Főkép

Katarina Mazetti sajátos romantikus regénye, A pasi a szomszéd sír mellől az idei év egyik legviccesebb könyvélményeként maradt meg bennem. A jelentéktelen, drapp könyvtárosnő, Desirée és a parasztgazda, Benny viharokkal tarkított love story-ja humoros, szellemes, ironikus és nagyon emberközeli olvasmány. Melynek végén a két, csöppet sem összeillő szerelmest a romantikus kliséket alaposan kiforgató helyzetben hagytuk magukra: épp megállapodtak, hogy három utolsó éjszakát engedélyeznek maguknak – szigorúan utódnemzési céllal. Ha nem jön össze, búcsút mondanak egymásnak. Ha összejön – azt majd még kitalálják. Mivel már akkor tudvalévő volt, hogy jön a folytatás, Családi sírbolt címen, az eredményben azért nem sokat kételkedhettünk.
 
Desirée és Benny immáron közös gyermeküket várják – aki nem csupán a párocska életét forgatja fel. Hiszen Benny ekkor már mással él: Anitával, aki napra nap célzatosan elöl hagyja a gyűrűkatalógust a konyhaasztalon; Desirée pedig nyakig belemerült egy országos jelentőségű gyerekkönyvtár-programba. Ám a kicsi mindent megváltoztat: hosszas töprengés és tervezés után az ízig-vérig városi, egzotikus zöldségeket fogyasztó, operába járó Desirée kiköltözik a Berkenyés tanyára, és nekikezd a „gazdasszony-gyorstalpalónak”. Eleinte még romantikusnak is tűnik hébe-hóba fejkendőt kötni és segíteni az istállóban, reggelit készíteni a hajnali fejésből hazatérő Benny-nek és csinosítgatni a házat.
 
Azonban, ahogy azt sejteni lehet két gyökeresen különböző, saját szokásokkal, kőbe vésett értékrenddel és előítéletekkel rendelkező, ráadásul nem is túlságosan fiatal ember összeköltözésekor; napról napra egyre több probléma üti fel fejét. Desirée éjszakába nyúlóan olvasna az ágyban, míg Benny korán elaludna. Benny éjjel-nappal véres hurkát enne, míg Desirée látni sem bírja, nem hogy elkészítse. Desirée nyáron nyaralna, amikor Benny nem mozdulhat a gazdaságból. És akkor Benny még a szülőszobából is hazarohan a tanyára, mert nincs aki helyettesítse a reggeli fejésnél.
 
Minden nehézség ellenére boldogok, és senkivel sem cserélnék el kicsi fiukat. Aztán jön a kistestvér, szaporodnak a gondok, a tanya nem hoz elég pénzt két kisgyerek neveléséhez, Desirée nem tud tartósan visszamenni dolgozni, valamelyik gyerek mindig beteg, balesetek követik egymást, és szép lassan úgy tűnik, ami valaha összekötötte őket, már nincs sehol. Vajon képesek-e a nehézségek ellenére visszatalálni egymáshoz, megfogni egymás kezét és együtt átugrani a szakadékon, vagy külön-külön belezuhannak?
 
Már az első rész sem volt egy tipikus romantikus regény, és a folytatás is fényévekre van a tipikus romantikus folytatásoktól. Ha humorosan is, de olyan szituációkat tár elénk a maguk nyers valójában, amiken a legtöbb pár keresztülmegy élete során. Emberi és nagyon őszinte – persze sok-sok egyszerűsítéssel, hisz majd hat év történetét sűríti kétszáz oldalba. Villanásokat kapunk, pillanatfelvételeket a meghatározó eseményekről, élethelyzetek lenyomatát – mégis könnyedén összerakhatjuk belőle ennek a kis családnak a históriáját. Amit leginkább az egymás iránt érzett szeretet és a kitartás határoz meg.
 
Desirée és Benny nem illenek össze. Ezen nincs mit szépíteni: az ellentétek ugyan vonzzák egymást, ám a hormonok tánca még nem segít át a hétköznapokon. Egyiküknek muszáj feladni valamit magából ahhoz, hogy működjön, és bár már nem lenne törvényszerű, Desirée lesz az, aki a nagyobb lépést megteszi. És bizony sokszor érezhetjük azt olvasás közben, hogy nem kap vissza ugyanannyit. Túl azon, hogy két elsőre kompromisszumképtelen harmincas összecsiszolódásáról szól a regény, vaskos kapcsolat- és társadalomkritikát is megfogalmaz. Hisz Benny – és a szomszédok, a falu, az ismerősök – azt várják Desirée-től, hogy tökéletes háziasszony és anya legyen, akinél mindig ragyog a konyha, gőzölög az asztalon a frissen főtt étel, miközben a gyerekek, mint a képeslapok pufók angyalkái, élrevasalt ruhában csúsznak-másznak a szőnyegen. S miközben ő a tökéletes vidéki anyuka, segítsen férjének a gazdaságban, és fogadja kitörő örömmel a beeső vendégeket. Hogy neki minderre sem ideje, sem kedve, sem elszántsága nincs két gyerek és főállású munka mellett, az senkit nem érdekel. Legkevésbé a férjét, hisz minek akar dolgozni – ez csak valami önmegvalósító butaság. Hogy a tanya nem maradna fenn az ő keresete nélkül, az ilyenkor elfelejtődik.
 
Benny ugyanis az utolsó független gazdák egyike a környéken, aki kínkeservesen küzd a fennmaradásért a nagyüzemek és az EU-előírások mellett, miközben szinte belebetegszik abba, hogy nem tud jobb körülményeket biztosítani a családjának. Így aztán a működésképtelen párkapcsolatok és a huszonegyedik századi dolgozó anyák problémái mellett kapunk egy leheletnyi bepillantást a hagyományos gazdálkodók megpróbáltatásaiba is – persze jó adag humorral. Mert szóljon bármilyen komoly dolgokról is, Mazetti elsősorban humoros regényt írt. Üdítő ilyen könnyed, biztos kézzel megírt, okos és emberi könyvet olvasni.
 
Amiből végső soron sokat tanulhatunk – leginkább kompromisszumkészséget. Mert a mai világban nagyítóval kell keresni az olyan párokat, mint Desirée és Benny, akik minden megpróbáltatás ellenére ragaszkodnak egymáshoz és hajlandóak tenni a kapcsolatuk működéséért. Márpedig anélkül nem megy – és ez az, amit a romantikus regények rendre elfelejtenek. Hogy nem elég a nagy szerelem, meg a hormonok tombolása, a működő kapcsolatért keményen meg kell dolgozni, és bizony ez olyan munka, aminek soha nem érünk a végére.

Részlet a regényből