Főkép Lackfi János ír felnőttnek, gyereknek. Én sajnos csak nem rég óta követem figyelemmel munkásságát, az Autós mesék című válogatásban megjelent három remek írása hatására. Tetszett az Ugrálóház című verseskötete, és ez az új mesekönyv is.
 
A Domboninneni mesék leginkább nagyobb ovisoknak illetve kisiskolásoknak valók. Bár négy állatkölyök a főszereplő (Elemér fóka, Köles denevér, Janka vadmacskalány és Dinnye hangyász), nem vitás, hogy a történetek zöme embergyerekekről is szólhatna. Olyannyira, hogy két itt szereplő sztori olvasható az Autós mesék-ben is, ahol emberként szerepelnek Dinnyéék.
 
A történet szerint ezek négyen a frissen épült Domboninneni lakópark új lakói, és Lackfi úgy meséli el, hogyan barátkoztak össze, és aztán miféle kalandokba keverednek, hogy abból egyértelmű, hogy emberünk gyakorló apaként, illetve saját emlékeire jól emlékező emberként írta ezt a könyvet.
A jobbára 4 szellős, sok képpel illusztrált oldalon elmesélt epizódok zöme olyasmiről szól, ami bármely, jó értelemben vásott, hebrencs, avagy eleven kiskölyökkel megeshet, és az autómosósat kivéve nem is ártalmasok. A felnőtt olvasóban meg nosztalgiát ébreszthetnek saját gyermekkori élményei, apró, bocsánatos csínytevései után.

És Lackfi még a játékpisztollyal lövöldözést, meg szóval a tévéből ömlő sok hülyeség hatását is úgy tudja tálalni és (hősei) kezelni, hogy abban nincs túlzásba vitt nevelő szándék, hanem jó humorral oldja meg.
Nála egyértelműen a gyermeki képzeleté a főszerep, és nem az ilyen-olyan csili-vili játékoké. És ezt nem csak támogatni tudom, de a saját gyerekemen is azt látom, hogy sokkal jobban eljátszik, ha szabadjára ereszti a fantáziáját, mint ha a különféle menő mese-brand-ek kütyüire és történeteire hagyatkozik.
 
Elsőre egyébként nem tetszett a könyv külalakja. Molnár Jacqueline fura illusztrációi százszor inkább bolondos gyerekrajzokra emlékeztetnek, közük nincs a Disney-stílushoz, de a magyar gyerekkönyvkiadásban az utóbbi időben divatossá vált művészi képekhez sem.

Ellenben van bennük humor és szeretet, és szerethető mind a négy figura, akkor is, ha esetleg sosem fogjuk őket viszontlátni bögréken, pólókon, zoknikon. Az meg pláne megdöbbentő volt, hogy sokszor, főleg a növényzet levelein különféle írások láthatók, gondolom, újságkivágások, melyek egyikén még az épp uralkodó kormánypárt neve is olvasható.

Aztán rájöttem, hogy ez arra is utalhat, hogy a mai gyerekeket ilyen környezet veszi körül, ezt hallják-látják jobbról-balról, és alighanem addig jó, amíg annyit foglalkoznak ezzel, amennyit egy átlagos fa átlagos levelével…
 
Kedves, vidám, és elsősorban jó humorú könyv ez, remélem, lesz folytatása.