Interjú Gerlóczy Márton íróval, 2008. június 10.

ekultura.hu Hogy jut eszébe bárkinek, aki egy tengertelen országból származik, hogy kalóz-kalandregényt írjon? Hogy úgymond kalóznak álljon?

Gerlóczy Márton Úgy kezdődött, hogy sokat utaztam egy időben, és a vitorlázás csak később került a képbe úgy, hogy el kellett jutni ezekre a helyekre. Végül is ugyanúgy, ahogy a kalózok.

Onnan indult az egész, hogy Kubát megírjam, meg egy pár országot. De akartam valami történetet, valami izgalmat, valami regényszerűt. Nekem is kellett, hogy izgalmasabb legyen írni.

Lehetett volna tengerésztörténet, de az nem olyan izgalmas, hogy négy ilyen csibész elmegy tengerészkedni. Aztán később jött, hogy ezek a dolgok valóban léteznek, s nem csak a mesékben. És akkor már inkább olyan történetet írtam.

Később már úgy utaztam, például Jamaicába, hogy a Port Royal nevű várost megnézzem, és akkor ezt beleszőttem. De eredetileg tényleg csak Kubát akartam megírni.

ekultura.hu Rögtön a könyv elején találni egy óriási igazságot, miszerint úgy lehet valóban megismerni egy országot, hogy az ember egy hétig mindennap beül ugyanabba a kocsmába. Ezt a tapasztalat mondatta veled?

Gerlóczy Márton Többször voltam Kubában, de egyszer sem sikerült elhagyni Havannát. Pedig elhagyhattam volna. Általában úgy történik ez, hogy megérkezik a turista, aztán végigmegy az országon, és mindenhol eltölt egy fél napot. Én meg egyszerűen nem tudok kijönni, nem hogy Havannából, azon belül is egy kerületből.

Ugyanígy, ahol most ülünk, a XIII. kerületben, az összes kocsmában jártam már.

Én egy ilyen helyi gyerek vagyok. Nem nagyon mozdulok ki innen, az Újlipótvárosból, és megfigyeltem, hogy máshol is így csinálom.

Például Havanna óvárosában a rendőröket is ismerem. Egy idő után már velük is együtt ittunk esténként.

ekultura.hu Mennyiben befolyásolta az anyaggyűjtés magát a könyvet? Mennyiben módosított az eredeti elképzeléseden?

Gerlóczy Márton Nagyon befolyásolta. Mivel életemben nem ültem még vitorlás hajón, ezért amellett, hogy természetesen beszereztem hajózással kapcsolatos könyveket is, hogy tudjam, hogy ilyen csomó, olyan csomó, a regények is sokat segítettek, amiket aztán beépítettem a könyvbe is. Az egyik szereplő ezeket olvassa. Ezekből tanultam a legtöbbet magáról a tengerész életről.

Szóval volt egy olyan része az anyaggyűjtésnek, ami otthon történt, de bárhova utaztam, mondjuk, Londonba, elmentem a tengerészeti múzeumokba, és nagyon élveztem. És egyszer Barcelonában sikerült feljutnom egy hajóra a kikötőben, ami múzeum is egyben. Az volt az egyetlen vitorlás hajó, amire sikerült felmásznom és közelről megnéznem.

De azért elmentem hajózni egyszer egy halászhajóval egy egész napot, úgyhogy sikerült olyan messzire menni a halászhajóval, hogy ne legyen sehol semmi, csak a tenger. Ez az, amit akartam egyszer látni, hogy milyen.

Voltak ilyen terveim, hogy valahogy elmegyek vitorlázni, de a Balatonon nincs kedvem vitorlázni. Úgyhogy ez nem sikerült.

Viszont mondják - bár még nem sokan olvasták végig a könyvet -, hogy mindenki elhiszi, hogy ilyen egy vitorlás. Úgyhogy ezt a részét úgy tűnik, sikerült megírni. És olyan is mondta, aki vitorlázik.


ekultura.hu A Szabadok testvérisége megoldásaiban kicsit más, mint a korábbi regényeid, de továbbra is érezni az elégedetlenség-harag-elvágyódás tematikát. Te hogy érzed, az új regény mennyire mozdult el ettől a tengelytől?

Gerlóczy Márton Az előző könyvben arról volt szó, hogy el kéne menni. Ez itt a beteljesülés. Amikor azt mondom, hogy innen el kéne menni, az nem azt jelenti, hogy nem is kell visszajönni. De előbb el kell menni - és ez így is történik a könyvben -, hogy aztán haza lehessen térni.

Ez mindenképpen izgalmasabb, mint ülni otthon.

Mindig is csavargó voltam, és utazni is ezért szerettem, szeretek, bár mostanában már nem akarok annyira. Lehet, hogy a könyv miatt is, de most jól érzem itthon magam, egy kis nyugalomra vágyom.

Úgy kezdődött ez a könyv, hogy akkoriban, három-négy éve volt egy ilyen csibész társaságom, akikkel szerettem és szeretek is rosszalkodni. Manapság a kamaszok nem csak a tizenévesek, hanem az emberek úgy harmincéves korukig azok maradnak. Én így látom. Meg lehet figyelni, hogy harmincévesen nyugszanak meg. Akkor mennek szülni a nők. Így aztán azt mondják, hogy ez kamaszos dolog. Fiatalokról szól, huszonévesekről, harmincasokról is.

Ugyanakkor egyáltalán nem kamaszos, hogy két éven keresztül le tudok ülni és meg tudok írni egy regényt. Pont azért, mert ezt a vágyamat ott éltem ki. Mert ez egy valódi terv volt, hogy szerzek egy hajót.

ekultura.hu Egy másik interjúmban Hidasi Judit írónő mondta, hogy most már rengetegen írtak a huszonéves, harmincas szingli nők problémáiról, és ideje, hogy egy férfi írjon ilyesmit a férfiak oldaláról. Érzed te azt, hogy a Szabadok testvérisége valamennyire megvalósítja ezt?

Gerlóczy Márton Nem, mert általában a szingli regények ilyen városi történetek. Ami a könyvemben van, az csak egy játék. Ilyen a valóságban nincs, és nem lehet.

ekultura.hu Nem is a történetre gondoltam, hanem magára az érzésre. Mennyire fejezi ki a korosztályod hangulatát?

Gerlóczy Márton Egy nagyon szűk rétegét igen. Sokkal hedonistább életvitel ez annál, hogy általánosíthassuk. Nem erről szól az élet. Egyébként maga a kalóz nyilván párhuzamot jelent. Ahogy az ember elképzeli, hogy milyenek lehetnek.

ekultura.hu Van üzenetértéke a címnek? Annak, hogy „szabadok” és „testvériség”?

Gerlóczy Márton Nincs. Direkt így kezdődik az ismertető, mert voltak problémák, hogy a cím értelmezhetetlen. A tizenhetedik században sokan összegyűltek Tortuga szigetén. Ez egy létező közösség volt, és őket nevezték így. De maga a cím Steinbeck Aranyserlegcímű regényéből jön. Azokra utal, akik annak idején Tortugáról átköltöztek Port Royalba.

Nekem tetszik a hangzása.


ekultura.hu Hogyan lehet továbblépni egy ilyen nagyregény után.

Gerlóczy Márton Már írom a következőt. Augusztusban fejeztem ezt be, és szeptembertől novemberig anyaggyűjtés zajlott. De most nem könyvtárba, hanem csemegepultokhoz jártam. A piac világa mindig érdekelt, és gondoltam, kicsit kimozdulok a lakásomból, mert előtte két évig ott ültem, mint egy hülye. Leszámítva az utazásokat.

És vágytam az emberekre, az életre, és csemegepultos voltam az egyik csarnokban, ahol remek anyagot gyűjtöttem, és ez lesz a következő, amit megírok. Most egy kicsit félretettem, nem akarok vele foglalkozni, de ez lesz a következő, amit megcsinálok novemberig.

ekultura.hu Akkor ez már teljesen más lesz, ugye? Említetted, hogy lekerekítetted az első témakörödet.

Gerlóczy Márton Nálam nem lehet gondolkodni témakörökben. Ez jött. Ez most az írásról fog szólni meg a csemegepultról. És a nőkről. Mert azt eddig kihagytam.

Képek: Kovács Janka