedebb és legszórakoztatóbb darabjai, amelyeket végre a hazai olvasók is kezükbe vehetnek.

A szerző és a kiadó engedélyével.

Az írás első ízben Lawrence Block: A betörő, aki parókát viselt című kötetben jelent meg.

Kapcsolódó írásunk:A betörő, akit Bernie Rhodenbarrnak hívnak