Főkép

Már Marx is megmondta annak idején, hogy a tőke minden gátlástalanságra képes, ha extra nyereségről van szó. Cook könyvében arról ír, hogy a marhafeldolgozó iparban érdekeltek mit meg nem tesznek a lehető legnagyobb haszon elérése érdekében. A hazudozás és a rágalmazás csupán a két legenyhébb eszközük. Ha igazán veszélyben érzik magukat (pontosabban a vagyonukat), bérgyilkosok alkalmazásától sem riadnak vissza. Persze nem azokat fogják levadásztatni, akik nem akarnak hamburgert enni, hanem akik túl kíváncsiak bizonyos dolgokat illetően.

Mint például az olyan jelentéktelennek „apróságok”, mint a beteg állatok feldolgozása, a tisztasági szabályok megszegése és a lejárt szavatosságú áru újrafeldolgozása. Az a legkevésbé sem érdekli őket, hogy ennek eredményeként bizonyos baktériumok egyenesen a fogyasztók bélrendszerében fejtik ki nemkívánatos ténykedésüket. Hiszen nem nekik fáj. És nem is ők halnak bele.

Az emberek többsége a kényelmes tudatlanságot választja, ha az ivóvizéről és ennivalójáról van szó. A piacon kiválogatjuk a legegészségesebb gyümölcsöket (mert fő az egészség), de azzal nem törődünk (legalábbis nagyon sokan), hogy az előrecsomagolt és mélyhűtött áruk felől miféle veszély fenyeget bennünket nap mint nap. Nem is kell más, csak egy kis emberi mulasztás, és máris „boldog” tulajdonosai lehetünk egy-két fura, kimondhatatlan nevű betegségnek, amit fura, kimondhatatlan nevű bacilusok okoznak egyébként sem túl egészséges szervezetünkben. Sőt, ebbe az egészbe bele is halhatunk (legalábbis Cook szerint).

Sok mindent lehet csinálni ezzel a könyvvel, de egyet biztosan nem: elolvasás után úgy letenni, hogy semmiféle érzelmet nem váltson ki belőlünk. Őszintén szólva nem vagyok oda Cook regényeiért, de akad egy-kettő, ami valamiért megfogott. Mint például ez is. Nem csodálkoznék rajta, ha a gyengébb idegzetűek, illetve az állatvédők „tömeges öngyilkosságot” követnének el, miután elolvasták a vágóhídról szóló leírást.

Sokkoló könyv! Aki szereti a hamburgert, és a továbbiakban is szeretné jóízűen elfogyasztani kedvenc menüjét a gyorséttermekben, az jobban teszi, ha NEM olvassa el a könyvet. Őszintén szólva azon csodálkozom, hogy nem hallani a szerző és a gyorsétterem-láncok közötti világra szóló perekről.