Beleolvasó - Kovács Noémi: Lélekölő

Fülszöveg:

2013. Budapest. Page Péter nyomozó egy rejtélyes gyilkosság felderítésén dolgozik, amihez egy amerikai sztár-profilozó barátja segítségét kéri. A Normafás gyilkos nem először csap le. Áldozatai szép, fiatal lányok, akik ördögien hasonlítanak egymásra. A gyilkos pedig őrült játékba kezd velük és a rendőrséggel. Page azonban egy fura sejtésből kiindulva új irányt ad a nyomozásnak, amiben segítői is akadnak, Anna, a kiváló és nem mellesleg gyönyörű pszichológusnő és Csapó, a pimasz asszisztens, akikkel szövevényes és gyilkos csavarokkal teli hajszában találják magukat...
Kovács Noémi neve nem ismeretlen a hazai médiában, dolgozott szerkesztő-riporterként, műsorvezetőként és adásrendezőként több hazai tévécsatornánál, főmunkatársa volt többek között a "Tetthely” című bűnügyi magazinnak. Jelenleg a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola tanára, és a Sikeradó Multimédia tulajdonos-főszerkesztője. Első regénye is valós hazai bűnügyeken alapszik, létező karaktereket idéz meg, nem mellesleg páratlanul fordulatos krimi, tele kulisszatitkokkal a kriminalisztika világából.

 

Részlet a regényből:

Ami azt illeti, Page inkább Vegast választotta volna, mert ott még sosem járt. Már látta is lelki szemei előtt a hatalmas, számokkal teli rulettasz­talt és Annát, amint rámosolyog és egy nagyobb összeget tesz a pirosra.

 

- Ez az! - Bolt hangja éles késként hasította szét az ábrándot. A tett színhelyén álltak, messze a kaszinók fényes világától. - Az Ö ösvényt jelent, ahogy sejtettem.

 

Ha valaki, hát Niedermüller ezredes megérde­melte, hogy a budapesti gyilkossági osztályt vezes­se, ami, ugye, egyszerre csak egy embernek adatik meg, habár a pozícióra nem kevesen ácsingóztak. Niedermüller alapvetően ki nem állhatta, ha kül­földi kollégákat vontak be a nyomozásba, igaz, nem is fordult elő gyakran. Boltot viszont kedvel­te, és a pillanatnyi helyzetet elnézve most kifeje­zetten szerencsének tartotta, hogy ő is jelen van.

 

- Itt ásta el, ahogy írta - kiáltotta a főnyomozó Boltnak, aki határozott léptekkel közeledett felé.

 

28 méterre a délre vezető ösvényen találták meg a P-t, azaz a padot. Az ezredes úgy 5 méterrel lej­jebb és két méterrel jobbra állt a lejtőn, ahogy a J-ből kikövetkeztették, közvetlenül a holttest helye mellett. Egy ember méretű lyuk tátongott a rend­őrségi szalag mögött.

 

- Nem vesződött sokat az ürge. Éppen hogy el­kaparta - mordult fel Bolt, aki ekkorra már az ezredeshez ért és a kezét nyújtotta. Niedermüller viszonozta az üdvözlést.

 

Az ezredes volt minden zsaru mintaképe, a rendőrség büszkesége. Jól mutatott egyenruhá­ban és civilben egyaránt. Egészen fiatal korától kifinomult és intellektuális fazonnak tartották, akiből olyan rendőr lett, aki mindig minden rész­letre odafigyel. Most is magával hozta az áldozat aktáját, mert számított rá, hogy Bolt azonnal lát­ni akarja.

 

- Mit tudunk a lányról? - kérdezte Bolt.

 

Vagy egy tucat fotó közelített Bolt keze felé. Tisztán látszott rajtuk, hogy a test némiképp el­roncsolódott, de még kivehetőek voltak a vonásai. Tudták, ha két nappal később fejtik meg az üzenet kódját, aligha lehetett volna a lány egykori szép­ségét észrevenni.

 

- Kár érte. - Bolt egy percre a fotók hatása alá került, de még idejében elfordult a többiektől, mintha csak a tetthelyen akarna szétnézni.

 

- Bizony - szólalt meg Page, aki szintén beállt a körbe.

 

Úgy gondolta, hogy ő mondja el a részleteket, és ezzel teszi hasznossá magát.

 

- A tetemen találtunk némi spermát, ami el­ásott holttestek esetében nagyon ritka, úgyhogy nem lehet itt régóta. A labor már vizsgálja.

 

- Igen, a test viszonylag jó állapotban került elő - tette hozzá az ezredes.

 

- Én nem csak erre utaltam, uram. Még most is érzem azt az édeskés illatot, maguk nem? - kér­dezte Page.

 

Az ezredes a lyuk fölé hajolt. Az amerikai is ugyanígy tett.

 

- Mivel feltehetően egyikünk sem használ női parfümöt, ez csak a lányé lehetett - folytatta Page a gondolatot.

 

- A maga orra sosem hagy minket cserben, Page! - nyugtázta az ezredes. - Valóban, érzek valamit. Illatos tetthely. Ilyen még nem volt a pra­xisomban.

 

Boltnak sehogy sem tetszett az illatos kifejezés. Ha ő lenne a csoport vezetője, nem engedne meg magának efféle vicceket, de minthogy nem akarta megsérteni a magyar nyomozót, inkább elengedte a füle mellett.

 

- Hozzanak ide egy kutyát! - kiáltotta az ezre­des a helyszínelők felé.

 

Page megjegyzése egyáltalán nem volt szokatlan a körükben. Mindenki tudta, hogy a fiatal nyomo­zó az egyetlen zsaru a magyar rendőrségnél, aki­nél hiperozmiát diagnosztizáltak gyerekkorában, vagyis olyan szaglással áldotta meg a sors, hogy akár nyomkereső kutyákkal is versenyezhetne, már ha érdekelné a jutalomfalat.

 

- Az, hogy a földszag és a holttest bomlási szaga mellett is érezni lehet, sőt még a tetem hűlt helyé­nél is maradt belőle egy leheletnyi, azt jelenti, hogy nagyon erős parfümöt használt és feltehetően köz­vetlenül a gyilkosság előtt fújta a testére - közölte Bolt, aki tisztában volt Page képességeivel.

 

- A kisasszony nem időzött sokat a Normafá­nál - zárta a gondolatot.

 

Picur, a rendőrségi német juhász néhányszor körbeszaglászta a tetthelyet izgatott farkcsóvá­lás kíséretében. Szemmel láthatóan szagot fogott. Közben Page a földet kémlelte. Egy férficipő mé­retes nyomait látta mélyen belesüllyedve a talaj­ba. Vagy testes a gyilkos, vagy a hátán cipelte a holttestet, akár egy zsákot, és a két test tömege összeadódva árulkodóan mély nyomokat hagyott.

 

- Az orvos szakértő majd kideríti - nyugtázta az ezredes, mintha csak Page fejéből olvasna. - Az viszont már bizonyos, hogy kinek a családját kell felkeresned.

 

Page egész jól érezte magát ezen a reggelen, de ettől a ténytől szinte azonnal görcsbe rándult a gyomra. Látott már vízihullát. Látott már olyat, aki szexuális élvezetből véletlenül megfojtotta ma­gát, és negyvenfokos nyári hőségben, két hónapon át zárt kocsiban érlelődő tetemet is, amelyikre ő nyitotta rá az ajtót. Az volt az egyetlen melóban töltött pillanata, amikor elhányta magát. De még az sem érhet fel azzal a borzalmas élménnyel, ami­kor egy anyával kell közölni, hogy megtalálták a kislánya holttestét. Nem beszélve arról, hogy erre a feladatra a nyomozó agya önvédelemi üzem­módba kapcsolt és beindította az ellentámadást.

 

A Kiadó engedélyével.