Főkép „Hiszen a regények mindig is egyetlen témát variáltak: mi történt a 90-es években az európai jogállamisággal? Hogy maradhat életben a demokrácia, ha a jogállam alapjai repedeznek? Lehet, hogy az európai demokráciának olyan magas ára van, amelyet megfizetni egy szép napon már nem éri meg? Az összes bonyolult intrikán, a szereplő személyek sokaságának nyüzsgésén vörös fonálként húzódott végig ez a kérdés, amely nekem is és tapasztalatom szerint még sokaknak a legfontosabbnak bizonyult. A demokráciának természetesen nincs ára.”
 
Megvallom amikor a fenti sorokat olvastam az új Wallander kötetben, kissé elbizonytalanodtam. Elvégre az eddigi könyveket pusztán krimiként értelmeztem, s eszembe sem jutott mögöttes tartalmat keresni a történetekben. Pedig ezek szerint kellett volna. Ráadásul az előszó kezdő sora végtelenül elszomorító, ebben ugyanis Mankell közli, hogy a sorozat nyolcadik kötete, egyben az utolsó rész volt, ugyanis saját értelmezése szerint a család története itt körbe ért. Kurt Wallander ugye apja heves ellenzése ellenére lett rendőr, míg a Tűzfal végén lánya (Linda) bejelenti végleges pályaválasztását: ő is a köz biztonságáért dolgozik majd a jövőben.
 
Hmm. Egyszerre szomorú és tiszteletre méltó. Szomorú, mivel megszerettem a sorozatot. Részben azért, mert Wallander annyira kilóg az eddig megismert nyomozók közül, amennyire csak lehet. Nem csupán zűrös magánélete miatt (nőügyeinek alakulásában van valami végzetszerű), hanem nyomozói módszere miatt is. Nála érdekesen ötvöződik a rutinfeladat (kihallgatások, nyomértelmezés) és a megérzés. Tiszteletre méltó pedig azért, mert a jelek szerint Mankell kezdettől fogva tudta mit és hogyan akar. Márpedig ilyen író manapság kevés van – legalábbis tapasztalatom szerint.
 
Mindezek után jogos a kérdés, ha az előző kötetben befejeződött a sorozat, minek köszönhetjük ezt a könyvet? A válasz egyszerű: az évek során számtalan olvasó érdeklődött Wallander pályakezdéséről, miként vált A gyilkosnak nincs arca című regényben megismert nyomozóvá. Ennek köszönhetően – és persze belső késztetésre – elkészült ez a pár novella és egy kisregény, amelyek azon kívül, hogy kielégítik a sorozat rajongóit (elvégre mindegyikben izgalmas bűnügyekről van szó), bemutatják, miként lett nyomozó, hogyan formálódott, kik voltak rá hatással, illetve ezzel párhuzamosan megismerjük magánéletének alakulását: balszerencsés házasságát, kapcsolatát apjával és lányával.
 
S akinek arra van kedve, a háttérben azt is megfigyelheti, miként változott a svéd társadalom ezekben az évtizedekben, s erre hogyan reagáltak a rendőrök, miként módosult Wallander hozzáállása.
 
A kötetben szereplő írások:
Előszó
Wallander első esete
A maszkos
A férfi a parton
A fényképész halála
A piramis