Főkép Paolo Bacigalupi első könyvét jó ideig senki nem akarta kiadni, mígnem egy apró underground sci-fi kiadó megszánta. A regény híre aztán szájról szájra terjedt, majd pedig 2009-ben elnyert egy rakás díjat (Nebula, Hugo, Locus, és még a Times magazin is beválogatta az év 10 legjobb könyve közé), ami többek között azt is jelzi, hogy még mindig olvasók tömegei szeretik, ha egy könyv gondolkodásra serkenti őket égetően fontos kérdésekről.
 
A felhúzhatós lány biopunk regény, ami kb. annyit tesz, hogy olyan területekről merít, mint a biotechnológia, a génmanipuláció, a környezetszennyezés, a globalizáció – egyúttal azonban rendkívül izgalmas, akár politikai thrillernek is beillő történet, aminek a hőfoka és gondolati tartalma egyaránt a cyberpunk hőskorát idézi. A regény a kétszáz évvel későbbi jövőben játszódik, Bangkokban. A Föld ásványkincsei illetve energiakészletei kifogytak, a légiközlekedés léghajókon zajlik, gigászi vállalatok igyekeznek uralni a világot a génrippelt növényeikkel, amikhez viszont különleges, folyton mutálódó kórokozók is kapcsolódnak – olyanok, amik pusztító járványokat robbantanak ki a földi népesség körében. Az állatvilág mai változatossága rég a múlté, köszönhetően pl. a cheshire macskának, ami egy génmanipulált, ám szaporodni képes faj, mely felveszi a környezete színeit, s így közel láthatatlanná tud válni … És igen, vannak génmanipulált humanoid lények is, az új emberek avagy felhúzhatósok, akiket (vagy amiket) Japánban alkottak meg, elsősorban különféle munkák elvégzésére. Ilyen a történet egyik főhőse, Emikó is, aki azonban Bangkokban egy bordélyban tengeti napjait, és szenvedi el az embertelen megaláztatásokat. De a thai népek felfogása szerint ő istentelen, nem emberi lény, akinek nincs lelke…
 
A regény fejezetei négy illetve öt főbb szereplő között váltakoznak, s bár alapból egyikük sem tűnik meghatározó erőnek az ország adott helyzetében, legjobb esetben is apró fogaskerekek lehetnének egy óriási, kiszámíthatatlan gépezetben, végül mindannyian nagy szerepet játszanak majd az események alakulásában. Egyikük egy amerikai kalóriaügynök, akiről mindenki úgy tudja, hogy egy különleges, energia tárolására képes rugókat gyártó vállalatot vezet; másikuk az ő kínai menekült mindenese, akinek a maláj muszlim fanatikusok kiirtották az egész családját; a harmadik egy volt muaj thai harcos, a nép kedvence, Bangkok Tigrise, aki azonban mégis csak egy eszköz a Thai Királyságot valójában irányító két minisztérium (Környezetvédelmi illetve Kereskedelmi) egyikének kezében; s a negyedik Emikó.
 
Az a szál, hogy a nyugati ember beleártja magát a keletiek dolgába, anélkül, hogy igazán értené kultúrájukat, ám romlást hozva rájuk, számos helyről lehet ismerős, elég csak James Clavell regényeire (pl. Gajdzsin, A Tajpan) utalnom. Ám Bacigalupi nem erre helyezi a hangsúlyt, nála ez már a káprázatosan kidolgozott és átgondolt alap része, amelyre a szövevényes cselekményt építi. Ahogy az is, hogy a belső politikai-hatalmi forrongásokkal és mindenütt jelenlévő korrupcióval terhelt Thai Királyság elszeparálta magát a világ többi részétől, és olyan szigorral viszonyul mindenhez, ami függetlenségét és saját tartalékait, kincseit veszélyeztetheti, aminek brutalitása jobbára fura és idegen a nyugati olvasó számára. De ez az, ami megvédte az országot a pusztulástól, és sokan gondolják úgy a hatalmi pozícióban lévők közül, hogy továbbra sem szabad beengedni a globális nagyvállalatokat, mások viszont a nyugatiakhoz hasonlóan csak a saját pillanatnyi érdekeiket nézik…
 
Van, aki szerint előre látható a regény befejezése, ám van benne egy olyan húzás, ami számomra már-már katartikus volt, talán mert egy javarészt agymunkát igénylő regényben érkezett. Nem árulom el, mi az, de általa nagyot nőtt a szememben az író, aki kétségkívül mesteri munkát végzett itt, de amúgy igazából nem sok helyet hagyott a jellemek változásának meg az érzelmeknek. (Félreértés ne essék: a szereplők jók, kidolgozottak, de nem rajtuk van a hangsúly, és igazából egyikkel sem könnyű azonosulni.) Döbbenetesen színes és sokrétű regény A felhúzhatós lány. Bacigalupi képes volt még ekkora terjedelemben is megőrizni az egyensúlyt a mondanivaló és az izgalmak között. Nem viszi túlzásba az információ adagolását, sőt, még csak nem is moralizál, inkább sajátos, újszerű nézőpontokat villant fel, amik túlmutatnak azon frázis puffogtatásán, hogy az emberiség a vesztébe rohan, ha így folytatjuk. Nem is tudom, mi üt nagyobbat: ennek a nagyon is elképzelhető jövőképnek a kidolgozottsága, vagy az a kíméletlen kendőzetlenség, ahogy az író mindezt elénk tárja.
 
Azt gondolom, bármily` „agyas”, gondolkodásra, akár vitára serkentő is ez a könyv, épp annyira szórakoztató is, és épp úgy élvezni fogja, aki a sci-fi vagy a cyberpunk hőskorának vibráló ötletgazdagságát sírja vissza, mint az, aki szeret bonyolult nagyhatalmi játszmákról feszített tempójú regényeket olvasni.
 
Részlet a regényből