Főkép

Jó évet tudhatnak maguk mögött a Stephen King rajongók, hiszen ha jól számolom, idén – eddig – hat Stephen King művel rukkolt elő az Európa Könyvkiadó. Ez még akkor is szép szám, ha ezen könyvek fele csupán új kiadás (bár ez sem teljesen igaz, hisz a Setét Torony-sorozatba tartozó kötetek is bővített, javított, napra kész állapotra szerkesztett példányok). A vadonatúj regények közül a legfrissebb a Mr. Mercedes, amiben King, aki főképp borzongató regényeiről ismert, először merészkedik be a hamisítatlan krimik földjére.

 

A hideg, hajnali órában egy szürke Mercedes csapódik be a munkát kereső állástalanok közé, nyomában hullákat és örökre megnyomorodott szerencsétleneket hagyva. Az elkövető motivációja és persze személye ismeretlen, a rendőrség tehetetlen az ügyben. A város „sztárnyomozója” sem tudja lezárni az ügyet, ami még nyugdíjasként is kísérti és megkeseríti az életét. Az egész életében aktív, mostanra szinte elfelejtett nyomozó, aki nehezen viseli, hogy élete céltalanná vált, komolyan az öngyilkosság gondolatát forgatja a fejében, mikor váratlanul megkeresi a mercédeszes gyilkos és egy halálos játékra csábítja. Az ex-kopóban – akivel King a noir ikonikus, ’50-es évekbeli zsaru-alakjai előtt tiszteleg – feléled a vadászösztön és azonnal a szociopata vadállat üldözésébe kezd: összecsap egymással a modern idők ragadozója és a régi idők itt ragadt relikviája.

 

A Mr. Mercedes egy minden ízében hamisítatlan krimi, egy nyomozás részletes története, amiben azért King King marad – egyedül a megmagyarázhatatlan, paranormális dolgoknak nem hagyott helyet a könyvben, ezzel is a valósághűség illúzióját erősítve. A cselekmény lassan bontakozik ki, mégsem érezni üresjáratnak nyomát sem. Míg King klasszikus rémtörténeteiben a jó és a rossz harca gyakran nagy, megmagyarázhatatlan erők küzdelme, addig itt kicsiben, emberi léptékekben folyik ugyanaz az ősi játszma.

 

A gonosztevő – akinek a személye az olvasók előtt nem titok – és az igazság önjelölt védelmezője egyaránt remekül árnyalt karakterek, de ez elmondható a kötet többi szereplőjéről is. A macska-egér játék során testközelből figyelhetjük meg a külső szemlélő szemével mindennapinak, átlagosnak tűnő őrült gyilkos gondolatait, ami miatt a regény félelmetesebb, horrorisztikusabb jó néhány King könyvnél. Nemcsak azért vérfagyasztó figura Brady Hartsfield, mert olyan jól álcázza magát „közénk valónak”, hanem fiatal kora és őrületében is zseniális intellektusa miatt is. Talán kicsit „elcsépeltnek”, túlhasználtnak tűnik a magyarázat – azért lettem ilyen deviáns, mert az apám elhagyott minket, anyám meg alkoholista lett –, de ha egyszer így van a valóságban is (?), akkor az ellen nehezen lehet kapálózni.

 

A profi módon kidolgozott, ősi, „állati” motivációjuk által vezérelt főszereplők mellett a történetre sem lehet panaszunk. Tökéletes műfaji debütálásnak lehetünk ugyanis tanúi: a cselekmény fordulatos, néha egyenesen megdöbbentő, teljesen váratlan. Amikor King – vagyis Brady – lecsap, ott kő kövön nem marad. Az események szörnyűséges logikai lánca hibátlan, az olvasó pedig görcsbe rándult gyomorral már várhatja is a következő ütést. Már a néhány oldalas bevezetőben is igen éles képet kapunk arról, mire is számíthatunk a folytatásban.

 

A kötet magyar kiadása az Álom doktornál debütáló nagy alakú, kemény fedeles, védőborítós, textil könyvjelzős kialakítást követi, úgy tűnik, ez lesz a King könyvek újfajta, exclusive formátuma – ki tudja, meddig tartanak majd ki mellette, mondatja velem a sokat tapasztalt fogyasztói énem. Mindenesetre reménykedjünk, hogy sokáig, igen jól mutat a polcon. A könyv fordítása most is Bihari György munkája. Érzésre a törzsszöveg most kicsit kevésbé lett szépirodalmi, mint azt megszokhattuk a sztárírótól, de ez csak néhány más művével összehasonlítva igaz, komoly probléma nincs vele. Sőt, lehet, hogy tévedek, és csak a rövid, múltba révedő mini-sztorik számát keveselltem, amik a szerző egyéb írásainak oly szerves részét képezték. Most is vannak azért, csak nem annyi, igaz, a hiányuk miatt a szöveg most nem túlírt, amit oly gyakran felrónak King hiányosságai közt ­(egyébként szerintem tévesen). Másodrangú kérdés, de megemlítem, hogy a borítónk az angol kiadásé leheletnyit átdolgozva – igazság szerint már az eredeti sem valami nagy szám, talán túlságosan is beszűkültek a kék esernyőre a borítótervezők, gondolom direkt nem akartak rá egy nagy autót rakni, mert az már szerepelt kétszer is, bár azok nem Mercedes, hanem egy ’58-as Plymouth Fury és egy Buick Roadmaster voltak…

 

A Mr. Mercedes – ami a napokban nyerte el a Goodreads.com könyves közösségi oldalon a legjobb 2014-es thrillernek járó közönségdíjat – egy jövőbeni trilógia nyitó darabja. A második rész jövőre várható, a címe Finders Keepers lesz. Kíváncsian várom, ez a történet fog-e folytatódni benne, vagy új ügybe botlik Bill Hodges, a Nyug. Det. Én egészen biztosan ott leszek vele!

 

A szerző életrajza