Főkép

31 éves vagyok, házasság előtt álló, dolgozó nő – szóval, azt hiszem, ez a kötet pont nekem szól. Már a neten itt-ott felbukkanó rövid comic stripeket is nagyon élveztem, szinte mindig megnevettettek, mert olyan volt, mintha kicsit az én életemről is szólnának. Szociális furcsaságok, befelé fordulás, a női és férfi kapcsolatok buktatói mind-mind olyan témák, amik engem is foglalkoztatnak, én is átéltem őket. A Felnőni kiábrándító is foglalkozik ezekkel a témákkal, de még másokkal is.

 

Egy felületes szemlélő számára is azonnal feltűnik, hogy ezek a képsorok nem míves megformáltságuk miatt nyertek kultstátuszt. Sarah Andersen formái és alakjai inkább bájosak, távol állnak a szépség hagyományos fogalmaitól. Ellenben nagyon aranyosan jelenítik meg a szereplők hibáit, amitől minden olyan ismerős és barátságos lesz. És persze, kicsit furcsa. Az érzelmek terén a lehető legegyszerűbb eszközökkel dolgozik, ezzel követve a hagyományos comic stripek stílusát.

 

A forma és a tartalom így pont remek elegyet alkot, hiszen rögtön megkedveljük a főszereplőt, meg tudjuk érteni élete nagy „szörnyűségeit”. Az nem tagadható, hogy több téma bizony inkább a női olvasóknak szól: a kegyetlen véresszájú rémként ábrázolt méh képén minden egyes alkalommal hatalmasat kacagtam (bár közben egy pillantást vetettem a vállam fölött, sötét árnya nem bukkan-e fel a hátam mögött). Persze vannak még „lányos” képek, amik sminkeléssel, ruhákkal vagy éppen cipőkkel foglalkoznak, bennem azonban mégsem feltétlenül ezek maradtak meg leginkább.

 

Hanem éreztem azért némi generációs hangvételt is megbújni. Elvégre Sarah alteregójának problémái sokunknak lehetnek ismerősek. Az internettől való függésünk mindennapos kérdés, ahogyan az is, hogyan tudjuk a munkát és a szabadidőt összeegyeztetni, és milyen érzés az, amikor nincs kedvünk felkelni csak azért, hogy dolgozzunk, mikor semmi vágyunk nincs, mint pizsamában tölteni a napot. Sarah persze folyamatosan reagál saját nerdségére és introvertáltságára is, és ezek a kikacsintások szintén sokaknak lehetnek kedvencei.

 

Szóval azzal kezdtem a cikket, hogy a kötet nekem szól, de azt is hangsúlyoznom kell, hogy nem csak nekem. Sarah világában bárki megtalálhatja magát, aki akár csak egyszer is szembesült azzal, milyen érzés reggelente munkába menni; megélni azt, hogy a hobbiját senki sem értékeli vagy egyszerűen csak annyival, hogy ott van egy partin, ahol nem tud beszélgetni senkivel. Ilyenkor talán az a legjobb, ha egy kicsit kívülről figyeljük magunkat, és megtaláljuk a humort a helyzetben. Akkor arra is rájöhetünk, hogy a pillanatnyi rossz érzéseinket meg lehet változtatni, és egy furcsa szituációban is megtalálhatjuk a saját helyünket. Sarah szösszeneteit mindenki élvezettel olvashatja – általuk közelebb kerülhet ahhoz, milyen, amikor nem vesszük magunkat túl komolyan.