Főkép

Ki ne álmodozott volna arról, milyen jó lenne kisgyerekként testet cserélni valakivel? Mondjuk egy kutyával vagy macskával. Rengeteg előnye lenne a dolognak, például akkor nem kellene iskolába járni és matekházit írni délutánonként. Egész nap kizárólag egyetlen feladatot kellene teljesíteni: nagyokat aludni. Frauke Scheunemann, német írónő is eljátszadozott ezzel a gondolattal, és kitalálta hozzá Winston Churchillt, a nemes és pedigrés fajtatiszta kandúrt. A cica szemén keresztül szemlélhetjük az élet eseményeit, egyébként pedig készségesen elmeséli az érzéseit, belső világát. Ritka, hogy nem egy ember a főszereplő, de a Winston – Kandúr titkos küldetésben című kötetnek tényleg egy négylábú a központi figurája.

 

Először is megismerkedhetünk csendes életével az Árnyas fasor 106/a-ban, a gazdájával, a szórakozott professzorral és egyhangú mindennapjaival, amelyekkel tökéletesen elégedett. Késői felkelés, délelőtt pihenés, délben a frissen főzött máj elfogyasztása, délután lazítás, este korai lefekvés. Igazán cicusos napirend. A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor a házvezetőnő felmond, és a helyére a testvére érkezik, ráadásul nem egyedül, hanem a tizenkét éves kislányával, Kirával… Az új lakók felforgatják Winston életét, többé már semmi sem lesz a régi – nem kell ehhez más, csak egy délutáni séta, némi eső és néhány villám, máris megtörténik a baj: az időközben jó barátságot kötött bakfis és a macska kis időre testet cserélnek.

 

Vajon milyen lehet macskaként (de emberi testbe rejtve) iskolába járni? Figyelni az osztálytársak reakcióit, megtapasztalni a gonoszkodásaikat és a segítőkészségüket egyaránt? Olyan ismeretek birtokában lenni, amelyekkel kissé elkényeztetett háziállatként sohasem találkozott volna? Például tud olvasni, számolni, még angolul is beszél valamennyire. Így biztosan nem fog lebukni, és nyugodtan élhetik egymás életét. Még Kira anyukája sem fedezi fel a változást, annyira jól utánozzák egymást. Ám az iskola mellett egy komolyabb üggyel is meg kell közösen birkózniuk… Izgalmas kaland veszi kezdetét a csere után, melyben a rendőrség és egy titkos nyomozás is helyet kap. 

 

A kötet sokszínű, van benne bevándorló kislány, iskolai kirekesztés, bűnözés, csempészet, mágneses erőtér, de emellett igaz barátság és bátorság is. Alig több mint kétszáz oldal a könyv, mégis jól megfér benne ez a sokféle élethelyzet, legyen szó életveszélyes küldetésről vagy fizikatanulásról, ráadásul a szerző biztos kézzel fűzte össze a szálakat, végig fenntartva a figyelmet. Ezt már csak azért is igaznak gondolom, mert lényegében esélyem sem volt letenni a könyvet: a fejezetek jól tagoltak, mindig a legérdekesebb pillanatban szakad vége egy-egy résznek. Az érdekfeszítő szerkesztés mellett pedig még egy dolgot emelnék ki, az illusztrációkat. A borítón megjelenő fekete kandúr a belső oldalakon is visszaköszön, minden fejezet elején pofozgat egy nagy gombolyag fonalat – ezek a vidám rajzok még szerethetőbbé teszik Winston macska történetét.

 

A kiadó tíz éves kortól ajánlja a kötetet, de bátran állíthatom, felnőtt fejjel is lebilincselő olvasmány. Egyszerűbb nyelvezete éppen megfelelő az adott korosztálynak, ráadásul olyan kérdéseket boncolgat, amelyek valóban érdekelhetik a kiskamaszokat. Nem csupán egy vicces és érdekfeszítő történetet ad a kezünkbe az írónő, hanem valódi jó tanácsot: ha vannak igaz barátaink, közösen bármilyen problémát játszi könnyedséggel oldhatunk meg.