Főkép

Szerencsések a magyar detektívregény-kedvelők: annyira sok jó skandináv krimi lát manapság napvilágot, hogy van miből válogatniuk. Különösen élen jár a megjelentetésben a zsánert itthon meghonosító Animus Kiadó, amely idén már a hetedik új köteténél tart, s folyamatosan ad ki dán, finn, izlandi, norvég és svéd szerzőket is. Ám mivel ilyen hatalmas a mezőny, és ilyen sok a jó könyv, még jobban örül az ember, ha olvasóként olyan szerzőkre akad, akik mintha csak neki írták volna a regényüket. Így jártam tavalyelőtt Michael Hjorth és Hans Rosenfeldt Ingovány című vaskos kötetével: lebilincselt és azonnal megnyert magának. Sajnos mivel ez volt a szerzőpáros első regénye, ki kellett várnom, míg megírják a folytatást… Ám idén, végre, a kiállhatatlan ember és zseniális kriminálpszichológus Sebastian Bergman visszatért! A tanítvány című regény elolvasása után pedig úgy érzem, az Ingovány csak a kezdet volt: mert ez a kötet minden szempontból jobb.

 

A svéd királyi nyomozóhatóság különleges munkacsoportjára nehéz idők járnak. Torkel Höglund, a csoport vezetője a teljes tehetetlenséggel szembesül: már a harmadik nővel végez ugyanis egy brutális sorozatgyilkos. És még csak nem is az a legnagyobb baj, hogy szörnyű munkát végez. Az igazi tragédia, hogy az illető módszerében egy már elfogott és életfogytiglan bezárt másik sorozatgyilkost utánoz, Edward Hindét. De vajon ki lehet ez az utánzó? Lehetséges, hogy maga Hinde, akinek a börtönben kellene tartózkodnia? Vagy egy lelkes tanítvány, aki követi a mesterét? És ha az utóbbi: van-e köze Hindének az eseményekhez? Hogyan választ áldozatot az illető? És mikor sikerülhet elkapni?

 

Sebastian Bergman maga záratta rács mögé Hindét: felismerte a módszerét, kinyomozta az indítékait. Tulajdonképpen szakmai elismertségét is a Hinde-ügynek köszönhette. Mostra azonban Sebastian már nem a régi: felesége és gyermeke tragikus halála óta egyre önpusztítóbb és ostobább életet él. Egyik kapcsolatból rohan a másikba, cserbenhagyja a munkatársait, s mintha a zsenialitása se volna már a régi… Torkel végül mégis hozzá fordul, Sebastian pedig rettenetes felfedezést tesz: olyasféle gonoszságra jön rá, ami mellett maguk a gyilkosságok is eltörpülnek…

 

Mindig érdekelt, hogyan is dolgoznak együtt a jó társszerzők: de azt hiszem, ennél a regénynél sem fogom tudni leleplezni a két, forgatókönyvíróból és médiaszemélyiségből lett író titkait. A regény teljesen egységes, sodrú iramú szöveg, a humort sem nélkülöző, letehetetlen történettel, emlékezetes szereplőkkel és intelligens, sőt, számomra megható befejezéssel. Írói értenek a feszültségkeltéshez, és ahhoz is, hogyan rajzoljanak meg olyan jellemeket a könyvükben, amelyek elsőre egyáltalán nem egyértelműen pozitívak: hogy azután e szereplők beleránthassanak engem, az olvasót problémáikba, és bonyolult életük kellős közepébe. Ugyanakkor a pszichologizálás mellett a kemény krimik legjobb hagyományait is továbbviszi ez a méreteit tekintve nehéz, egyébként azonban könnyen olvasható és izgalmas detektívregény.

 

Már csak egy bajom van A tanítvánnyal. Hogy ez volt szerzők második regénye, és most ki kell várnom, míg megírják a harmadikat is…