Főkép

Kínában több mint egy milliárd ember él. Ez már akkora sokaságot jelent, hogy nehéz elképzelni, hogyan férnek el az egyébként hatalmas ország területén. Valószínűleg az ottani lakosok is így vannak vele, ezért egyre többen próbálnak szerencsét külföldön.

Ilyen ember Johnny Kon is, aki egy sikeres határátlépést követően a kínai földműves élet nyomorúságát felcseréli a hongkongi nincstelenséggel. Hónapokig mások után takarít, fillérekből (akarom mondani centekből, mivel a könyvben az egységesítés miatt általában dollárban számolunk) tarja fenn magát, ám esténként ennél sokkal többről álmodik. Sőt, az álmodozást tettek is követik. Egy titkos családi recept segítségével ugyanis filléres alapanyagból „valódi” nemesprém bundákat készít, amelyeket nem sokkal később már a saját boltjában árul a turistáknak és a vietnámi háborúban harcoló amerikai katonáknak, akik hongkongi eltávozásaikon két kézzel szórják a pénz.

Minél tovább tart a vietnámi háború, Johnny annál gazdagabb lesz. Fokozatosan új távlatok és lehetőségek nyílnak meg előtte, sőt, idővel begyűjt pár befolyásos ismerőst is. Aztán 1975-ben véget ér a jólét, ugyanis megkötik a békét, az amerikaiak pedig hazamennek. Annak idején apja két intelemmel engedte el hazulról a fiát: 1. ne foglalkozzon kábítószerrel, 2. ne lépjen be egyetlen kínai bandába se. Viszont azt is a lelkére kötötte, hogy barátkozzon a titkos társaságokkal (triádokkal), hátha egyszer még jól jönnek az efféle kapcsolatok. De mi van akkor, ha be is lép egy ilyen társaságba? Aztán egy másikba. Esetleg irányíthatna is egyet. Aztán már nincs megállás, és a szemünk láttára bontakozik ki egy, a kolumbiai drogbárók pályájához hasonló, hihetetlen pénzekről szóló karrier története.

Ha valaki szeretne első kézből származó információt a kínai szervezett alvilág működéséről, de nem vágyik unalmas rendőrségi beszámolókra és szürke statisztikákra, ne kutasson tovább. A szerző ugyanis megtette helyette, hogy aztán az évek alatt összegyűjtött anyagot regényes formában közreadja.