Főkép

Nem tudom, ki mire emlékszik, de nekem úgy rémlik, a múlt század ’80-as éveiben volt divat az apokalipszis utáni világ, amikor tucatjával készültek a kis költségvetésű mozik a túlélő emberiség vergődéséről, sok mutánssal, erőszakkal, stb. Maga a motívum azóta sem hiányzik a megjelenő művekből, csak a mennyiség csökkent elviselhető szintre, ami érthető, elvégre egyáltalán nem könnyű ebben a témakörben valami újat kitalálni, a tucatholmik pedig az irodalom szemétdobján végzik.
 
Ezekkel az előre összegyűjtött gondolatokkal vettem kézbe a szerző magyarul most megjelent regényét, hogy nem sokkal később kiegészítsem a fentieket az Éhezők viadalával, mint hasonszőrű elgondolásból fogant kortárs művel. Ott is az aranykor után vagyunk, amikor az emberiség a puszta túlélésért küzd, és természetesen – nagy sóhaj – ismét a fiatalokra, az általános iskolából nemrégiben kikerült korosztályra vár a mindenség megmentésének feladata.
 
Komolyan mondom, nem tudom ki a felelős a tinik sztárolásáért, de ha egyszer összefutok vele, alapos beszélgetésre számíthat. Mondjuk ha elfogadom az akció-reakció elméletét, akkor mindez azért van így, mert az ötvenes-hatvanas években a felnőttek féltek a tizen-huszonéves korosztálytól, és most egyfajta engesztelésként kerülnek a tinédzserek a történetek középpontjába, válnak főszereplőkké. Persze ezt az ötletet még alaposan meg kell támogatni tényekkel, amelyeknek sajnos ellentmond Dan Wells életkora (1977. március 4-én született), vagyis nincs személyes tapasztalata a korábban említett évtizedekről, így esetében a motiváció gyökere sem errefelé keresendő.
 
Igazából nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ebben a magyaríthatatlan című regényben a főszereplő tizenhat éves és lány. Életkorának köszönhetően problémái vannak a felnőttek világával, nem akaródzik elfogadnia a szabályokat, mások utasításait. Saját elképzelései vannak a világról, az emberekről, a társadalomról, egyáltalán arról, miként kellene élniük. Ez azonban nem a legjobb hozzáállás egy olyan közegben, amikor a komplett emberiség kutyástul, szenátorostul kényelmesen elfér Long Island szigetén, és tehetetlenül várja a véget. Ugyanis az RM néven ismert vírusnak köszönhetően minden újszülött meghal, így elkerülhetetlen a kipusztulás, amiért a közvélekedés a Részlegeseket (Partials) okolja. Bár számos alkalommal szóba kerülnek a regényben, nem teljesen világos előttem, kik is a Részlegesek valójában: robotok, kiborgok, modernkori terminátorok, csak annyi biztos, hogy emberek által készített emberforma lények, akik az USA helyett háborúztak, majd a győzelem után teremtőik ellen fordultak. De nem ők végeztek a lakosság többségével, hanem az RM néven ismert vírus – legalábbis így mesélik az öregek. Azóta 11 év telt el.
 
Kira Walker ebben a világban él, és mint korábban említettem, egyrészt elege van a fennálló törvényekből, melyek szülőgéppé alacsonyítják le a nőket, másrészt szeretné megmenteni az újszülötteket. Ezért aztán kinyitja a száját, és közben gondolkodik a lehetőségeken.
 
A történet minden sablonossága és kiszámíthatósága ellenére Dan Wells piszok jól ír, legalábbis könyve a letehetetlen kategóriába került nálam (ebben nem tudom mekkora szerepe van a fordításnak), hiszen a folyamatosan pergő cselekmény és az egymást követő „váratlan” fordulatok mellett a lepusztulusz világ bemutatása sem utolsó élmény. Miként nyer teret a természet, hogyan amortizálódnak az épületek, az utak, mekkora esélye van a technikai civilizáció átmentésének, és persze a berendezések kezeléséhez szükséges tudás átadásának - egyszóval kerek egészet kapunk, ami értelem szerűen nem teljes (például mi van a világ többi részével), de trilógiáról lévén szó, egyszer talán helyükre kerülnek a darabok, és választ kapunk a most felmerülő kérdésekre.
 
Részlet a regényből