Miura Kentaró: Berserk 5.
Írta: Galgóczi Tamás | 2009. 09. 26.
Szerkesztőségünk tagjaiból hiányzik az a fajta elszántság, aminek köszönhetően Guts túlélte az eddigi négy kötetben megörökített viszontagságokat, ezért a továbbiakban rám vár kalandjainak ismertetése.
Jó tanulóként lelkiismeretesen elolvastam az eddig leírtakat, s kicsit megkönnyebbültem, hiszen minden fontosabb tudnivalóról szó esett korábban.
Ezért rögtön pár aprósággal kezdem. Számomra furcsa a nemiség hiánya/mellőzése a sorozatban.
Például amikor Griffith fürdik, az egyszerűen lemarad a rajzokról. S mivel felöltözve is kétségeim voltak a babaarcú zsoldosvezér nemi hovatartozását illetően, jól jött volna némi vizuális megerősítés.
Mert az, hogy a démoni Zodd nem rendelkezik nemi szervekkel, lévén nem halandó és nem evilági teremtmény, az teljesen természetes.
Ez a hiány azért fura, mert egyébként részletesen megrajzolt sorozatról van szó, amelyben nem okoz gondot a kibelezett vagy félbevágott emberek ábrázolása.
A másik fura dolog a lemezpáncélok burjánzása a csatatereken. Azt elismerem, hogy Griffith zsoldosai többnyire mellvértet és sisakot viselnek, de például amikor a háromezer lovasból álló brandérium (!) teljes lemezpáncélban rohamoz – az azért már túlzás.
Erre még az sem jelent mentséget, hogy nem történelmi képeskönyvről, hanem dark fantasy történetről van szó, ami meglátásom szerint az angol-francia százéves háborút veszi kiindulási alapnak.
A gazdaság azonban ebben a képzeletbeli világban sem működhet másként. Márpedig úgy érzem, a Berserk éppen valósághűségével emelkedik ki a mezőnyből.
Elismerem, ezek tényleg csak apróságok, ezért következzék pár gondolat a képregény mostani részéről.
Nem tudom, hogy volt korábban, de az ötödik kötetben gyakorlatilag nincs üresjárat – és nem csak hentelésből (rutinszerű mészárlásból) áll.
Körvonalazódik a jövőre nézve meghatározó szerepet játszó Griffith célja (országot akar magának), ami egy nemtelen (vagyis nem nemes) számára valóban merész álom.
Ezzel párhuzamosan Guts rájön, céltalanul bolyong a világban, s bár nem mondja ki, de szemlátomást felötlik benne a változtatás szükségessége.
Aztán minden megváltozik, hiszen egy várostrom során a Sólyom zsoldoskompánia szembekerül a halhatatlan Nosferatu Zodd-dal.
A démonnal folytatott pofozkodás majd a felét teszi ki az ötödik kötetnek, s már ebből is sejthető, hogy nem hétköznapi ellenfélről van szó. Mégsem nem hihetetlen fizikai ereje a legrémisztőbb, hanem az a jóslat, amivel megajándékozza címszereplőnket…
A kötetben szereplő történetek:
Aranykor (7)
Aranykor (8)
Kardsuhogás
Halhatatlan Zodd (1)
Halhatatlan Zodd (2)
Halhatatlan Zodd (3)
Halhatatlan Zodd (4)
Kardúr (1)
Jó tanulóként lelkiismeretesen elolvastam az eddig leírtakat, s kicsit megkönnyebbültem, hiszen minden fontosabb tudnivalóról szó esett korábban.
Ezért rögtön pár aprósággal kezdem. Számomra furcsa a nemiség hiánya/mellőzése a sorozatban.
Például amikor Griffith fürdik, az egyszerűen lemarad a rajzokról. S mivel felöltözve is kétségeim voltak a babaarcú zsoldosvezér nemi hovatartozását illetően, jól jött volna némi vizuális megerősítés.
Mert az, hogy a démoni Zodd nem rendelkezik nemi szervekkel, lévén nem halandó és nem evilági teremtmény, az teljesen természetes.
Ez a hiány azért fura, mert egyébként részletesen megrajzolt sorozatról van szó, amelyben nem okoz gondot a kibelezett vagy félbevágott emberek ábrázolása.
A másik fura dolog a lemezpáncélok burjánzása a csatatereken. Azt elismerem, hogy Griffith zsoldosai többnyire mellvértet és sisakot viselnek, de például amikor a háromezer lovasból álló brandérium (!) teljes lemezpáncélban rohamoz – az azért már túlzás.
Erre még az sem jelent mentséget, hogy nem történelmi képeskönyvről, hanem dark fantasy történetről van szó, ami meglátásom szerint az angol-francia százéves háborút veszi kiindulási alapnak.
A gazdaság azonban ebben a képzeletbeli világban sem működhet másként. Márpedig úgy érzem, a Berserk éppen valósághűségével emelkedik ki a mezőnyből.
Elismerem, ezek tényleg csak apróságok, ezért következzék pár gondolat a képregény mostani részéről.
Nem tudom, hogy volt korábban, de az ötödik kötetben gyakorlatilag nincs üresjárat – és nem csak hentelésből (rutinszerű mészárlásból) áll.
Körvonalazódik a jövőre nézve meghatározó szerepet játszó Griffith célja (országot akar magának), ami egy nemtelen (vagyis nem nemes) számára valóban merész álom.
Ezzel párhuzamosan Guts rájön, céltalanul bolyong a világban, s bár nem mondja ki, de szemlátomást felötlik benne a változtatás szükségessége.
Aztán minden megváltozik, hiszen egy várostrom során a Sólyom zsoldoskompánia szembekerül a halhatatlan Nosferatu Zodd-dal.
A démonnal folytatott pofozkodás majd a felét teszi ki az ötödik kötetnek, s már ebből is sejthető, hogy nem hétköznapi ellenfélről van szó. Mégsem nem hihetetlen fizikai ereje a legrémisztőbb, hanem az a jóslat, amivel megajándékozza címszereplőnket…
A kötetben szereplő történetek:
Aranykor (7)
Aranykor (8)
Kardsuhogás
Halhatatlan Zodd (1)
Halhatatlan Zodd (2)
Halhatatlan Zodd (3)
Halhatatlan Zodd (4)
Kardúr (1)