Főkép

A Star Wars univerzum nem csak számos filmmel és könyvvel van jelen a szórakoztató termékek piacán, de több számítógépes játék is készült az elmúlt évek során. Ezek közül a Star Wars: The Force Unleashed akcióközpontú történetével az erre fogékony rajongók kedvence lett, s népszerűségének köszönhetően a lehetőség adott volt a regényváltozat elkészülésére is. A magyar kiadást én mindenképpen vártam, hiszen egy olyan korba kalauzolja el az olvasót, amellyel még viszonylag kevesen foglalkoztak, így az író nyugodtan szabadon engedhette a fantáziáját, nem korlátozták a mozgásterét – nagy kár, hogy Sean Williams mindezt nem használta ki, s egy komolyabb agymunkát nem igénylő, bár kétségtelenül szórakoztató regényt alkotott.
 
A Köztársaság immár nem létezik, a Jedi-rendet elpusztították, a hatalom egyedül a Császár, s tanítványa, Darth Vader kezében összpontosul. Nincs helye ellenállásnak, a Birodalom rohamosztagosai kegyetlenül leszámolnak minden lázadással – azonban talán mégsem minden olyan, ahogy azt az Uralkodó elképzeli. A fekete páncélba szorított Vader Nagyúr titokban saját tanítványt képez, s határozott terve, hogy az ő segítségével megdöntse Darth Sidious hatalmát. A Starkiller kódnév alatt munkálkodó titkos növendék módszeresen elbánik Vader ellenségeivel, hogy a megmaradtakat egybegyűjtve elfedje a valódi tervet, a Császár megbuktatását. Mégis, a Sithek között állandó az ellenségeskedés, gyakoriak az árulások, míg végül a helyes utat kereső tanítvány sem tudja eldönteni, hogy valójában mit is kellene tennie.
 
Ugyan a játékhoz sosem volt szerencsém, ám a könyv olvasása után mégis olyan érzés kerített hatalmába, mintha órákat ültem volna a számítógép képernyője előtt, s végigharcoltam volna a fél galaxist. Nem telik el húsz oldal egy látványos fénykardpárbaj vagy lövöldözés nélkül, a főszereplő minden lehetséges ellenfelével összecsap, s hihetetlen tetteket visz véghez – mindez azonban egy idő után kicsit fárasztóvá és erőltetetté válik. Olyan érzésem volt, mintha a szerző eltökélt szándéka lett volna, hogy minden lehetséges módon fokozza a történetvezetés tempóját, ha kell, akkor a növendék edződroidját veti be sokadik alkalommal is, csak ne teljen el egy fejezet sem akció nélkül. Végül inkább emiatt lesz unalmas, a sok harc minden hatásossága és mozgalmassága ellenére sem tartogat annyi ötletet és izgalmat, hogy az a teljes művön át szórakoztasson.
 
Pedig többször is lett volna lehetőség a történet mélyítésére, de az elgondolkodtató tartalmat nagyon a háttérbe szorította Williams. Sajnos a karakterek többségére is hasonló sors várt, ugyanis Starkilleren kívül talán csak a főszereplő pilótáját próbálta árnyalni, a mellékszereplők mindannyian elég egysíkúak maradtak – viszont legalább az előbb említett két figurát eléggé kidolgozta ahhoz, hogy az olvasó is szimpatizáljon velük, s tetteik érthetőek, sorsuk érdekes legyen. A Birodalom fennállásának aranykorával eddig viszonylag kevés író foglalkozott (magyarul egyedül a Han Solo, illetve Lando Calrissian történetek jelentek meg), pedig ekkor alakult meg a később győzedelmeskedő Lázadás, így rengeteg esély kínálkozik a Star Wars mitológia bővítésére, melyek egy részét ki is használja a szerző, még a Szövetség megalapításának is tanúi lehetünk.
 
Sajnos a magyar kiadás sem sikerült hibamentesre. Az elmúlt években megszokhattuk bizonyos kifejezések honosított változatát (legyen szó akár Obi-van/Obi-Wan Kenobi nevéről, vagy a Korélia/Corellia bolygóról), melyek ezúttal megmaradtak az eredeti formájukban – hogy ez a szaklektor hiányának vagy csak egyszerű figyelmetlenségnek könyvelhető el, én nem tudom, ám annál zavaróbb hiba. Más problémával szerencsére nem küszködik Szántai Zsolt fordítása (hacsak nem tesszük szóvá egyes angol szavak le nem fordítását, de én bízom abban, hogy átgondolt koncepció áll mögötte), a lendületes és olvasmányos stílus átlendíti a regényt a kevésbé jól sikerült oldalakon is.
 
A Tomboló erő talán nem lesz a Star Wars univerzum legelismertebb és legjobb műve, de a hasonló regényekre vevő közönség tetszését biztosan elnyerik az akciódús pillanatok és a játékszerű mozzanatok. A történet kezdetlegessége, illetve a karakterek kidolgozatlansága ellenére is akadtak érdekes pillanatai a kötetnek, az én csalódásom is magyarázható azzal, hogy nem hallgattam az első véleményekre, pedig tényleg nem ígér mást, mint amit kapunk is: fénykardpárbajokat a Galaxison át.

Részlet a regényből