Főkép

Tolkien esetében még elnéztem a három vaskos kötetet, mivel ő valóban olyan mesterművet tett le az asztalra, amit ennél rövidebben nem lehetett volna megírni. Vele ellentétben azonban napjaink szerzői úgy érzik, minél többet írnak, annál tekintélyesebbnek tűnnek, s az olvasók a divatnak engedve már rá sem néznek a vékony könyvekre. Ennek a felfogásnak köszönhetően hemzsegnek a boltokban a feleslegesen túlírt, ezáltal kevésbé élvezetes könyvek. Márpedig vannak műfajok (mint például a krimi), melyek egyszerűen nem viselik el a nagyobb oldalszámot. Leszámítva persze a kivételeket. Ezek közé tartozik Larsson trilógiája – s erről a tényről nincs értelme vitát nyitni.
 
Utólag belegondolva egyszerűen bámulatos, miként tudott ebből a viszonylag egyszerű cselekményből több mint félezer oldalas könyvet írni. Úgy, hogy olvasás közben egyszer sem éreztem túlírtnak vagy unalmasnak. Amit az előző rész kapcsán (A tetovált lány) leírtam, az most is igaz, legfeljebb annyit tennék hozzá, hogy a szereplők ábrázolása, és egyáltalán a történetmesélés meglátásom szerint az északi hagyományok szellemében zajlik, vagyis ráérős tempóban, de minden fontos mozzanatra és szereplőre sor kerül, legyen szó a rendőrségi nyomozócsapat fafejű tagjáról vagy Salander előző gyámjáról. Ennek az aprólékosságnak egyik eredménye, hogy végig úgy éreztem, nem kitalációt olvasok, hanem megtörtént események krónikáját. Legfeljebb azon csodálkoztam, miért nem használnak fel több erőforrást a rosszfiúk.
 
Mindezek után pár szó a második kötet cselekményéről. A korábban megismert páros – Salander és Blomkvist – ezúttal egymástól függetlenül ténykedik ugyanazon ügyön, ami ráadásul egyikőjük számára túlságosan is személyessé válik. Gyilkosságok, amelyek kapcsán évtizedekkel korábbi bűntény kerül szóba, prostik és alvilág, rendőrség és úgy általában az államhatalom, média – egyszóval minden, amiről Stieg Larssonnak véleménye és mondandója volt. Sajnos már nem érte meg, hogy befejezze tízkötetesre tervezett sorozatát, mivel a harmadik rész után meghalt.

Részlet a regényből