Oláh Gábor: Holnap más leszek

Tizenhét évesen az ember már nem igazán gyerek, de nem is felnőtt: még éppen csak nem nagykorú, így nem kell élesben foglalkoznia a pályaválasztás, továbbtanulás kérdéskörével, nem is vesz részt a nagybetűs közéletben. Ugyanakkor állandó útkeresésben van, egyre inkább önállóvá válik, kalandozásai során pedig rengeteg jót és rosszat tapasztal a körülötte lévő világból. Oláh Gábor Holnap más leszek című ifjúsági regényének Nórája e mágikus kor visszásságainak, ellentmondásos érzésvilágának értelmezésére törekszik élete egy problémásabbnak bizonyuló időszakában.
 
Nóra rendezett háttere ellenére – viszonylag támogató szülők, szerető nagyszülők, elfogadó barátok, átlagos, helyes külső jellemzik – sokat szorong, nehézségei vannak önmaga elfogadásával. Legbelül tudja, érzi, hogy nincsen igazán komoly baj vele, sokkal inkább életkori sajátosságokra vezethetők vissza belső bizonytalankodásai; a környezetében tapasztalt problémák, tragédiák azonban mégis könnyen kibillentik az egyensúlyából. Emellett ösztönösen vonzódik az élet apró szépségeihez, szereti a szenvedélyes zenét, táncot, a finom teát. Szülei nyomására pszichológushoz jár: a jobbára hallgatóságként jelen lévő terapeuta és Nóra „párbeszédéből”,  – vagy sokkal inkább a főszereplő monológjából, vallomásából – bontakoznak ki a regény lapjain a lány életének kisebb-nagyobb gondjai és a „létezés” nagy kérdéseivel kapcsolatos félelmei, eszmefuttatásai.
 
Oláh Gábor első ifjúsági regényének történetvezetése könnyed, finom, gördülékeny, sok-sok humorral átszőtt. A cselekmény nem bővelkedik fordulatokban, ugyanakkor az őszinte, autentikus hangvétel miatt a könyv mégis olvastatja magát. Nórában napjaink kamaszai ugyanúgy magukra ismerhetnek, mint az idősebb generáció tagjai. Az író különösen mesteri módon ábrázolja a tinik szélsőségesen ingadozó lelkivilágát: Nóra az átlagos tizenévesekhez hasonlóan a világ dolgai iránt gyakran tanúsít már-már önzőségbe hajló közönyösséget, időnként könyörtelenül alkot kíméletlen véleményt mások cselekedeteiről, ugyanakkor emellett megfér az is, hogy a másságot elfogadva, mindenféle kirekesztést elutasítva, sziklaszilárd, liberális értékrendet valljon magáénak.
 
Bár Oláh Gábor a fiatalok összes, emblematikus problémáját (drog, bántalmazás, rasszizmus, erőszakos halál, közösségi portálok, internet veszélyei, stb.) érinti regényében, a könyv nagyszerűsége pontosan abban rejlik, hogy a Holnap más leszek a felsorakoztatott témák sokrétűsége ellenére sem túlzó, az író mindenféle túldramatizálás nélkül, egyszerű hangnemben számol be korunk veszélyeiről. Oláh Gábor nem kívánja feloldani, megoldani Nóra félelmeit, problémáit, számos kérdés nyitott marad a regényben, mintha csak bepillantást nyernénk főhősnőnk életének, lelki fejlődésének egy szakaszába, hogy abban a pillanatban, amikor ki tudja mennyi időre, de belekóstol a boldogság ízébe, nyugodtan hátradőlve magára hagyhassuk őt.
 
A Holnap más leszek aktualitása miatt is rendkívül érdekes olvasmány, számos utalást találhatunk benne napjaink belföldi és külföldi híreire is – nem aktuálpolitikai célzattal, ezek a momentumok sokkal inkább az élet nagy kérdésein elgondolkodó Nóra elmélkedéseinek kiindulópontjaként szolgálnak –, valamint érdekes körsétát is tehetünk a budapesti romkocsmákban. Ez a kirándulás nemcsak a fiatalok nagy örömére szolgálhat, de az ezeket a helyeket szívesen látogató idősebb generációk képviselőiben is nosztalgiát ébreszthet. A regénnyel kapcsolatban némi fenntartást csak a nyelvezet miatt éreztem: egy-egy, Nóra által használt kifejezést erőltetettnek tűnt, mint pl. az agyturkász, elpénecolni szavak és a lány egyes mondatai, megfogalmazásai pedig korához képest túl naivnak. Mindemellett, Oláh Gábor regénye különleges, árnyalt, valódi lélekábrázoláson keresztül mutatja be a felnőtté váláshoz, az öntudatra ébredéshez vezető rögös utat és azt, hogy milyen nehéz is értékelni, elfogadni önmagunkat, saját adottságainkat. Tanulságos, lebilincselő olvasmány függetlenül attól, hogy már felnőttként az említett fejlődési folyamaton – nagyjából – átesve (hiszen teljesen sohasem nőhetünk fel), vagy még ennek az útnak éppen csak nekivágva, fiatalként vesszük a kezünkbe.