FőképNem tudom, ki hogy van vele, nekem kicsit felemás – olyan „egyik szemem sír, a másik nevet” – érzéseim vannak a kötetben feldolgozásra kerülő korszakkal kapcsolatban.

Egyrészről örülni kellene, hogy a három (pontosabban a Thököly Imre által vezetett felkelés miatt immáron négy) részre szakadt Magyarország felszabadult a több mint másfél évszázados török hódoltság alól, és végre ismét egységes államként létezhetett és megindulhatott (volna) az újjáépítés.
Másrészről azonban még most is elborzasztó az az ár, amit a szabadságunkért fizettünk.

Míg a század első felében Erdély virágkorát élte, a Magyar Királyságban folyamatos polgárháború okozott állandó pusztítást. A helyzet nem sokat javult a későbbiek folyamán sem, mivel a törökök ismét Bécs elfoglalására indultak.
Ugyan ez a tervük ismét dugába dőlt, de Érsekújvárat (1663) elfoglalva immáron ők is elérték a Királyság eddig védett területeit, ami újabb pusztító portyákat jelentett.

A háborút lezáró Vasvári béke pedig mintegy húsz évig tartó ellenségeskedést eredményezett a Habsburg császár és a magyar nemesség között.
Olyannyira, hogy csak 1681-ben – a Wesselényi-összesküvés és a Thököly-felkelés után –, rendeződtek a viszonyok. Szinte éppen időben, hiszen 1683-ban a törökök ismét Bécs ellen indultak.

Ezúttal azonban végre sikerült olyan szövetségesi rendszert kialakítani, amely nem érte be a támadás visszaverésével, hanem megindította Magyarország felszabadítását. Ez azonban súlyos következményekkel járt: Magyarország önállóságát egészen 1918-ig eléveszítette, lakosságának és gazdaságának jelentős része elpusztult.

Pálffy Géza természetesen mindezek taglalása mellett részletesen kitér az átalakuló társadalmi rétegekre, a militarizálódó lakosságra, akik egyszerűen rákényszerültek saját maguk, illetve értékeik ilyetén védelmére.

Fontos szerepet kap a gazdasági élet ismertetése, amely révén képet kaphatunk arról, hogyan befolyásolta az állandó háborúskodás a kereskedelmet és a termelést. Láthatjuk hogyan szorultak ki/vissza a nagyobb tőkével nem rendelkező magyar tőzsérek a gazdasági színtérről.

Szintén fontos és elengedhetetlen momentum a nemzetiségek kérdésének részletekbe menő ismertetése. Az elnéptelenedett területekre a délszláv bevándorlás tovább erősödött, illetve Erdélybe immáron számottevő románság érkezett.

Szó esik természetesen a század kulturális fejlődéséről és viszonyairól is. A megújuló katolicizmus térhódítása, Pázmány Péter tevékenysége mind hozzájárultak ahhoz, hogy számos katolikus iskola és egyetem alakult a már meglévő protestáns mellett.

Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy ebben az időben tovább folyt a magyar nyelv szabályrendszerének kialakítása, illetve ekkoriban alkotott Apáczai Csere János vagy Zrínyi Miklós (nem keverendő a szigetvári hőssel).
És végül a művészet kétarcúságára is kitér Pálffy Géza, hiszen ebben az időben a reneszánsz mellett már megjelent a barokk.