Ben Counter: Lángoló galaxis

Ben Counterről azt tartják, hogy a Black Library (az angliai székhelyű Games Workshop Warhammer témájú könyveinek kiadója) írói közül az egyik, aki nagyon hullámzó minőséget képvisel. A jelenleg tizenöt kötetnél járó szerzőt néhány könyvéért istenítik a rajongók – ilyen például a Grey Knight-trilógia –, néhány miatt viszont szívesen látnák, ha a pokol mélységes mélyére bújna szégyenében. Ezen hírhedt, legrosszabbnak tartott könyve a Battle for the Abyss, ami a The Horus Heresy sorozat nyolcadik része. A mostani írás azonban csak a regényfolyam harmadik részével foglalkozik, a Lángoló galaxissal, ami a szerző jól sikerült könyveinek sorát gazdagítja.

Az előző rész, a Hamis istenek végén a 63. Légió csatatestvérei közt kialakult világnézeti különbségek még nem vezettek teljes szakadáshoz, csak néhány zavaró, az új rezsimet bíráló magányos hangadót iktattak ki az egykor félisteni nagyságú, ekkora viszont már megrontott Hórusz hadúrhoz hű erők. A Birodalomhoz és a Császárhoz végsőkig lojális csekély számú és erőtlen civil lázadónak nem sok reménye maradt arra, hogy az expedíciós erőknek otthont adó város méretű űrhajón tartósan biztos menedékre leljen.

A Lángoló galaxisban Hórusz Hadúr összehívja a hozzá hű primarchákat (ők a többi légió vezérei), és egyezséget köt a hipertér hatalmaival, miszerint elkötelezi magát a káosz szolgálata mellett, és a Császár hatalmának megdöntése céljából a Terra felé veszi az irányt. Egy feladata van még előtte: ütőképes csapatot kell kovácsolnia harcosaiból, akik közt még igen sokan vannak, akik semmiképp nem győzhetők meg arról, hogy a Császár a múlt relikviája csupán, aki megérett az eltörlésre. Ezektől a szemellenzős idealistáktól megszabadulni nem jelent különösebben bonyolult feladatot háborús időkben. Éppen kapóra jön, hogy az Isstvan III bolygón a lakosok lázadoznak, vagyis adódik a lehetőség, hogy a hűséges csapatok benne legyenek a csapásmérő erők első hullámában – a várt második hullám helyett pedig egy különleges „csemege” lesz az életben maradt űrgárdisták jutalma.

„...a reménynél nincs veszélyesebb dolog a galaxisban.”

A könyv első harmada azt hiszem, leginkább korrekt iparos munkának jellemezhető. Különösebb hibát senki nem lelhet benne, de az igazi egyéniség is hiányzik belőle, a lassú folyású, akció sci-fikben altató hatásúnak számító eseményeket is csak imitt-amott törték meg érdekesnek számító jelenetek. Miután a több száz civil művész sorsával foglalkozó részek – akikről soha nem hittem, hogy egészen a harmadik részig húzzák – végre lezárultak, a könyv rögtön nagyobb sebességre kapcsolt, és végre valóban jó könyv lett belőle.

Egy kis árulás itt, néhány óriási árulás ott, kisebb ütközetek, egy monumentális ostrom, halálig tartó párbajok, ellenállás az utolsó emberig, népirtás. Igazából ennyi kell ahhoz, hogy máris hangulatos, sokáig emlékezetes Warhammer 40K műről beszélhessünk. Különlegességnek számít, ha egy műtől kiráz a hideg, ebben a könyvben ez a csak szökőévente észlelhető jelenség azonban két-három alkalommal is rám tört. Talán meglepő, de egyszer sem – az egyébként nagyszerű – csataleírások alkalmával, hanem a horrorisztikusabb, vallásos-látomásos részek környékén, vagy amikor az árulás nagyságának mértékére rájöttem. Ezeken kívül is jócskán tartogat még nagyobb – általában negatív – fordulatokat a kötet, de azokról szólnom már durva spoiler lenne.

Összhatás szempontjából végül az első kötet minőségéről beszélhetünk. A könyv kétharmada lendületes, letehetetlen, izgalmas, de legfőképpen drámai, tragikus történet. Az eddig megismert és megkedvelt szereplők hosszú sorától kénytelenek leszünk búcsút venni, több olyantól is, akiről bízvást azt gondolhattuk, hogy még évekkel később, Hórusz és a Császár összecsapásakor is ott lesznek valahol a környéken. Nos, nem lesznek ott.

„...Az ember semmit nem nyer azzal, ha ismeri az ellenségét. Egyedül csak az számít, hogy elpusztuljanak. Minden más csak elvonja a figyelmet.”

Lassan megszületett hát figyelő tekintetünk előtt az áruló rendházak – Hórusz Fiai, Halálőrség, Világfalók, Császár Gyermekei – egyesített serege, bár a lista még messze nem teljes. Az Isstvan III után a szövetség az Isstvan V felé veszi az irányt, hogy ott mérje össze erejét a sebtében összeszedett császárhű csapatokkal. A csatára azonban még várnunk kell, hiszen a sorozat negyedik részében a hipertér borzalmai közé vezet majd az utunk…

Részlet a regényből