Paul S. Kemp: Áramlatok

5000 évvel a yavini csata előtt még javában dúl a háború a Sith Birodalom és a Jedi-rend, pontosabban a Köztársaság között. Hatalmas veszteségeket szenved el mindkét oldal, azonban pontosan tudják, hogy a szörnyű háború csak valamelyik fél végleges bukásával érhet véget. A Naga Shadow vezette Sith erők új csatára gyülekeznek, ám Saes Sith-nagyúrra más feladatot bíztak: lignan kristályokat kell keresnie, a ritka ásvány ugyanis mindent felülmúló hatalomhoz juttatja a sötét oldal valamely szolgáját. Két Jedi, Relin lovag és Drev padavan a Sith után nyomoz, hiszen sejtik, hogy Saes küldetése még fontos dolgokhoz vezetheti el őket – közben pedig hátha meg is tudják akadályozni céljának teljesítése közben. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy Saes valójában Relin korábbi tanítványa volt, ám még lovaggá ütése előtt átállt a sötét oldalra…

41,5 évvel a yavini csata után egészen más problémák nyomasztják Jaden Korr Jedi-lovagot: kétségei vannak hivatása felől, megkérdőjelezi korábbi tetteit, nem találja a helyét a Rendben. Azonban az Erő egy olyan látomást sugall neki, amiben egy fagyos bolygót lát, ahol, úgy érzi, kérdéseire is választ lelhet – útnak indul hát, s ezalatt találkozik a Junker nevű roncsvadász hajó legénységével, akikkel együtt nyomoznak egy titokzatos jeladás után, mely történetesen egy fagyos bolygó felé vezeti őket. De vajon mit találnak a felszínén? És ki az a sötét alak, aki folyton a nyomukban jár? És egyáltalán, mi köti össze a yavini csata utáni eseményeket az ötezer évvel korábban történtekkel?

Ha van olyan Star Wars író, akinek az újabb magyarul megjelent könyvei témától függetlenül az „azonnal beszerzendő” kategóriába kerülnek, az egyértelműen Paul S. Kemp. Az Árulás során nagyon jól bebizonyította, hogy képes az univerzumból többet kihozni, mint a többség; érzi, hogy mitől tud kiemelkedni a tucat-regények tengeréből; s legfőképpen, úgy tud egy ízig-vérig Star Wars-történetet bemutatni, hogy közben túl mer lépni az ismert stíluson. Pedig ezúttal olyan korszakot választott, mely engem nem különösebben mozgat meg: a „Legacy of the Force” és a „Fate of the Jedi” sorozatok között, évtizedekkel a filmekből ismert Star Wars szereplők után játszódik a regénye, de miután erről a korról mindeddig nem igazán jelentek meg magyarul kötetek, ezért egyébként sem sok előismerettel rendelkeztem a karakter hátteréről (ugyanis Jaden Korr már ismerős lehetett volna innen-onnan). Ettől függetlenül Kemp könyve tökéletesen érthető önmagában is, bár az biztos, hogy aki már gyakorlottabb Star Wars olvasó (a Kirajzás, A túlélők keresése vagy legalább a Thrawn-trilógia ismerete jól jön), annak többet is tartogat az Áramlatok.

Már csak azért is, mert nem túl gyakran találkozni olyan regénnyel, ami összehoz egymástól ötezer évre játszódó történetszálakat – bár volt olyan része ennek a cselekményvonulatnak, amit kicsit keveselltem (például a szereplők kultúrsokk-élményét), Kemp nagyon izgalmasan írja le a karakterek találkozását, a fokozatosan összefonódó életeket és sorsokat. Azonban ez csak a kezdet: az igazán érdekes rész – akárcsak a szerző bármelyik másik regényében –, a figurák viselkedésében és jellemében keresendő. A Jedik ugyanis ezúttal nem a szokásos fénylő páncélú (fénykardú) lovagok, akik makulátlan lélekkel vetik bele magukat minden küzdelembe, akiket nem ráz meg semmiféle probléma, csupán a harmóniának élnek. Relin és Jaden is megtört emberek, akik egyáltalán nem látják tisztán hivatásukat, nem tudják teljesen átérezni a Jedi-rend szellemiségét. Vajon ha találkoznak egymással, milyen irányba tudnak megváltozni?

Relint tanítványa árulása rázta meg, melynek hatására csak gyűlölet és harag maradt benne, s bár megpróbálja elfojtani magában, ez csak ideig-óráig működhet. Egyszer kitör belőle a düh – és félő, hogy akkor meg tud-e még maradni az Erő világos oldalán. Jaden együtt él a benne lakozó sötétséggel: miután a múltban borzalmas dolgokat tett, a lelkiismerete nem hagyja nyugodni, nem találja a belső békéjét, ami óhatatlanul is a sötét oldal felé vezeti. Mindkettejüknek meg kell változniuk ahhoz, hogy újra teljes értékű Jedinek érezhessék magukat, s talán ez a küldetés majd elősegíti bennük az egyensúlyt. Persze társaik az útkeresésben, a Junker két főből álló legénysége sem sokkal tisztább jellem: mégis, a gyáva kapitány és a nagyobb dolgokra hivatott barátja talán meg tudja mutatni a két Jedinek a helyes utat – aminek segítségével még akár ők is átalakulhatnak.

Sokat beszélek az egyes karakterek személyiségéről, de számomra Kemp könyvei mindig is erről szóltak. Mélyebb betekintést nyerhetünk olyan figurák életébe, akik kilógnak a szokott Star Wars szereplők közül; a szerző figyel arra, hogy érthetőek legyenek a karakterek motivációi, hogy logikusan cselekedjenek, mi pedig közben nyomon követhessük a jellemük fejlődését. Ezt pedig szerintem sokkal érdekesebb figyelni, mint a cselekményt – nem mintha arra lenne panaszom, hiszen az izgalom-szint most is igen magas volt. Ám a lezáratlansága miatt olyan érzésem van, mintha ez még csak a felkészülés lenne a következő részre (az Áramlatok folytatása Hullámtörés címen jelent meg), annak ellenére is, hogy Saes küldetésének és a látomás feltárásának leírása bővelkedett remek pillanatokban. Úgyhogy nem tudok mást mondani, mint hogy várom a folytatást – erősen kétlem, hogy ott csalódnom kellene Paul S. Kemp tehetségében. Hamarosan kiderül.