Brandon Sanderson: A Megdicsőülés Kútja III-IV.
Írta: Hegedűs Tamás | 2011. 07. 05.
Csaknem két évet kellett várni Brandon Sanderson nagyívű fantasy történetének folytatására, ami már majdnem ahhoz is elég, hogy az ember elfelejtse, mi is történt az előzőekben, de szerencsére a még vaskosabb folytatások tömören összefoglalják az előzményeket.
A rettegett Uralkodó halála óta egy év telt el. A lázadó Kelsier, aki ködszerzetként a fémeknek köszönhetően különleges képességek birtokában volt, szintén halott. A Túlélő egykori bandája és az általa kiképzett ifjú ködszerzet, Vin és nemesnek született kedvese, Elend Venture a diktatúra után egy új demokrácia alapjait szeretnék megteremteni, ám a befolyásos nemesek, élükön Elend apjával inkább az Uralkodó helyébe lépnének. Az idealistáknak azonban nem csupán a város ellen induló rettentő túlerő és az orgyilkosok ellen kell megküzdeniük: az ellenség sorában egy új, tapasztalt ködszerzet is megjelenik, ráadásul az elhatalmasodó köd is egyre veszélyesebbé válik, amikor áldozatokat kezd szedni, néha pedig mintha életre is kelne.
A két vastag könyv A végső birodalom nyílegyenes folytatása, annak minden erényével együtt. Az Uralkodó kilétének megfejtése után ezúttal a köd rejtélyének megoldása vezet végig minket a két köteten. Az első könyv ezúttal is csak mintegy előkészítése az igazi izgalmaknak, ám mindennek ellenére semmiképpen sem nevezhető unalmasnak. Tény, hogy ez a kifejtés, vagy a végkifejletre való felkészülés kissé terjengősre sikeredett, de a szereplőknek, a jól felépített fantáziavilágnak, a cselekménynek és főleg a szerzőnek hála egyáltalán nem unalmas. Normál esetben valószínűleg tényleg az lenne, ám valamilyen különös oknál fogva Sanderson tollából még a békeidő eseménytelen leírását is örömmel olvasnám.
Az előzményekben megismert és megkedvelt szereplők mind visszatértek, hogy folytassák harcukat az igaz ügyért. Az új fenyegetések most sem tűnnek kisebb mértékűnek, amit csak tovább bonyolítanak a váratlan fordulatok, az ármánykodások és egyéb nehézségek, mindez pedig a karakterek jellemfejlődésével is együtt jár.
Sanderson rejtélyes fantáziavilága nagyon alaposan kidolgozott, de még mindig bőven tartogat meglepetéseket. Nem csupán a könyvben bemutatott világ kialakulásáról, a múltbéli eseményekről tudhatunk meg még többet, de a ködszerzetek, allomanták, őrzők és obligátorok után újabb csodálatos teremtményeket és képességeket is megismerhetünk. A legizgalmasabb események a sodró lendületű negyedik kötetben sűrűsödnek, amelyek egyszerűen nem hagyják pihenni az olvasót. A befejezés korántsem megnyugtató, ellenben rengeteg új kérdést vet fel és további izgalmakat, még nagyobb kihívásokat ígér a folytatásra.
Részlet a regényből
A rettegett Uralkodó halála óta egy év telt el. A lázadó Kelsier, aki ködszerzetként a fémeknek köszönhetően különleges képességek birtokában volt, szintén halott. A Túlélő egykori bandája és az általa kiképzett ifjú ködszerzet, Vin és nemesnek született kedvese, Elend Venture a diktatúra után egy új demokrácia alapjait szeretnék megteremteni, ám a befolyásos nemesek, élükön Elend apjával inkább az Uralkodó helyébe lépnének. Az idealistáknak azonban nem csupán a város ellen induló rettentő túlerő és az orgyilkosok ellen kell megküzdeniük: az ellenség sorában egy új, tapasztalt ködszerzet is megjelenik, ráadásul az elhatalmasodó köd is egyre veszélyesebbé válik, amikor áldozatokat kezd szedni, néha pedig mintha életre is kelne.
A két vastag könyv A végső birodalom nyílegyenes folytatása, annak minden erényével együtt. Az Uralkodó kilétének megfejtése után ezúttal a köd rejtélyének megoldása vezet végig minket a két köteten. Az első könyv ezúttal is csak mintegy előkészítése az igazi izgalmaknak, ám mindennek ellenére semmiképpen sem nevezhető unalmasnak. Tény, hogy ez a kifejtés, vagy a végkifejletre való felkészülés kissé terjengősre sikeredett, de a szereplőknek, a jól felépített fantáziavilágnak, a cselekménynek és főleg a szerzőnek hála egyáltalán nem unalmas. Normál esetben valószínűleg tényleg az lenne, ám valamilyen különös oknál fogva Sanderson tollából még a békeidő eseménytelen leírását is örömmel olvasnám.
Az előzményekben megismert és megkedvelt szereplők mind visszatértek, hogy folytassák harcukat az igaz ügyért. Az új fenyegetések most sem tűnnek kisebb mértékűnek, amit csak tovább bonyolítanak a váratlan fordulatok, az ármánykodások és egyéb nehézségek, mindez pedig a karakterek jellemfejlődésével is együtt jár.
Sanderson rejtélyes fantáziavilága nagyon alaposan kidolgozott, de még mindig bőven tartogat meglepetéseket. Nem csupán a könyvben bemutatott világ kialakulásáról, a múltbéli eseményekről tudhatunk meg még többet, de a ködszerzetek, allomanták, őrzők és obligátorok után újabb csodálatos teremtményeket és képességeket is megismerhetünk. A legizgalmasabb események a sodró lendületű negyedik kötetben sűrűsödnek, amelyek egyszerűen nem hagyják pihenni az olvasót. A befejezés korántsem megnyugtató, ellenben rengeteg új kérdést vet fel és további izgalmakat, még nagyobb kihívásokat ígér a folytatásra.
Részlet a regényből