Főkép

King szerint a 25000-35000 szavas „kisregények” az írók leggyűlöltebb alkotásai közé tartoznak, mert a különböző kiadású magazinok és antológiák számára túl hosszúak, regénynek viszont túlságosan rövidek. Így ezek sokszor a fiók mélyén érlelődnek évekig, abban reménykedve, hogy az írójuk lesz olyan sikeres, hogy „x darab kisregényt tartalmazó” kötetbe szedve kiadhassa őket.

Ez a könyv csaknem húszéves késéssel érkezett el hazánkba, ugyanis 2003-ban látott napvilágot a magyar nyelvű változat az Európa kiadó gondozásában. A kötetben található négy műből 2003-ra már csaknem három film elkészült, és valószínűleg ezért is lett a legsikeresebb film alapjául szolgáló kisregény címe egyben a kötet címe is.

A műfaji meghatározást tekintve a négy írás egyike sem horror. Igen, most senki nem fog borzongani, mert a történetekben találhatóak ugyan horrorelemek lidérces álmok formájában, de ezek csak színesítőként funkcionálnak – valahogy úgy mint a Setét Torony I. – A Harcos esetében. Sőt, egyik történetben sincs kimondottan természetfeletti szál, tehát most a földön maradunk, de talán ez a kötet legijesztőbb mondanivalója: nem kellenek ahhoz természetfeletti lények, hogy szörnyűségek történjenek, az átlagos ember is képes erre. Talán a dráma műfaja húzható rá legjobban ezekre a művekre, főleg a Jó tanulóra és a Légzőgyakorlatra, de az Állj ki mellettem! és a Remény Rabjai is tartalmaznak drámai elemeket.

De mit is várhatunk el általánosságban a négy kisregénytől? A Kingre jellemző, olykor egyszerű köntösbe bújtatott filozofálásokat az életről, a barátságról, a szeretetről és sok minden másról. Mivel nincsenek természetfeletti lények vagy más horrorisztikus elemek, több életbölcseletet kapunk, emellett egy csomó érdekességet is megtudhatunk az 50-es, 60-as évek Amerikájáról. Én például kissé megdöbbentem azon, hogy egy kisváros kórházában a 70-es évek vége felé töményebb vacsorát kaptak, mint nálunk most a nagyobb városi kórházakban. Az is megdöbbentő lehet, hogy mennyire elharapózott a korrupció az 50-60-as évek elején. És mivel most az embereken van a hangsúly, s ahogyan a könyv fő idézete is mondja, a „mese a lényeg, nem a mesemondó”, így a történetek egyfajta tanulsággal is szolgálhatnak az olvasóknak. Emellett a főleg a kisregények végére jellemző kesernyés hangulat olykor mellbevágóan erős tud lenni. King ügyesen ír a lelkünk legeldugottabb szegleteiről, például az Állj ki mellettem! végén az elveszett kosár és az öregedés közé húzott párhuzam nagyon találó.

Mind a négy műben remekül kidolgozott személyiségek vannak, talán csak a Remény Rabjai lóg ki egy kicsit a sorból, mert ez kronologikusan mesél el csaknem 27 évet, és mivel a főszereplő gondolatai itt csak azon keresztül jutnak el hozzánk, amit Rednek mesélt, így az ő lelki világát nem ismerhetjük meg teljesen. Igazi bravúrnak én a Jó tanulót tekintem, amelyben az író mesterien ábrázolta mind a fiatal Todd, mind pedig az öreg Dussander lelki fejlődését és a katarzisig vezető folyamatot, úgy, hogy a haláltáborokról kevés flashback hangzik el. A Jó tanuló az egyik legtanulságosabb King-alkotás, amit eddig olvastam. Az Állj ki mellettem!-ben az AZ-áthallások miatt (bár az AZ csaknem kilenc évvel későbbi regény) engem nem ragadott annyira magával, viszont a mű végét jellemző keserű hangulat igazán ütős.

A könyv talán legnagyobb erősségei a tájleírások. Rendkívül szuggesztívek és szinte a szemünk előtt peregnek az események. Említhető például az Állj ki mellettem! egyik részlete, amikor az idő viharossá fordul és villámok cikáznak az égen, de a „Hájas Hogan bosszúja” című kisnovellában az „étvágytalanságot okozó esemény” leírását sem lehet megállni röhögés nélkül, akármilyen ocsmány és gusztustalan is.

A kötet csúcspontja számomra a Jó tanuló volt, második helyen pedig a címadó mű végzett. Az Állj ki mellettem! sajnos nem igazán nyerte el a tetszésemet, míg a Légzőgyakorlatot ujjgyakorlatnak tekintem, amely belefért volna King valamelyik novelláskötetébe is. Viszont nagy spíler ez a King. Ugyanis mire az ember kicsit belefáradna a könyvei olvasásába, mindig képes egy olyan csavarra, ami visszahozza a kedvet a műhöz. A könyvet nemcsak King-rajongóknak, hanem mindenkinek ajánlom, sőt az írótól idegenkedőknek vagy őt lenézőknek talán ez a kötelező kötet, amin keresztül megismerhetik őt, ugyanis itt emberekről ír, embereknek, főként lelki, nem pedig fizikai síkon. Így számukra talán ez a könyv nem lesz akkora – utálom ezt a kifejezést – ponyva.

Kapcsolódó írásaink:
Ezüst pisztolygolyók (DVD)
A remény rabjai (DVD)
A halálsoron (DVD)
Lisa Rogak: Kísértetszív. Stephen King élete

A szerző életrajza

Magyar Stephen King HQ