Kristina Ohlsson: Az Ezüstfiú
Írta: Baranyi Katalin | 2016. 06. 15.
Bár a skandináv krimiírók közül talán nincs is olyan, aki felérhetne népszerűségben Jo Nesbø-vel, azért a svéd Kristina Ohlsson bizonyosan előkelő helyet birtokol közöttük – főleg nálunk, Magyarországon, ahol műveit az Animus jelenteti meg Skandináv krimik sorozatában. Ennek keretében a norvég Nesbø-től tizennégy regény látott napvilágot, ám a második legtöbb cím birtokosa már két írónő: Camilla Läckberg és Kristina Ohlsson, akiknek hét-hét könyve olvasható magyarul. Ha pedig ehhez még azt is hozzászámoljuk, hogy a kiadó Ohlsson immáron harmadik gyerekkrimijét is lefordította, egyértelműen az 1979-es születésű hölgy a második helyezett a megjelenések listáján.
Bizonyára nem véletlenül. Miközben izgalmas és egyéni hangú felnőtt-krimiket ír, Ohlsson élen jár a gyerekek igényes és eredeti szórakoztatásában is: pedig e két dolog ritkán jár együtt. 2014-ben jelent meg nálunk első ifjúsági detektívregénye, Az üveggyerekek, amellyel megnyerte a Svéd Rádió pályázatát. Ezt követte Az Ezüstfiú, s idén már a sorozat harmadik darabját, a Kőangyalokat is átnyújthatjuk kalandkedvelő és olvasni szerető gyerekismerőseinknek.
A sorozat titka három dolog: a főszereplők – a három barát – szerethető, érdekes személye, a fordulatos és izgalmas krimitörténet, végül pedig egy csipet természetfeletti.
Az Ezüstfiúban az első kötetben megismert három gyerek, Aladdin, Billie és Simona egy újabb titokzatos eset nyomába ered. A történet központjában Billie helyett ezúttal a Törökországból Svédországba költözött kisfiú, Aladdin áll, aki látni vél egy titokzatos, rövidnadrágos fiút, akinek a léptei nem hagynak nyomot. Közben valaki dézsmálja szülei éttermének hűtőit, akik pedig amúgy is közel állnak a tönkremenetelhez és ahhoz, hogy visszaköltözzenek Törökországba. Ki lehet a rejtélyes húsgombóctolvaj? Mi köze a szomorú rövidnadrágoshoz, aki tovatűnik a semmibe, valahányszor rajtakapni vélik? Tényleg láthatatlanná tud válni? Vajon kiknek viszi a húsgombócokat? S miért kerül szóba a lopással kapcsolatban folyton a rejtélyes Ezüstfiú, akiről egy régi-régi, múlt századi legenda szól? Aladdin és barátnői nyomozni kezdenek, ám lépten-nyomon váratlan dolgokba ütköznek: menekült szírekbe, akik egy hajón élnek, mint valaha Aladdin, egy rejtélyes alkalmazottba, aki valamit titkol, s egy hírhedt kincsrablás történetébe, amely több mint száz év óta megfejtetlen.
A misztikum és a realitás ismét lebilincselően keveredik egy igényes történetben, amelynek rövid, nagybetűs fejezetei már a kisiskolásokat is olvasásra serkenthetik. Ráadásul az élvezetes könyvnek bárki számára akad mondanivalója menekültkérdésről, gyászról, szegénységről… Tartalmas, izgalmas, kedves könyv: alig várom a folytatását.