Falak mögött a világ – SF-antológia

Ha emlékeim nem csalnak, még 2012 őszén hallottam először az Ad Astra Kiadó készülő antológiájáról, s azóta várom, hogy végre kezembe vegyem a végeredményt, hiszen már a cím – ami egyben koncepció, összefogó erő és általános tematika ­– is sok érdekességgel és izgalommal kecsegtet. Valamiért egyébként is nagy örömmel látom, ha néha megjelennek hazánkban komoly kiadónál fantasztikus szerzők; különösen a novellagyűjteményeket szeretem, hiszen ezekben sok író mutathatja meg (vélt vagy valós) tehetségét, ráadásul az ilyen köteteknek megvan az az előnye, hogy ügyes szerkesztéssel még az adott kereteken belül is színes és változatos tud lenni (és az esetleg rossz novellákon is hamar át lehet rágni magunkat). Persze 2012 óta sok víz lefolyt a Dunán, volt itt mindenféle kiadói zűr, szerkesztőváltás és (sajnos) még a szerzőlista is módosult, de most végre az Ünnepi Könyvhétre megjelenhetett a Falak mögött a világ.

 

Az antológia Puska Veronika „Hozzáférés megtagadva” című történetével nyit, ami egy alapjaiban nagyon izgalmas és összetett biológiai sci-fi is lehetne, de valahogy nem sikerült igazán elkapni a fonalat, és talán emiatt a szereplők és az események is inkább érdektelenek maradtak. Viszont - önmagában és a többi szerzőhöz képest is - hatalmas erénye, hogy nem ad hoc-jelleggel bánik a tudománnyal, sőt, a biológia használata hitelesnek és átgondoltnak hat. Mészáros András elbeszélésében viszont végre minden a helyén volt: érdekes alaphelyzet, tisztes dramaturgiával felvezetett cselekmény, ügyes stílus és még a befejezéssel kapcsolatban sem lehetett okom panaszra.

 

Utána rögtön érkezett Jónás Zsolt, s bár nem érzem magam különösebb horror-rajongónak, a „Határtalan” minden téren megnyert magának. Klasszikus, leginkább Edgar Allan Poe-ra emlékeztető stílusa már önmagában nagyon kellemes, a feszültség is remekül adagolt, aminek eredményeként szépen lassan hatalmába kerített az enyhe borzongással telített hangulat. A végére ugyan mintha kicsit elszállt volna a szerző, de a mű első kétharmadát nagyon élveztem. A folytatás szerencsére nem ad alább a színvonalból, sőt: Benyák Zoltán már tapasztalt szerző, ez pedig érződik a „Sapiens” című írásán is. Magabiztosan vezeti végig egyébként nem mindig szimpatikus szereplőjét egy erősen kipusztultnak tűnő világban, ahol emberekből ugyan nincs túl sok, de robotból annál több. A kicsit kiszámítható végkifejlet ellenére is remekül szórakoztam, egyértelműen az „élmezőny” tagja.

 

Szélesi Sándor is a profi alkotók sorát gyarapítja, ennek pedig minden jelét látni is lehet a novelláján: nem küszködik stílusproblémákkal, nincsenek dramaturgiai zökkenők, így tudunk arra koncentrálni, ami igazán fontos: a magával ragadó feszültségre, az izgalmas környezetre és persze a rejtélyre, amiből nincs hiány a „Hold idők, ha kísértenek” című írásban. Annak ellenére is a kötet egyik legjobb műve, hogy a befejezéssel közel sem vagyok megelégedve. Érdekes módon F. Tóth Benedek novellája kapcsán viszont az első oldalakon küzdöttem nehezen túl magam, azonban onnantól, hogy elkapott a stílus, már hamar maga alá gyűrt a hangulat. Az egymástól elidegenedő, a gyakorlatban is burokkal körülvett emberek társadalmi allegóriája persze könnyen érthető, ráadásul szerencsére olyan atmoszférával párosul ebben a kissé utópisztikus jövőben, hogy élvezet legyen olvasni.

 

A folytatásban mondjuk pont ezzel volt problémám: Novák Gábor ugyanis minden valószínűség szerint a hangulat és a stílus hatását szerette volna előtérbe helyezni, ilyen tekintetben a kötet egyik legegyedibb írása az övé, néha már tényleg érezni is véltem a bebop-lüktetést, de hosszú távon a verbális tűzijátékok sem tudták azt palástolni, hogy maga a western-jellegű novella nem különösebben kiemelkedő. Pedig biztos vagyok abban, hogy nagyobb tapasztalattal (vagy keményebb kezű szerkesztővel) ez a sajátos stílusú és nyelvezetű elbeszélés még akár zseniális is lehetett volna. Királyházi Csabánál már jóval kevesebbel volt problémám, hiszen egy nagyon izgalmas túlzásra (egy teljesen dohányzó város, ahol csak nikotinfüggő emberek élnek) épülő történetében jó ötletek voltak, s még a részletekre is tudott ügyelni – a bennem maradó hiányérzetet pedig még én sem tudom igazán megindokolni.

 

Szerencsére ez megszűnt, mire eljutottam az utolsó előtti novellához, a „Kamrák”-hoz, Farkas Balázs tollából. Talán a kötet feszültségben leggazdagabb történetéről van szó, pedig „csupán” emlékeiket pillanatok alatt elvesztő emberek bolyonganak egy titokzatos épületben. A szerző jó ütemben adagolja az információkat, stílusa pedig könnyedén megtartja a figyelmünket, már ha a rejtélyes-félelmetes, erősen thrillerre emlékeztető hangulat önmagában nem lenne elég. Úgy alakult, hogy az antológia zárlata lett egyben a kötet legjobbja is, Horváth György „Prospektus” című írása ugyanis pillanatok alatt megnyert magának. Könnyed humora olyan kellemes bájt és hangulatot kölcsönzött a szövegnek, amit hamar meg lehet szeretni, ráadásul a bemutatott történet (sőt, a háttér) komolysága is elég gyakran meginog, amitől az egész még inkább szórakoztató lesz. A magyar szereplőkért jár a plusz pont, mint ahogyan az abszurd szituációkért is – már csak ezért megérte elolvasni az antológiát.

 

De szerencsére egynél azért jóval több szórakoztató és élvezetes írás került bele a gyűjteménybe, úgyhogy egy pillanatig sem bánom az elolvasását – s bár valóban akadtak gyengébb történetek is, amelyeket talán jobb elfeledni örökre, nem ezek kerültek túlsúlyba. Ezért aztán számomra azt bizonyította leginkább a Falak mögött a világ, hogy egyáltalán nem halott a magyar science fiction, és tágabb értelemben a magyar fantasztikus irodalom, hiszen akadnak még olyan alkotók, akik tehetségük mellett további fejlődéssel (szinte mindenkire ráfér) még jóval magasabbra is szárnyalhatnak. Addig is bízom abban, hogy megvalósulhat az Ad Astra Kiadó terve, és tényleg évente megjelentetnek egy antológiát – a következő, ha minden igaz, 2045-ről fog szólni; én biztosan ott leszek.

 

Tartalomjegyzék

Puska Veronika: Hozzáférés megtagadva

Bukros Zsolt: Megvilágosodás

Mészáros András: Rossz konfiguráció

Jónás Zsolt: Határtalan

Benyák Zoltán: Sapiens

Galántai Zoltán: A labirintus falai mögött

Szélesi Sándor: Holt idők, ha kísértenek

F. Tóth Benedek: Oda, ahol a Nap ragyog

Novák Gábor: Mugen Bejbe Beat

Csejk Miklós: Lángoló falak a kapaszulám körül

Királyházi Csaba: Nikotin City

Szilágyi Zoltán: Az utolsó kocka

Farkas Balázs: Kamrák

Horváth György: Prospektus