Főkép

Elöljáróban egy tényt le kell szögezni: a könyv egészen más, mint a film! A nyomtatott változat ékes bizonysága Morrell tehetségének. A cselekmény jól felépített, szükség szerint aprólékosan taglalja a technikai részleteket. Az olvasó joggal érzi úgy, hogy valaki olyan mesél, aki saját tapasztalatai alapján ismeri a túlélés fortélyait, a gerillaharc taktikáját, az elit kiképzés részleteit. Ráadásul itt – ellentétben néhány korai művével –, nagyon jó a történet lezárása. A könyvet jó pár évvel ezelőtt adták ki magyarul, antikváriumok polcain időnként felbukkan egy-egy példány, amire érdemes vadászni.

A Rambo esetében Morrell a formájában szikár, nagyon egyszerű nyelvezetet alkalmazó stílust választotta. Ez oly mértékű dinamizmust és feszültséget eredményez, amit a belső gondolatok leírása sem old fel. Sem Rambo, sem pedig a helyi rendőrfőnök, Teasle nem egy művészlélek. Rövid tőmondataik lényegre törőek, egyszerű párbeszédeik csupán nagyon ritkán utalnak arra, hogy kicsúszott a lábuk alól a talaj. Mindezek ellenére a szerző képes a lelkivilágukat mélységében is ábrázolni – nagyszerű példa erre a haldoklók utolsó perceinek leírása. A történet során felváltva élhetjük át a két főszereplő gondolatait és érzelmeit, ami Morrell szakértelmének hála szintén a feszültségkeltés egyik nagyszerű eszközévé válik.

Rambo a vietnámi háborúból tért haza, s nem találja helyét a világban. Egyszerűen csak VAN, létezik, és csupán arra vágyik, hogy békén hagyják. Nem vár semmit cserébe az átéltekért, és nem is nyilvánít véleményt róla. Ellentmondásokkal terhelt személyisége bár a háborút már a háta mögött tudja, nagyon sok ott szerzett élményét nem képes feldolgozni, s ettől ingataggá, időnként kiszámíthatatlanná válik. Megfogadja például, hogy nem használ többé erőszakot, de közben elhatározza, hogy nem tűri tovább környezetének piszkálódásait. A – szintén háborús veterán – rendőrfőnök pedig a saját kis vidéki világában pont az ilyen sehova sem illő, „szakadt csavargókat” viseli el nehezen. Nem érdekli, nem haragszik rá – egyszerűen csak hagyja el az ő utcáit. Nem érti, nem is akarja megérteni az idegent. Ez a kölcsönös makacsság – attól a pillanattól kezdve, hogy Rambo kezet emel egy rendőrre –, visszafordíthatatlan eseményekhez vezet.

Röpke két nap leforgása alatt egy meglehetősen véres történet bontakozik ki, melyet a helybéliek sokáig emlegetni fognak. Az eseményeket időnként mindkét főszereplő megállítaná, szívesen „kiszállna”, a kritikus pillanatokban azonban valamelyikük mindig elbukik, képtelen felülemelkedni saját korlátain. A történet addig bizonyára mindenkinek ismerős, míg Rambót az első kitoloncolás után börtönbe viszi Teasle. Nagyjából innen teljesen más a könyv, mint a film. Az erdőben itt nincs nagylelkű megkegyelmezés a fiatal rendőrnek, igaz, Rambo nem telepít bonyolult csapdarendszert sem röpke percek alatt. Az események logikusan haladnak a végkifejlet felé, amelybe a főszereplőket elveik viszik.

A maga műfajában csodálatos történet, amelyet kommersszé alacsonyított a megfilmesítés.
 
A szerző életrajza