Főkép

Gail Carriger fergeteges humorral és nem elhanyagolható mértékű erotikával fűszerezett paranormális-steampunk-romantikus regénye, a Soulless – Lélektelen a tavalyi év egyik legüdítőbb olvasmánya volt, nem csoda hát, hogy alig vártam a folytatást. Szerencsére a kiadó nem húzta olyan sokáig a megjelenést, mint az első részét anno (hmmm… reméljük, ez a tendencia folytatódik), így karácsonykor már kiéhezett rajongók tömege vethette rá magát Alexia Tarabotti és Lord Maccon kalandjainak újabb fejezetére. Ami szerencsére nem maradt el a várakozásoktól, sőt!
 
Alexia immáron Lady Macconként próbál megbirkózni természeten túli mivoltával és a viktoriánus kor béklyóival – s akkor még nem is beszéltünk vérfarkas férje inkább ösztönös, semmint civilizált viselkedéséről, a lélekőri pozíciójával járó politikai teendőkről, és a kertjében állomásozó emberi és természetfeletti katonákról. Akikről férje valahogy elfelejtett szólni, mikor hajnalok hajnalán (ami természetfeletti körökben a kora estét jelenti) kipattant a hitvesi ágyból, és eltűnt. Alexia így egyedül marad a regimentnyi katonával, barátnőjével, a botrányos kalapjai ellenére is frissen eljegyzett Ivy Hisselpenny-vel, egy goromba őrnaggyal, és egy természetfeletti rejtéllyel.
 
Londonban ugyanis a természetfeletti népek elkezdtek ijesztően normálisan viselkedni – a vérfarkasok nem tudnak átváltozni, a vámpírok szert tettek némi arcszínre, ellenben eltűntek a vámpírfogaik, s ami a legijesztőbb: ezek a több száz éves halhatatlanok immár nagyon is sebezhetőek. Lord Maccon hivatalánál fogva az ügy kivizsgálására ered, amely ügy sajnos mutat némi összefüggést egykori skót falkája viselt dolgaival – így a természetfeletti nyomozás és rendteremtés (s ha kell, kioltás) együtt jár egy kis családi cívódással is. Mert mint kiderül, a falka nem „csupán” egy falka, hanem a néhai „emberi” Lord Maccon halandó leszármazottai is velük élnek – akikről Alexia eddig azt sem tudta, hogy léteznek.
 
Most azonban kap egy kis ízelítőt családi viszályokból és hűtlen alfák áruló falkáikhoz való viszonyából éppúgy, mint a borzasztó skót ételekből és a még borzasztóbb skót divatból. Minden lében kanál lélektelen hősnőnk ugyanis nem ül tétlenül, míg férjecskéje nyomoz – ő maga is Skóciába léghajózik, idegesítő barátnője, még idegesítőbb húga és egy titokzatos (és nagyon franciás) kalapos-feltaláló társaságában. Ha az együgyű utastársak és a léghajózás nem hoznának elég izgalmat, ott van még egy rejtélyes merénylő, aki lépten-nyomon Alexia életére tör – még jó, hogy legújabb divat szerint készült napernyője mindig a rendelkezésére áll.
 
Aki az első részt olvasva beleszeretett ebbe a kicsit steampunk, kicsit paranormális, kicsit viktoriánus, és nagyon angol világba, az a Changeless-t is imádni fogja – aki pedig még nem olvasta az elsőt, gyorsan tegye meg! Carriger humora a régi, szereplői még az előzményben olvasottaknál is furcsábbak, a cselekmény pedig sikeresen átlendül a „mi történik egy romantikus történettel, ha a hős és a hősnő egymásra talál” csapdáján. Ez a legnagyobb erőssége a könyvnek, ugyanakkor ez okozhatja a legnagyobb hiányérzetet: én például sajnáltam, hogy Alexia és Lord Maccon romantikus évődés helyett immáron házastársi cívódásban élik ki magukat. De annyi baj legyen – a nyomozás és a természetfeletti rejtély szerencsére izgalmasra sikeredett, a skóciai utazás bőven tartogat meglepetéseket, és a mellékszereplők közti kusza szerelmi- és egyéb szálak is kárpótolnak a főszereplők elmaradt csatáiért.
 
Amiből viszont jócskán több van, mint az előzményben, az a steampunk vonulat – léghajók, távbeszélők, fura szerkezetek és bolondos feltalálók színesítik a regény lapjait, no és a lényeg: végre látjuk működés közben a híres napernyőket. Mindemellett továbbra is bővelkedünk társasági intrikákban, ostoba ruhakölteményekben, pletykákban, fess farkasemberekben és piperkőc vámpírokban – no meg borzasztóan élvezetes szócsatákban. S ha mindez nem lenne elég, kapunk egy olyan függővéget, ami után legszívesebben falhoz vágnánk a könyvet – de jobban tesszük, ha inkább újraolvassuk az első két részt, és számoljuk a napokat a harmadik megjelenéséig.