Beleolvasó - Emmanuelle Arsan: Emmanuelle 2.

Fülszöveg:

„Elveszett idő mindaz, amit nem az élvezet művészetének szentelünk.”

Emmanuelle - hívó szó az erotika világában. Százmilliók szemében ez a név a szabad szerelem művészi megtestesítője. A könyvsorozat a 60-as években sokkolta a világot, és újraírta az erkölcs fogalmát. A 20. század kifinomult stílusú, kultikus regényfolyama még ma is a női erotikus irodalom legmerészebb vonulatát képviseli. A sorozat második kötete, Az antiszűz most először jelenik meg magyar nyelven.

Emmanuelle egyre vadabb kalandokra szánja el magát férje, Jean maximális támogatása mellett. Mostanra mindketten levetették magukról a birtoklási vágy béklyóit. Emmanuelle számára maradt még felfedezni való az első rész óta: egyszer prostituáltnak adja ki magát, majd a sportklubban ragadja meg a fantáziáját egy jóképű idegen. Igazi fejtörést azonban férje tartózkodó barátja, valamint egy bájos fiatal lány, Anna Maria okoz neki. Utóbbi nemcsak hogy féltve őrzi a szüzességét, de egyenesen megveti a szabados életformát. Emmanuelle rendkívüli kihívás előtt áll.

 

Részlet a könyvből:

3

Éva harca

 

Ó lelkem, ne vágyakozz a halhatatlan életre, hanem merítsd ki lehetséges területeit.

 

PINDARE

 

Miatyánk ki vagy a mennyekben

Maradj is ott

És mi, mi pedig itt maradunk a Földön,

Amely néha annyira szépséges

Évszakaival

Éveivel

Szép lányaival...

 

JACQUES PRÉVERT, Szavak

 

Másnap Ariane telefonált, hogy Emmanuelle-t áthívja hozzájuk. A találka tárgyát nem volt nehéz kitalálni. Emmanuelle visszautasította a meghívást. Azt a kifogást találta ki, hogy Jean megbízásából kell elmennie vásárolni. Miután a telefonkagylót letette, azon tűnődött, miért futamodott meg. Ariane tényleg nem hozza őt kísértésbe? Pedig úgy érezte, teste ellágyul, ha a grófnő rá gyakorolt befolyására gondol. Minden kétséget kizáróan élvezi a simogatását. Tán így akar Bee-hez hű maradni? Már nem olyan biztos ebben... Mélabúja már-már mitikus formát öltött, nem is a szíve fájt, sokkal inkább a büszkesége sérült. Ebből Emmanuelle kissé elhamarkodottan azt szűrte le, hogy pillanatnyi közömbössége Ariane iránt biztosan Anna Maria számlájára írható. Az elutasítás ellenszólama lehet annak az egy napja tartó kíváncsiságnak és vonzalomnak, amit a kertkapuban megpillantott fiatal lány iránt érzett. Mario nem méltóztatott ennek a valódi titkára rávilágítani.

Anna Maria Serguine - mondta. De ki ő valójában? Annyira más... A férfi megígérte, hogy a lány ma délután látogatást tesz Emmanuelle-nél. Valóban így volt, három órakor meg is érkezett lehetetlen külsejű autóján.

Emmanuelle bosszankodott, amiért a nadrág miatt nem láthatta az arkangyalszerű lény lábszárát. Összeráncolta a szemöldökét. A mellek látványával is elégedetlen volt a blúz miatt, amely távol sem volt annyira kigombolva, mint Emmanuelle-é. Most az egyszer azonban elismerte, hogy egy egészen nyakig felöltözött sziluett is lehet annyira vonzó, mint egy mezítelen.

Hosszasan szemlélte látogatóját, és nem rejtette véka alá mohó kíváncsiságát. Anna Maria nem bírta visszatartani a nevetést. Emmanuelle zavartan lehajtotta a fejét.

- Neveletlen vagyok? - kérdezte

- Nem, inkább azt mondanám, hogy igen nyitott.

Anna Maria mit tudhatott róla? Végül is nem bírta megállni, és megkérdezte tőle:

- Miért gondolja? - kérdezte. - Mario említette önnek, hogy szeretem a lányokat?

Pedig ebben a percben nem vágyott a lányra. Emmanuelle meg volt megszeppenve, pont ő, aki általában olyan oldott és vállalkozó szellemű még a legszebbekkel is. Szerencsére vendége olyan természetességgel válaszolt a kérdésére, hogy még a mosolyt is visszacsalogatta az arcára.

- Nos, igen. A többi dolgot is. Ön nagyon csinos!

- Azon tűnődöm, vajon mi mindent mesélhetett önnek?

- Voltak lehetőségei, ugye? Huncutkodott a város titkos lebujaiban, csintalan szerepekben tündökölt, és hármasban szórakozott. Mit tudom én, még mi minden történt. Már elfelejtettem a háromnegyedét.

Emmanuelle nem számított ekkora tapintatlanságra Mario részéről, és haragudott is rá ezért.

- Mit gondol minderről? - kérdezte Emmanuelle távolságtartó arckifejezéssel.

- Régóta tudom, hogy mire számíthatok szépséges unokafivéremmel kapcsolatban. Emmanuelle észrevette, hogy látogatója tapintatosan kibújt az alól, hogy viselkedéséről véleményt formáljon. Talán egyfajta mazochizmusból, de Emmanuelle-nek nem akart ebből a finomságból részesülni.

- Azt elfogadhatónak találja például, hogy megcsalom a férjem?

- Egyáltalán nem.

Anna Maria ítélete a derűs hangszín és az érzelem gazdag mosoly révén humánusnak hangzott. - Remélem, hogy megbotránkozásáról hangot adott Mariónak - gúnyolódott Emmanuelle.

- Nem. Ön nem miatta szemérmetlen.

- Valóban? Akkor ki miatt?

- Természetesen önmaga miatt, mert szeret így élni. Emmanuelle elismerte a találatot. Mégis védőbeszédbe kezdett.

- Mario és a nézetei is hozzájárultak mindehhez.

Anna Maria megint elmosolyodott örömteli, tiszta mosolyával. Lovagló ülésben ültek le a kis fapadra, egy hatalmas tamarindfa alá, amelynek friss ereje ellen még az augusztusi nap szenvedélye is hatástalannak bizonyult. Egymással szembe fordulva ültek, és kissé előredőlve kinyújtott karjukra támaszkodtak. Anna Maria kékbe öltözött, Emmanuelle csupán egy aprócska bugyit viselt, amely a mellbimbóit kidomborító citrom színű pulóver alól időnként elő-előtűnt, amikor a lábait felhúzta. Sűrű hajtincsek lógtak a szemébe, amelyeket egy fiatal kanca hirtelen mozdulatával dobott hátra, vagy a fogai közé szorított, és pár másodpercen át nedves ajkai között morzsolgatott elgondolkodva, összeráncolt szemöldökkel. Tekintetével megint mustra alá vette Anna Mariát, nem csökkenő fesztelenséggel. Elképzelhetetlenül szépnek találta, sokkal szebbnek, mint Ariane-t vagy a sportkör szinte meztelen, szép lányokból álló hölgykoszorúját. Sőt, szebbnek, mint a hiúzcopfú és tündérszemű Marie-Anne- t. Még Bee-nél is szebbnek találta... Emmanuelle tudata léket kapott. Saját magának is próbált magyarázatot találni erre a megállapítására. Mindegyikük, Bee-t is beleértve - magyarázta magának - földi jelenség volt; de Anna Maria egészen biztosan más volt, ez világos volt számára. Egy másik bolygóról érkezhetett anélkül, hogy erről bárki is tudott volna. Képzelete egy percre távoli galaxisokon túlra szárnyalt. Összeszorult a szíve a gondolattól, hogy az univerzum mi minden szépséget sajátít ki magának a csillagködök fekete foltjain túl. Anna Maria szórakozott hangja rángatta vissza a földre.

- Mario nézeteit ismerem - mondta válaszként Emmanuelle utolsó mondatára a fiatal lány -, sőt, mi több, helyeslem is azokat.

 

A Kiadó engedélyével.