Főkép

Technika ide, fejlődés oda, azért még mindig veszélyes felmászni a világ tetejére. Pedig manapság már külön erre szakosodott cégek kínálják szolgáltatásaikat, s jó pénzért szinte minden terhet levesznek a kalandvágyó turista/hegymászó válláról. Sherpák cipelik fel az egyre magasabban elhelyezkedő táborokba a felszerelést (kötelek, sátrak, élelem, oxigén, s még számtalan apróság). A vendégnek csupán egyetlen feladata van: legyen olyan formában, hogy amikor eljön a nagy nap, képes legyen az utolsó nekirugaszkodásra, és feljusson a Mount Everest csúcsára.

Mindezt kimondottan magashegyi mászára tervezett ruházatban, amely melegen tartja a testet, szellőzik, és mégsem engedi át a metsző szelet. Hozzá sapka, kesztyű, szemüveg (hóvakság ellen), bakancs, ami belül lehetővé teszi a lábujjak mozgását, kívül viszont kellőképpen merev, így alkalmas a mászóvasak felszerelésére. És mégis. A 8848 méter magas csúcs rendszeresen szedi áldozatait, akik vagy a körülményeket, vagy saját erejüket mérték fel rosszul. Elég egy hirtelen támadt vihar, vagy késedelmes visszaindulás és már be is következik a tragédia.

Most képzeljétek el, hogy visszautazunk az időben majd nyolcvan évet. A világ csak annyit tud, hogy a Himalájában van a Föld legmagasabb csúcsa, amelyet még soha, senki nem tapodott a lábával. A felfedezők még a pólusokra is korábban eljutottak, mint ide. Nincsenek útvonalak, sőt még a Mount Everestet is keresgélni kell, mert a meglévő térképek hasznavehetetlenek. Nincsenek Gore-Tex vagy polár, csak selyem és gyapjú ruhák.

Egyszerű kötelek léteznek, amelyek az esetek többségében elszakadnak, ha egy ember súlyát kell zuhanás közben megfogniuk. Modern oxigénpalackok helyett sokkal ormótlanabb és súlyosabb szerkezeteket kell cipelni. De legfőképpen, hiányzik a tapasztalat, hiszen az Alpok feleekkora csúcsait nem lehet összemérni a nyolcezresekkel. Mindezek eredményeként az 1921-es és ’22-es expedíció kudarcba fulladt. A két évvel későbbi kísérlet pedig tragédiával végződött. A csúcs megmászására induló Mallory-Irvine kettőst társaik 1924. június 8-án látták utoljára. De vajon haláluk előtt feljutottak a csúcsra?

A kérdés hetvenöt éven keresztül foglalkoztatta a hegymászókat (hiszen ha így történt, Hillary csupán a második volt), mígnem egy 1999-ben indított expedíció 8220 méter magasan megtalálta a választ: Mallory holttestét. Bár ezt sem vehetjünk teljesen biztosra.

A könyv felváltva ismerteti a ’24-es és a ’99-es expedíció eseményeit (közben bemutatja Mallory személyét, akit kortársai a legjobb angol hegymászónak tartottak), és megerősít bennünket abban, hogy a világ teteje tényleg „Veszélyes övezet”.